Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Felhívás (Dr. Masznyik Endre)

32 midőn az Elohista okiratot még általában a Pent. i alapokmányának tartották, hacsak \atke- és Georgenek akkor figyelembe nem vett munkáit nem akarjuk kivételként említeni. Ekkor tehát senki sem kételkedett azon jellemzésnek helyességén, mely szerint a próféták a törvénynek magyarázói voltak. És mégis Winer i. m. III. kiadás, II. kötetének 282. lapján, a prófétai iskolákról szólva, a többek közt ezt mondja : „Hauptgegenstand des Unterrichtes war wohl das Gesetz, nicht im Buchstaben, sondern als Ganzes theok ratisch er Gedanken.

a A Makkabeusok 2. könyvére való hivatkozást, gondolom, szinte figyelmen kívül hagyhatom egyrészt azért, mert az abból vett idézet, a mint azt Guggenberger t. lelkész úr is mondja, mese, — én inkább mondanám legenda; másrészt azért, mert az Jeremiásról szól, a kinek kezébe a legújabb krit. irány is ád már törvénykönyvet, t. i. a Deuteronomiumot. Eszerint tehát csak a királyok könyvéből vett idézetek érdemelnek komolyabb figyelmet. Ezen idézetekkel szemben szinte mondhatnám azt, hogy én „Az ó-szöv. prófétákról" írt czikkemben a próféták jellemzésében a prófétai könyveket választottam alapúi és még nagyobb joggal mondhatnám azt, hogy a próféták megismerésében sokkal hitelesebb forrás az, a mit a próféták mondanak és írnak, mint a mit a történetíró ád egyik vagy másik próféta szájába. Az ily felelet azonban meglehetősen egyenlő volna a felelet elől való kitéréssel, a mit pedig tenni nincs szándékomban. Sőt hogy ezen idézetekre adandó feleletem minél teljesebb s talán világosabb is legyen, megtoldom azokat még egy párral, melyek nem kevésbé fontosak, mint azok. I. Kir. 2. 3-ban a halálra készülő Dávid, oktatván az ő fiát Salamont, azt mondja neki : „Őrizd meg a te Urad Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit, Ítéleteit és bizonyságtételeit, a mint meg vagyon írva a Mózes törvényében." —II. Kir. 18. 6. Ezékiás király dicséretére az mondatik, hogy ő „megőrizé az Ur parancsolatit, melyeket parancsolt vala az Ur Mózesnek." — Ugyan-e fejezetben a 12. vers azzal indokolja Izrael országának pusztulását, „mert nem engedtek az ő Uruk Istenük szavának, hanem megszegék az ő kötését, azaz mindazokat, melyeket parancsolt vala Mózes, az Úr szolgája." Hogyan? Tehát Dávid és Ezekiás, sőt egész Izrael országa ismerték Mózes törvényét, a mint az meg vala írva, ellenben a próféták nem? Ismerte azt Ahija is, de nem ismerte Esaiás, Izraelnek elsőrangú prófétája, Ezékiás királynak kedves embere és nagybefolyású hű tanácsadója?! Hogy e kérdésre felelhessünk, általában hogy ezen idézeteknek a vita tárgyát képező Ítélethez való viszonyát felderíthessük, kétfélét kell főleg tekintetbe vennünk, ú. m. a Kir. könyvének jellemét és az illető idézeteknek természetét. BanCSÓ Antal, theol. tanár. Felhivás. Evangyéliomi hivek! Ntű. Lelkész urak! Magyar Lutherünk — hála a Mindenhatónak, ki erőt s kedvet ád a munkára ! — már van. Olvassák széles e hazában s hiszem, hogy a hit nagy hőse, ha mely hajlékba tér, foglyul ejti a sziveket és elméket, hogy hódoljanak a Krisztusnak és az ő Igazságának s hiszem azt is, hogy a Krisztus Igazsága, szívben és elmében élve, megtermi a maga gyümölcsét a mi kicsiny magyar evangelikus anyaszentegyházunk számára. De magyar evangyéliomi egyházirodalmunknak van m% egy nem kevésbé sajnálatos s valljuk meg szégyenletes hézaga. Mi, Luther szellemének örökösei, mindnyájan az evangyéliomi hit zászlaja alá esküdtünk s az alatt küzdünk s mégis, hányadik az közülünk, a ki e drága, e szent hit igazságairól számot tud adni magának s másoknak, hányadik az közülünk, ki azokat öntudatosan vallani s védeni tudja. Mi ennek az oka? Könynyen kitalálhatjuk : irodalmunk hátramaradottság a. Nekünk — pedig századok vonultak már el felettünk — hogy mást ne is említsek, máig sincs Egyházi Dogmatikánk, — könyvünk, a melyben evangyéliomi egyházunk tanai, közhitvallásaink alapján, átnézetes s öszszefüggő rendszerbe volnának foglalva. S e hiányt első sorban theologiai intézeteink növendékei érzik : tanulnának, de nincs miből. Oszszes kézikönyveik : az előadó tanár szavai után saját maguk által jól-roszszúl megirott füzetek. Egyházunk lelkes hívei ! Nagytiszteletű Lelkész urak ! Hozzátok szólok : segítsetek rajtunk ! A lelki szükség nagy. Erezte ezt egyetemes egyházi közgyűlésünk is, midőn a theologiai kézikönyvek kiadásának szükségességét kimondotta, a tankönyveket sürgette s azok megírására a pozsonyi theol. akadémia tanárait felszólította. Erezte különösen Hunfalvy Pál ő méltósága, ki mint a theol. akad. nagy bizottság alelnöke az ügy élére állva, nálunk élőszóval s levél utján'is, különösen az „Egyházjog" és „Egyházi Dogmatika" megírását sürgette s határozottan kijelenté, hogy csak készítsük el: a kiadásról gond lesz. Mi a szellemi munkától nem idegenkedünk : dolgozunk híven, kedvvel. Egy van, mire — bár volna ! — de nincs módunk : anyagi áldozatot hozni egyházunk oltárára, mert — hiszen ország-világ tudja — nekünk aranyunk, ezüstünk nincs, — napról-napra élünk, ha ugyan tengődni élet. S hogy nem puszta igéret a mi szavunk, bebizonyítok, midőn a jelzett két művel már is elkészültünk, azokat a theol. akad. nagybizottsághoz beterjesztők. A cselekvés sora immár nem rajtunk van. A megbízottak eljártak kötelességükben s szemeiket a megbízókra függesztik. Hunfalvy Pál ő méltóságában nem is csalódtunk. Elkövet mindent, hogy az „Egyházi Dogmatika" kiadási költségei öszszegyüljenek. De — egyesektől várni mindent nem lehet. Elhatároztuk tehát, hogy a közös vállalatot, közös segedelem ügyévé teszszük — a közös jó érdekében, hogy az ő megbízásából is, felhívást intézek egyházunk áldozatkész híveihez s különösen a ntű. Lelkész urakhoz : karolják fel evangyéliomi irodalmunk ügyét s áldozatkész-