Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ó szövetségi próféták és a pentateuchi törvényhozás (Bancsó Antal)

31 talásra hivatkoznom. Nemcsak a vallási, hanem a politikai testületeknek élete is azt bizonyítja, hogy ahol az ily testületi életnek alapját positiv törvény képezi, ott az illető testületi életnek vezetői minden adandó alkalommal nagy fontossággal szoktak a positiv törvényre hivatkozni, mert tudják, hogy a törvénynyel való megegyezés az ő szavuknak, ítéletüknek, egész törekvésüknek kiváló súlyt kölcsönöz. Példákkal illusztrálnom ezen általános tapasztalást, úgy hiszem, felesleges. Azt is tudjuk mindnyájan, hogy az ó-szöv. próféták a vallásos-erkölcsi élet terén vezérszerepet viseltek s e szerepben viszont legtöbbször a feddés, dorgálás, a koruk uralkodó bűneivel való küzdelem jutott osztályrészükül. Hogyan van tehát, hogy e nehéz munkában sohasem hivatkoznak szavuk súlyának emelése végett irott törvényre, mint a vallásos-erkölcsi életnek s egyszersmind az ő saját álláspontjuknak is positiv alapjára?! Hogyan van, hogy tanításuk igazságának, törekvéseik jogosságának bizonyítása és általában tekintélyüknek megállapítása végett sohasem hivatkaznak a törvénynyel való megegyezésükre, hanem mindig és egyedül az Isten lelkével való összeköttetésükre?! S a prófétáknak e hallgatása a mózesi törvényről annál feltűnőbb, mert számos helyek bizonyítják, hogy a mózesi történetet ismerik, — a legújabb kritika Ítélete szerint a Jehovista okiratból (V. ö. Esa. 10. 24 k. 5 11. 15. k.; Hós. 9. 9.; 11. 1.; 12. 13.; 13. 4.; Ámos 2. 9, k.; 3. 1.; 4. 10.; Mik. 6. 4. k. stb.). Mózesnek neve azonban csak egyetlen egyszer neveztetik (Mik. 6. 4.), de akkor is nem mint törvényhozóé, hanem mint Izrael szabadítójáé s ily értelemben hivatkozik reá, de nevének említése nélkül, Hoseas is 12. 13. vben. Igaz, hogy a Torah név gyakran előfordúl a prófétai könyvekben, de azt talán nem is szükséges megemlítenem, hogy a Torah szónak eredeti jelentése annyi mint „tanítás, oktatás" s a szó, mint terminus, technicus, abban az értelemben : „törvény" csak később jött használatba, legelőször épen a Deuteroniumra alkalmazva. Az a fentebbi argumentum ex silentio nagyon erős lesz végűi az által, hogv az a prófétáknak számos positiv nyilatkozatai által támogattatik. A próféták nemcsak hogy hallgatnak a törvényről, hanem a vallásra, különösen a kultuszra vonatkozó nyilatkozataik a leviticus törvényhozással egyenesen ellenkezésben állanak. Ilyen helyek p. o. Esa. 1. 11.; 29. 13.; Hós. 6. 6.; 8. 13.; 9.' 3. k.; Ámos 4. 4.; 5. 21. k.; Mik. 6. 6—'8. stb., mely helyeknek summája az, hogy a szeretet és engedelmesség kedvesebb az Istennek mint az áldozatok (I. Sám. 15. 22.). — Avagy taníthatták volna-e ezt a próféták a leviticus törvényhozás után, melyben az áldozat, mint opus operatum is, már magában véve oly főfontosságú ? ! Levitákról legelőször Zakar. 12. 13, és Jerem. 33. 18-ban van említés téve. Papokat ismernek a próféták, de nem ismerik a hierarchicus papságot, mint külön kiváltságos osztályt, sőt azt lehet mondani, hogy a prófétai kor praxisában az egyetemes papság eszméje jut kifejezésre. Példák erre Sámuel, Illés, 1 Saul, Dávid, Salamon — kik nem papok és áldoznak és pedig nem Jeruzsálemben. Fontos továbbá az is, hogy még Jeremiás is j csak önkéntes áldozatokat ismer, holott a leviticus j törvény oly számos hivatalos áldozatokat rendel s ezekre fekteti a fősúlyt. Kiválóan fontos pedig Jeremiásnak az ő könyve 7. f. 21. és köv. versében foglalt nyilatkozata, hol a próféta egyenesen tagadja, hogy Isten az Egyptomból való kijövetelkor áldozati törvényeket adott volna. Nem ezt tette az Ur, hanem engedelmességet kivánt — mondja a próféta. Hivatkozhatunk végűi annak bizonyítása végett, hogy a próféták nevezetesen a leviticus törvényhozást nem ismerték, vagy is, hogy az ő korukban nem létezett Ezékiel prófétára, kinek prófétai működése a fogságban kezdődött s úgy látszik kevéssel a fogság végé előtt szakadt meg. Ezékiel az ő könyvének egyik nevezetes részében, 40 — 48. fkben, mondhatnánk, teljes alkotmányjavaslatot dolgozik ki tanácsés utasításként, hogy a fogságból majdan hazatérő honfitársai, elpusztult hazájuk ujjáalkotásának nagy munkájában a szerint járjanak el. A mennyiben most már Ezékiel ezen alkotmány-javaslatának több intézkedései a leviticus törvényhozásnak egyes törvényeivel megegyeznek s Ezékiel az ő munkálatát mégis csak javaslatként adja honfitársai kezébe, több helyütt különös indokolással is ellátva: annyiban ez a körülmény, gondolom, elég világos bizonyítéka annak, hogy nem Ezékiel merített a leviticus törvényből, mint régi mózesi törvénykönyvből, hanem a viszony épen megfordított. A mennyiben pedig épen Ezékielnek a javaslata a leviticus törvénykönyvtől eltér, már akár úgy, hogy azt távolról sem meríti ki, akár úgy, hogy több helyütt azzal ellenkezésben van: annyiban nem világos bizonyságae ez annak, hogy Ezékiel ama törvénkönyvet nem i ismerte? Avagy gondolható-e, hogy Ezékiel, a szigorú papi szellemű próféta az ezredéves mózesi törvénykönyvet csak úgy könnyedén ignorálta volna? I avagy hogy ő, ki mint igazi próféta, hazájának bukásában Istennek büntetését látta, az által buzdította volna népét az Isten haragjának kiengesztelésére, hogy az Isten törvényétől való eltérésre javasolja?! Mindezen körülményeket összevéve, azt hiszem, hogy az a fentebbi argumentum ex silentio csakugyan nagyon erősnek tűnik fel s ebben az esetben nagy nyomatékú a vele indokolt Ítélet, melyet így fejezhetünk ki : „Mivel a próféták irott törvényre, mely a vallásnak positiv alapját képezte volna, sehol sem hivatkoznak, tehát ők ilyent nem is ismertek", a mi azután egyjelentésű azzal, hogy ilyen törvény az ő korukban nem is volt. A kérdéses Ítéletnek ezen positiv — s ha nem is kimerítő, de úgy hiszem elég erős — megalapítása I után áttérek most már azon ellenvetésekre, melyeket az ellen t. Guggenberger t. lelkész úr felhozott. A mi a Winerre való hivatkozást illeti, arra úgy hiszem első czikkemben, a Pentateuch-kritikának rövid jellemzésében megfeleltem. Winernek idézett munkája (Bibi. Realwörterbuch) abból a korból való,