Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ó szövetségi próféták és a pentateuchi törvényhozás (Bancsó Antal)

30 Hát mi elvben teljesen egyet értenénk T. tiszttársunkkal s teljesen osztozunk azok nézetében, a kik azt mondják, hogy csak nincs szebb a szabad választásnál. Azonban csak oly feltétel mellett, ha látnók a megkívántató előző feltételeket. A melyek egyike a gyülekezet képessége a megitélésre, a másika minden emberi érdekek háttérbe szorítása. Hisz' kérem, ha a mi egyházunk tagjai mind az ügy érdekétől áthatott emberek lennének, akkor még abból az itélő képességből is — a mire pedig a német Gründlichkeit oly nagy súlyt fektet — engednénk valamit. Szóval — ha egyházunk eszményi társulat lenne, a mely a földiekről egészen teljesen megfeledkezve, minden érdeket a Krisztus országának fel tudna áldozni. A dolog ugyan nem lehetetlen, a mint azt számtalan nemesen érző kegyes ember példája bizonyítja, de még távol vagyunk tőle, s egyházunk még eddig sem több sem kevesebb mint erkölcsi társulat, annak sok szép előnyével és fényoldalaival — de nem gyarlóságai nélkül. A mely gyarlóságokkal nekünk számolnunk kell ! A szabad választás egy eszmény. Ép oly eszmény, mint a felfétlen megbocsátás vagy akár a végtelen szeretet eszménye. Krisztus mondja : bocsássatok meg ellenségteknek — s megbocsássatok nem hétszer, de 77-szer. Ilyen elv mellett aztán nem kellene milliókat költeni uj kaliberekre, s millió élet virágát nem kellene zsúfolt kaszárnyák rideg falai között terméketlenül hevertetni; de nem kellene bíró, fegyház, rendőr, törvény, hisz ezt mind feleslegessé tenné az az egy „uj parancsolat, hogy egymást szeressétek." Két ezer esztendeje, hogy kimondta a mester a szót — de azért tessék megpróbálni! Egyszóval mi haladunk a czél felé — de emberek vagyunk, s az emberi gyarlóságokkal számolnunk kell! Hogy a választás teljesen eltöröltessék, s helyébe a püspöki kinevezés lépjen, ezt mi sem akarjuk. Akkor össpontosítanók egy kézbe mindazt, a mivel most a gyülekezet bir, tehát a visszaélés lehetőségét is. De hogy egyházunkban — kivéve a kiveendőket — a korlátlan szabad választás a legújabb időkig dívott volna, ez csak fiktio, a melyet a történet minden lépten-nyomon megczáfol. A választást ugyan a gyülekezet eszközölte, de tényleg a földesuraság gyakorolta, a ki esetleg a jövő papot saját költségén kitaníttatta, s a patriarchális viszonynál fogva a gyülekezetet feltétlenül befolyásolta s vezette a választás körűi. Az ujabb időben ez a befolyás megszűnt s sok esetben martalékja lett a nép és vele az egyház feltolakodott bujtogatók és érdekhajhászok pillanatnyi ámításának. A képviselő választások minden fázisaikkal betolakodtak az egyházi választásokba; — hiába mondja Jézus: „az én országom nem e világból való." A templomot gyakran lelketlen kufárok lepik el. Persze hogy a keserű következések el nem maradnak, a melyek lassan bár, de biztosan aláássák a pap tekintélyét, az egyház jóllétét s az erkölcsök tisztaságát. Nem a feltétlen szabad választásban van a hiba, hanem abban, hogy a régi és uj állapott között — mert a teljes szabad választást csak az utóbbi 2—3 évtized szülöttjének valljuk — hiányzott az átmenet, hirtelen nagy ugrás történt, ép úgy mint nemzeti gazdaságunk terén is hiányzott az összekötő kapocs a régi feudális és mai szabad rendszer között. Most egy lejtőn all egyházunk, a melyen hogy hova ériink^ Isten a megmondhatója. Hogy a régi gyakorlatra visszatérjünk, az sem nem lehetséges, sem nem szükséges. De nekünk a hidat kell feltalálnunk a régi és az uj között. Áldott lesz a kéz, a ki ezt szerencsésen megoldja. Igaz, hogy a jó rendszer még nem jó állapot, s rossz rendszer mellett is képesek alkalmas egyének jó állapotokat teremteni. De az is igaz, hogy a jelen állapotok sem örvendetesek, hátha rendszerjavítás által, a melyet ez esetben rendnek szeretnénk nevezni, valami javulást képesek lennénk elérni. Kisértsük meg! Legyen a szabadság egyházunknak féltékenyen őrzött kincse, de ne feledjük az apostol szavait : mert ti szabadságra hivattatok Atyámfiai, csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságúl, hanem szeretetből egymásnak szolgáljatok ! Farkas Gejza. Aj ó-szövetségi próféták és a pentainvhozás, IL A kérdéses Ítélet, melyet „Az ó-szöv. prófétákról" írt czikkemben kifejeztem s melyet most közelebbről megakarunk vizsgálni, az, hogy az ó-szöv. próféták — egész Jeremiásig — a pentateuchi törvényhozást nem ismerték s általában nem ismertek irott törvényt, mely a vallásnak positiv alapját képezte volna. Ennek az Ítéletnek főbizonyítéka mindenesetre az, hogy a próféták az ő tanításaikban irott törvényre sohasem hivatkoznak. Igaz, hogy ez a bizonyíték csak ú. n. argumentum ex silentio, melyre pedig a bizonyításban — egészen helyesen — nem sokat szoktunk adni. Csakhogy ez az argumentum ex silentio a jelen esetben nagyon erős. Erős már magában véve, azért t. i. mert a hallgatás tömeges : egész Jeremiásig egyetlen egy hely sincs a prófétai iratokban, a mely positiv törvénynek idézeteként vagy akár magyarázataként tűnnék fel, csak távolról is. Erős továbbá ez az argumentum ex silentio azért, mert a prófétáknak ez a tömeges hallgatása épen nem természetes, sőt nagyon is feltűnő; feltűnő annyira, hogy azt máskép nem is tudjuk megmagyarázni, mint egyedül abból, hogy ily positiv törvény nem létezett. Legyen szabad e tekintetben egy általános történeti tapasz-