Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A pestmegyei esperesség (K. P.)

f 259 hatlanúl, mig e gyülekezetek a százados mostoha helyzet okozta bajokat kiheverjék s ezen lábbadozási korszakban igényelhetnek is, várhatnak is kíméletet és támogatást : de már ott elmondottam a testvéreknek, hogy eljő az idő, a melyben ők lesznek egyik legerősebb, legvirágzóbb esperessége kerületünknek. Maga a 18,000 lélekszám — tiszta magyar valamennyi s Brassót kivéve, egy egyházra sem esik belőle ezernél kevesebb — már magában egy hatalmas élő tőke, de még inkább annak fog feltűnni, ha e népet közelebbről megismerjük. — Az a szorgalmas, SZÍVÓS nép, melyet a szász-uralom mostoha keze annyira odaszorított ugyan a hegyek lábához, hogy az áldott barczasági rónán kényelmesen terpeszkedő szász-községek messzenyúló határa nem egy helyütt a csángó község szélső házaihoz ér, mindazonáltal nemcsak a saját keskeny határában tudta a földbirtokot majdnem kizárólag a maga kezén megtartani, daczára annak, hogy a román lakosság lélekszám tekintetében talán vetekedik vele, de sőt a szomszédos szász községek határának igen tekintéh*es részét is összevásárolta már : az a jóra- és életrevaló nép fenfogja tudni tartani egyházát is. fog tudni annak érdekében áldozatokat is hozni, mert amily munkás és takarékos, ép oly vallásos és ép oly szeretettel csüng egyházán. — Igazolja ezt már eddig is sok körülmény, igazolják a tágas, kényelmes paplakok, mint a krizbai, apáczai, csernátfalusi, melyeknek párját az egyházkerületben ritkítom s főleg az alszegi, melynek párját egyenesen nem találom. — igazolják a szép, stylszerű templomok, minők a többi közt a krizbai s főleg a türkösi és a pürkereczi. Nagy baja volt eddig ezen egyházaknak az, hogy majdnem teljes hiányával voltak az u. n. : intelligens osztálynak. De hisz az eddigi rendszer mellett úgyis kevés befolyása volt a világi elemnek az egyházi ügyekre. — Benszülött értelmiséggel e gyülekezetek ez idő szerint is alig dicsekedhetnek, — a felügyelői állásokat is — egykettő kivételével — ideszármazott egyénekkel, jobbára államtisztviselőkkel töltötték be, de valljuk be, hogy ezekben aztán ugyancsak jó fogást, szerencsés választást tettek. Az esperességi felügyelő, a már többszörösen említett Rombauer Emil brassói állami reáliskolai' igazgató, Moór Gyula főesperes mellett a csatlakozás egyik legfáradhatlanabb, legkitartóbb harczosa volt s rajta kivül a reáliskolának még 2 derék tanára. Dr. Hoffmann Frigyes és "Walter Béla töltenek be egy-egy felügyelői széket; az — erdélyiesen szólva — szintén „magyarországi" származású derék főerdészről Szmik Gáborról már szólottam, mint 2 egyház felügyelőjéről; Brassó maga, Skita Mihály kir. járásbiróban szintén kitűnő erőt nyert; Alszeg Fabinyi Ferencz, marosvásárhelyi kir. táblai birót, bokros érdemű bányakerületfelügyelőnknek, Fabinyi ministernek fiát, Fürészmező Molnár Victor cultusministeriumi elnöki fogalmazót, a hasonnevű hosszúfalusi elhúnyt érdemes lelkész fiát, tehát benszülött csángót, nyerték meg felügyelőikül s kedves lelkésztársaim hamar tapasztalni fogják mily hatalmas támasza a lelkésznek az ily férfiak soraiból toborzott elnöktárs; tiszai egyházkerületünk szélesebb alapokra fektetett autonomiája pedig maga fogja magának az egyházi ügyek iránt még melegebben érdeklődő s azokhoz értő közönséget nevelni, ami, erős meggyőződésem szerint, az értelmi osztály fejlődésére is kedvező befolyással leend. De ez előnyökkel szemben nem lesznek-é a csatlakozásnak még sokkal inkább káros következményei? Valóban ezt a kishitű kérdést fel se vetettem volna, ha néhány hónap előtt egy külföldi szaklapban e csatlakozás ellen keserű kifakadást nem olvasok s nem olvasom különösen azon, keserűséggel felvetett kérdést : „a magyarhoni evangélikusok régóta arra akarják birni az erdélyrészi „Landeskirche"-t hogy velők egyesüljön; hiszik-e, hogy ezen unió a barczasági magyarság elszakadása után még lehetséges"? Hát, először is én azt hiszem, hogy az az unió szász testvéreinkkel ezen elszakadás nélkül is hosszú időn keresztül még csak pium desiderium maradt volna és pedig nem azért, mintha talán rajtunk múlt volna. — Aztán az Isten útjai nem a mi ixtjaink. Ma még a seb sajog, szász testvéreink érzékenykedése érthető, kivált akkor, ha csak a puszta tényt tekintik s az ezt régóta előkészített, mélyen fekvő okokat figyelembe venni nem akarják. De, eltekintve attól, hogy egy bizonytalan végű pium • desiderium kedveért véreinknek felénk esdeklőleg kinyújtott kezét ridegen elutasítanunk nem lehetett, nem szabad-e feltennünk, miszerint épen a folytonos súrlódások és sérelmek forrásának gyökeres betömésével útját egyengetjük annak, hogy idővel elfogúlatlanabb szemmel tekinthessük és jobban megérthessük egymást? Emberi viszonyokra alkalmazva, mély lélektani alapja van annak, amit Ovid — Metamorph. I., 25 — az ős chaosból kiválasztott elemekről elmond. „Dissociata locis concordi pace ligavit." Elvégre .... a jelennek vannak az élő nemzedék irányában elodázhatlan követelményei: ami azontúl van, a jövő, az az Istené! FarbaJcy Jóssef. A pestmegyei esperesség egyházai julius havában újból, — pár hó alatt másodszor — szavaztak, s augusztusban bizonynyal következik a harmadik, talán döntő szavazási tusa, főesperesre, ezen nemcsak megtisztelő, hanem különösen fontos hivatalra, mely ma az eg}diázi téren kemény próbaköve az administrativ képességeknek. A kecskeméti egyház saját lelkészére nt. Laukó Károly úrra óhajtott szavazni, de lelkészünk, az egyház ezen szabad és jogos cselekménye ellen, mint már egyébkor is, mostan is felszólalt s bizalommal, erősen sőt határozottan kérte s kívánta, hogy ő reá ne szavazzunk ! Engedve lelkész úr kívánságának szavaztunk egy általa melegen ajánlott s általunk is nagyrabecsült szomszédos lelkészre; de ezen cselekmény — mondhatom — főként lelkészünk iránti mély tiszteletünkből történt s fennmaradt lelkünkben a kérdés : honnan van az, hogy e hajdan tekintélyes, országosan irányadó (1858!) esperességben ujabb időkben a tisztujítások oly lazán, bizalmatlaniil sőt dis harmóniával folynak le, hogy mindig 1—3-szor meg kell szavaztatni az egyházakat, míg aztán végre 1—2 szavazattöbbséggel főés alespereshez tudunk jutni. Talán annyi a kimagasló erő lelkészeink között, hogy szinte nehézzé válik a sok kitűnőség közöl egyet a legfelsőbb polczra emelni ? Lehet, hogy így van ! Mert midőn mi kecskemétiek lelkészünkben egy oly ev. lelkészt óhajtottunk esperességiink élére emelni, aki városunkban a 30 ezer róm. kath. s 14 ezer ref. lakosság között, e kettős Rómában, mint a 6—700 lelkű ev. kis egyház lelkipásztora oda tudott emelkedni, hogy itt minden fontosabb köz- és társadalmi ügynek egyik első tényezője és vezetője, városunk törvényhatósági és közigazgatási