Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházpolitika (Dr. Masznyik Endre)

Hatodik évfolyam. 39. szám. Pozsony, 1888. évi Szeptember 22-én. E YANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ar : /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Egész evre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutcza 6. sz, Egy szam ara: 12 kr. o. e. Felelős szerkesztő s kiadó: TZR-SZT^ZÉHNTSZEZ^T FEBENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom; Egyházpolitika III. (Dr. Masznyik Endre.) — Tatay István emlékezete. VII. (Zsilinszky Mihálytól.) — Mit igazít helyre dr. Szlávik Mátyás? (1.) — Sógorság mint házassági akadály. (Cs.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok — Hirdetés. Egyházpolitika, — Válasz Anonymus-Kenessey úrnak. — III. Mondottam, hogy az egyház nem magyarosító intézet. A nemzet nyelvében, — az egyház hitében él. Ebből folyólag a nemzeti nyelv jogának védelme, fejlesztésének, ápolásának s terjesztésének kötelessége, első sorban nem egyházi, hanem állami jog és kötelesség. S a magyar állam e jognak és kötelességnek teljes tudatában lévén, törvényt hozott, mely e haza minden egyes fiától — saját jól felfogott érdekében is — megköveteli, hogy a magyar nyelvet értse, tudja. S az egyház? A magyarhoni ev. egyház, mint a melynek tagjai egyszersmind a magyar haza polgárainak tudják magukat s a nemzet közakaratában Istentől nyert törvényes felsőségiik akaratát látják, saját körében mindent el fog követni, hogy az állami törvény követelményének, mint mindenben, úgy e részben is eleget tegyen. S egyházunk ép akkor mutatta ki, hogy e hon biztosította autonom szabadságának értékét teljes jelentőségében felfogta, midőn a drága hon, az alkotmányos, nemzet-alkotó és fentartó népnek a magyarnak nyelvét és szellemét irott törvény parancs szava nélkül és előtt is terjesztette, fejlesztette és ápolta. S e részben a lutheránus egyház múltjára és jelenére mindenkor bíiszke lehet. Édes magyar hazánkban — jegyezze ezt meg jól Anonymus-Kenessey úr ! — igazán nemzeti Ulissiót eddig, ha nem is kizárólag, de első sorban és legtöbb eredménynyel az a sokat ócsárlott és gyanúsított u. n. lutheránus tót egyház végezett. Lutheránus tótok azok, akik ha kellett, e hon szabadságáért, alkotmányos jogaiért vért s éltet áldoztak ! lutheránus tótok azok, akik e hon földén szerte szét óriási erőfeszítéssel, tömérdek anyagi áldozat árán a magyar nemzeti tudománynak és művelődésnek áldott hajlékokat emeltek; lutheránus tótok azok, akik mindenütt, a hol a hivek egy része önként óhajtotta, templomaikban az Isten Igéjét magyar nyelven is megszólaltatták s hol az idők teljessége beállt az istentiszteletet egészben a nemzet nyelvén végezték ; lutheránus tótok azok, akik a magyar nemzetnek minden téren nagy fiakat neveltek; lutheránus tótok azok, akik most is mindezt fokozott mértékben cselekszik s csak legújabban is magyar nemzeti theologiai irodalom teremtésén törik fejüket s müveket produkálnak, mikről széles e hazában (még Önök is ! !) elismerik, hogy ha többnek nem is, — kezdetnek elég jók, s végre lutheránus tótok azok, akik e hon és nemzet legveszedelmesebb ellenségeivel : a panszlávokkal magukra hagyatva, sőt Önök által erejükben folyton bénítva, gyengítve, szünetlen — s nem sikeretlen — harczot folytatnak. Igen, lutheránus tótok azok, akik a m agyaiál 1 am és az u. n. magyar egyház (ugyebár tetszik ösmerni ezt a csodabogarat ? !) nemzeti kulturmissióját saját missiójuknak is tudni merve (mert jelen viszonyaink közt nagy merészség kell ám ehhez ! mások erejét saját erőtlenségükkel csúfolják meg. Vagy nem szégyen és gyalázat-e az, hogy mig a lutheránus tótok, ahol lépre keríthetik, elbánnak amúgy magyarán (hisz Önök is tudják: ki az a C z é ku s !) a hazaellenes elemekkel, addig a magyar állam oda se hajt nekik. Hát mi kaparjuk ki néki mindég s mindenütt a forró gesztenyét ? ! Hát mi tót egyház magyarabbak- legyünk magánál a magyar államnál ? ! Igenis, — azok vagyunk s büszkék vagyunk rá, hogy azok lehetünk a szabadságnál fogva, mely osztályrészünkké lett s melyet mégis — ugy szeretnének tőlünk elrabolni. Vagy nem szégyen és gyalázat-e az, hogy mig azok a lutheránus tót és német papok, — tudva levő nagy szegények ! — egyik a másik után küldi hóról-hóra irodalmi czélokra keservesen félretet pénzecskéjét magyar theologiai munkákért (miknél pedig olcsóbb és jobb német műveket kaphatnának s van mindeniknek annyi nyelvismerete, hogy olvashatja is), addig azok a liires magyarok, akik egyszerre a hazát is, meg a protentantismust is megakarnák menteni (száj-