Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházpolitika (Dr. Masznyik Endre)

jal ! !), magyar könyveinkből de csak egyet sem rendelnek meg". Miért? Talán rosszak? Oh nem ! Hiszen agyba-főbe dicsérik őket. Nem rendelik meg, mert „lutheránus tót" irta. Figyeljen rám Anonymus-Kenessey úr! konkrét déldákkal illustrálom az Önök hazafiságát. Nem szólok saját műveimről, nem szólok arról, hogy „Luther Élete" czimű művemre az egész ev. ref. egyházból összesen hozzám csak két megrendelés érkezett: egy Sárospatakról, egy pedig egy tiszántúli káplántól, (ami kevés példány azontúl elkelt, személyes ösmeretség révén kelt el), pedig hát Luther — mint ezt nekem maga dr. Ball agi mondá — „közös reformátorunk"; nem szólok arról sem, hogy az „Evangelikus Dogmatiká"-ból ev. ref. kézen eddig csak tiszteletpéldányok forognak, — mert hát hiszen vakmerőség volna azt reményeim, hogy kálvinista lutheránus dogmatikai dolgokról szóló könyveket olvasson ; — mondok én mást. Hallottam a panaszt illetékes ajkról, hogy Győry Vilmos „Egyházi beszédeiből" az ev. ref. egyházban összesen 5 pld. kelt el s hogy pártoláshiány miatt a beszédgyűjtemény kiadása az I. kötettel véget ért, pedig Győrynek beszédei épen nem dogmaszagúak s nem épen az utolsók közül valók. S tudom, hogy „Héber olvasókönyvünket" eddig egyetlen theol. intézet sem karolta fel s hogy több helyen inkább a Gesenius-féle német olvasókönyvet használják, mert Lát a magyar olvasókönyvet véletlenül egy lutherános (orosházi!!) tót iró szerezte. S tudom azt is, mert végig néztem az értesítőket, hogy az evangelikus egyház egyetlen magyar orgánumát az „Ev. Egyház és Iskola" lapot egyen kivül, nincs ev. ref. iskola, mely járatná, hanem igenis olyan akárhány van, amely a német lutheránus lapokat hozatja. S miért ne? Hisz a németországi ev. egyház lutheránus dolgai sokkal közelebbről érdeklik a hazai ev. ref. férfiakat, mint a magyarhoni lutheránus tót egyház dolgai. S ha megfordítanék e dolgot s kérdeznők : hát a lutheránus tótok mennyiben érdeklődnek az ev. ref. egyház dolgai iránt? Bizony nincs okuk Önöknek panaszra, — mert mi egyházirodalom pártolásban és egyházirodalmi tevékenységben mindenkor azonosítottuk Önökkel magunkat. Ám tessék megnézni könyvtárunkat s meg fog győződni arról, hogy mi az ev. ref. egyház minden valamire való irodalmi termékét, lapját s könyveit birjuk, olvassuk. Egy dologban maradtunk hátra csak Önök mögött : a nagyképüsködésben és az alaptalan gyanusítgatásban. Szerényen meghúzódva segítettük tolni az Önök szekerét — ott hagytuk addig a sárban megfenekelve saját szekerünket. De öntudatra ébredtünk. Luther szelleme sírjából kikelve elénk lépett s mi érezzük a nagy szellem keserű vádjait s halljuk szavát : a drága örökséget jobban becsüljétek meg ! ! Előre ! ! Igen előre, mert Luther volt az, aki előljárt s elől marad. Ö volt s lesz örökön az evangyéliomi alapon nyugovó reformatió vezércsillaga, a személyes hitszabadság hőse s mikor Zwingli és Kálvin a maguk theologiai rendszereivel már rég a múlté leendenek, Luther akkor is élni fog, mert ő magának az örökön élő vallásos egyéniségnek reformatera, mert ő nem rendszer, nem elmélet, hanem maga a protestáns Eszme , concret történeti alakban. S ha lesz idő, amikor Önök megszűntek zwingliánusoknak és kálvinistáknak lenni (s ez az idő tán közelebb is van már, mintsem gondolnók!) oly idő soha sem lesz, midőn mi megszűnhetünk lutheránusoknak lenni, mert az egyet jelentene a lelkiismeretbeli szabadság elvének feladásával. Ki hát a bűnös? Ki a separatista, ki a particularista, ki az egyház s ki a haza, ki az unió ellensége ? Separatista az, aki a vallásos egyéniség szabadságának álláspontjára emelkedve, az egyéni szabadság erejével sajátos hatáskörében a protestáns Eszme egyetemes jogáért küzd, annak igazságát a történeti alappal való szerves szellemösszefüggés tudatában hirdeti, terjeszti? Particularista az, aki magát a Krisztus teste sajátos adománynyal, erővel és hivatással biró tagjának (pars in toto) tudva, különös adományát, erejét az egész, a keresztyénség nagy szellemi organismusának építésére, közjavára értékesíti? Egyház ellensége ki saját felekezetén belül a Krisztus egyházának, az Isten ország egyáltalános Észméjének él? Haza ellensége cLZ« 8; ki ez Eszme isteni fényével saját népe valláserkölcsi életének erősítésével a nemzeti élet alapját erősíti meg s honpolgári kötelezettségeiben istenileg szentesített kötelességeket lát? Unió ellensége cl ki az egyházi uniót nem az esetleges, külső múló, hanem első sorban a lényeges, benső és örök egységbiztosító elemben az igazi „unum"-ban : az egy szükséges dologban keresi? Anonymus-Kenessey úr ! én ezennel Önnek (s ha ugyan vannak: hason gondolkozású társainak) arczába csapom silány vádjait. Ön az egyház és haza, Ön az unió ellensége, mert Ön ki a ker. egyház istenileg szentesített örök alapját és czélját feladva s bálványisteneknek oltárt emelve, a protestáns egyház benső egységét megbontani törekszik, kálvinistákat s lutheránusokat ellenségek gyanánt egymással szembe állít s a lutheránus egyházban a hazafias tót és német elemeket nyelvök miatt honárulóknak bélyegezi s előttük a magyar nemzet egy részének a magyar fajnak hitelét rontja, kulturmissióját bénítja. Igen is! én is óhajtom, hogy miként szivében úgy nyelvében is egy legyen a hon minden fia, de e czél elérésének egyetlen biztos útja van s ez nem a magyar faj, hanem a m a g y a r szellem suprematiájának biztosítása útján érhető el. A nyers erő hódítása erőszak, a szellem hódítása jog. Amannak diadala kétes, ezé biztos. Vaklárma helyett tessék dolgozni. S ha van szeme Önnek, nyitsa fel s lássa meg : mi czélra törekszünk mi eláztatott tótok. Lássa meg, hogy mi ép a magyar szellem ama hódító munkájában vagyunk foglalatosak, midőn a lutheránus egyházban magyar theologiai irodalom teremtésén fáradozunk s a magyar termékek