Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Mlt. és Főt. Czékus István egyházlátogatási körútja a brassói magyar esperességben (Farbaky József)

sikerült is, habár mindig ott látta maga mellett előbbre törni lelki barátját Petz Gyulát, aki tőle semmiben sem akart hátra maradni. A harmadik férfiú, kinek Tatay szintén igen sokat, tán legtöbbet köszönhetett, az ő atyjának legkedvesebb barátja, a méhszorgalmu s országos hírű Kis János superintendens és kir. udvari tanácsos volt, akinek házánál elébb Pál bátyja, azután pedig ő és végre Peez Gyula nevelői szerepet vittek unokái mellett. Azon körülmény, hogy Tataynak naponkint legalább egy órát kellett töltenie Kis János szobájában, hol rendelkezésére állott minden segédforrás, nem utolsó tényező volt szellemi kiképeztetésének emelésében. A tudós superintendens szeretett vele beszélgetni ; örömére volt tapasztalni a fiatal ember életrevalóságát. Gyakran olvastatott vele magának ; a jobb könyveket kiválogatta számára, utasítást adott neki hasznos olvasásra, és hogy meggyőződjék mennyiben követte tanácsát, sokszor elmondatta vele az illető könyveknek tartalmát. Kis János volt az, aki figyelmeztette, hogy a kor színvonalán álló tudományos ember nem nélkülözheti az ujabbkori mívelt nyelveket ; és, hogy azok megtanulására kedvet ébresszen benne, bevezette a francia nyelv elemeibe Tatay általában könnyen tanulta a nyelveket. Alig, hogy a francziát begyakorolta, elővette az angolt, melyet aztán későbben a külföldi egyetemeken tökéletesen elsajátított. Kis János élő példája volt az önképzésnek. Számtalan érdemei között nem utolsó helyen áll az, melyet az úgynevezett „Magyar nyelvmívelő Társaság" megalapítása által szerzett magának, még 1790-ben. Tatay soproni tanuló korában a soproni tanintézetben két ilyen társaságot talált magyart és németet. Mind a kettőnek tevékeny tagja volt, és egy alkalmat sem mulasztott el, hogy erejét gyakorolhassa. Minthogy Kis János és Peez házainál megszokta volt már az önképzést, és mivel azon jeles férfiak bölcs tanácsai folytán elég korán volt szerencsés megtanulni az időnek draga voltát, idejét csak is oly művek olvasására szentelte, melyek klassikusoknak voltak elismerve, minek folytán az ő általa készített dolgozatok rendesen nagy kitüntetésben részesültek. Tanulótársai, kik nagyobbára a regényolvasás fejkábító s komolyabb munkásságra képtelenítő tizeimébe voltak merülve, csakhamar elismerték Tatay elsőségét; és mivel soknak hiúságát igen sértette az, lia a Társaság nyilvános ülésein kemény bírálat olvastatott fel felületes munkájokra, megrohanták otthon Tatayt szégyenletes kérelmeikkel : készítsen nekik is stilgyakorlatokat. Egypárszor megtette, és aztán szerényen elvonulva hallgatta az ítéletet, mely dicsérettel halmozta el az idegen tollakkal ékeskedő barátait. De nem csak magyar, hanem a német Társaságban is kitiint Tatay jeles dolgozatai által, s egy örömünnep alkalmával német költeményét szavalta el a hallgatóság tetszésnyilatkozatai között. Mind ezen gyakorlatoknak később nagy hasznát tapasztalta, mert erőssé vált benne a meggyőződés, miszerint csak komoly munkásság által lehet kellő önállóságra vergődni, a mennyiben társainál tapasztalta a célnélküli sok olvasásnak butító következményeit. Midőn az 1839/40-ki tanév vége felé közeledett, s neki, mint a theologiát kitűnően végzett ifjúnak, búcsút kellett vennie Soprontól, nem kis aggodalmat okozott neki azon gyakran felmerült gondolata : mi tevő legyen ez után ? Bármily lelkiismeretesen és öntudatosan készült is jövendő pályájára, mégis élénken érezte, hogy ily készülettel közpályára nem léphet, hogy még hiányzik valami, a mit itthon elsajátítania nem lehetett. Németország, a tudományosság dicső hazája lebegett gyakran szemei előtt; annak egyetemeit szerette volna meglátogatni. A protestáns önérzetesebb ifjaknak századok óta egyik legkiválóbb érdemét képezi, hogy Németország, Hollandia, Helvetia, sőt gyakran Franciaország egyetemeit is meglátogatván, ott végezik be tulajdonképeni iskolai pályájokat. Tataynak is egyik legforróbb vágyát az képezte, hogy külföldre mehessen ; de fájdalom, pénzbeli viszonyai nem engedték remélnie vágyának teljesedését. Már-már kétségbe kezdett esni jövője felett, midőn az éles látású és nemes szivű Kis János magához hivatta és e szavakkal lepte meg: „Az egyházi conventnek az az óhajtása, hogy Te a soproni lyceumi tanárságra készülnél elő : s ehez képest külföldi szükségeid részint a hallei és merseburgi stipendiumok, részint pedig egy nagyobbszerű soproni ösztöndíj által fognak fedeztetni." Ezen nyilatkozatra nagy kő esett le Tatay szivéről Jövőjét ekként biztosítva látván, hálakönyekkel búcsúzott el jótevőitől és Soprontól, hogy előkészületeket tegyen a külföldi Útra. (Folyt, köv.) 111? ll.i, Mit. és Ft. Czékus István, ti s z a k erü 1 e ti püspök úr egybázlátogatási körútja a brassói magyar esperességben. IV. Visszás állapot az is, bogy az orgonát, kivétel nélkül minden egyházban egyszerű dilettáns iparosok vagy földmivesek kezelik, csekély díjért. Nagyon dicsérendő dolog az, bogy ő kegyelmeik ebben a nem könnyű mesterségben egyéb nehéz kézi munkájok mellett csak annyira is viszik, mint amennyire viszik : de hogy a prot. isteni tiszteletnek oly fontos és lényeges tényezője, mint az egyházi ének, mily fokon állhat az ilyen eljárás mellett, mutatja püspök úrnak, az egyházi ének nagy ismerőjének azon nyilatkozata, hogy sok énekdallamra, amint azokat a gyülekezetek s az iskolás gyermekek itt énekelték, egyátalán reá sem ismert. Mindez és még sok más másként lesz ezentúl és brassóvidéki testvéreink tapasztalni fogják, miszerint a püspök, daczára annak, hogy a jelenleginek lakhelye nagyon távol esik Brassótól, mégis minden bajaikban közelebb lesz hozzájok ezután, mint volt az előbbi rendszer alatt. De nem fog kárára és szégyenére válni e csatlakozás a befogadó egyházkerületnek sem. — Idő kell arra tagad-