Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A pestmegyei esperesség (K. P.)

f 259 hatlanúl, mig e gyülekezetek a százados mostoha helyzet okozta bajokat kiheverjék s ezen lábbadozási kor­szakban igényelhetnek is, várhatnak is kíméletet és tá­mogatást : de már ott elmondottam a testvéreknek, hogy eljő az idő, a melyben ők lesznek egyik legerősebb, legvirágzóbb esperessége kerületünknek. Maga a 18,000 lélekszám — tiszta magyar valamennyi s Brassót kivéve, egy egyházra sem esik belőle ezernél kevesebb — már magában egy hatalmas élő tőke, de még inkább annak fog feltűnni, ha e népet közelebbről megismerjük. — Az a szorgalmas, SZÍVÓS nép, melyet a szász-uralom mostoha keze annyira odaszorított ugyan a hegyek lábához, hogy az ál­dott barczasági rónán kényelmesen terpeszkedő szász-köz­ségek messzenyúló határa nem egy helyütt a csángó köz­ség szélső házaihoz ér, mindazonáltal nemcsak a saját kes­keny határában tudta a földbirtokot majdnem kizárólag a maga kezén megtartani, daczára annak, hogy a román lakos­ság lélekszám tekintetében talán vetekedik vele, de sőt a szomszédos szász községek határának igen tekintéh*es részét is összevásárolta már : az a jóra- és életrevaló nép fen­fogja tudni tartani egyházát is. fog tudni annak érdekében áldozatokat is hozni, mert amily munkás és takarékos, ép oly vallásos és ép oly szeretettel csüng egyházán. — Iga­zolja ezt már eddig is sok körülmény, igazolják a tágas, kényelmes paplakok, mint a krizbai, apáczai, csernátfalusi, melyeknek párját az egyházkerületben ritkítom s főleg az alszegi, melynek párját egyenesen nem találom. — igazol­ják a szép, stylszerű templomok, minők a többi közt a krizbai s főleg a türkösi és a pürkereczi. Nagy baja volt eddig ezen egyházaknak az, hogy majdnem teljes hiányával voltak az u. n. : intelligens osz­tálynak. De hisz az eddigi rendszer mellett úgyis kevés befolyása volt a világi elemnek az egyházi ügyekre. — Benszülött értelmiséggel e gyülekezetek ez idő szerint is alig dicsekedhetnek, — a felügyelői állásokat is — egykettő kivételével — ideszármazott egyénekkel, jobbára állam­tisztviselőkkel töltötték be, de valljuk be, hogy ezekben aztán ugyancsak jó fogást, szerencsés választást tettek. Az esperességi felügyelő, a már többszörösen említett Rombauer Emil brassói állami reáliskolai' igazgató, Moór Gyula fő­esperes mellett a csatlakozás egyik legfáradhatlanabb, leg­kitartóbb harczosa volt s rajta kivül a reáliskolának még 2 derék tanára. Dr. Hoffmann Frigyes és "Walter Béla töl­tenek be egy-egy felügyelői széket; az — erdélyiesen szólva — szintén „magyarországi" származású derék fő­erdészről Szmik Gáborról már szólottam, mint 2 egyház felügyelőjéről; Brassó maga, Skita Mihály kir. járásbiróban szintén kitűnő erőt nyert; Alszeg Fabinyi Ferencz, maros­vásárhelyi kir. táblai birót, bokros érdemű bányakerület­felügyelőnknek, Fabinyi ministernek fiát, Fürészmező Molnár Victor cultusministeriumi elnöki fogalmazót, a hasonnevű hosszúfalusi elhúnyt érdemes lelkész fiát, tehát benszülött csángót, nyerték meg felügyelőikül s kedves lelkésztársaim hamar tapasztalni fogják mily hatalmas támasza a lelkész­nek az ily férfiak soraiból toborzott elnöktárs; tiszai egy­házkerületünk szélesebb alapokra fektetett autonomiája pedig maga fogja magának az egyházi ügyek iránt még melegeb­ben érdeklődő s azokhoz értő közönséget nevelni, ami, erős meggyőződésem szerint, az értelmi osztály fejlődésére is kedvező befolyással leend. De ez előnyökkel szemben nem lesznek-é a csatlakozás­nak még sokkal inkább káros következményei? Valóban ezt a kishitű kérdést fel se vetettem volna, ha néhány hónap előtt egy külföldi szaklapban e csatlakozás ellen keserű kifakadást nem olvasok s nem olvasom különösen azon, keserűséggel felvetett kérdést : „a magyarhoni evan­gélikusok régóta arra akarják birni az erdélyrészi „Landes­kirche"-t hogy velők egyesüljön; hiszik-e, hogy ezen unió a barczasági magyarság elszakadása után még lehetséges"? Hát, először is én azt hiszem, hogy az az unió szász testvéreinkkel ezen elszakadás nélkül is hosszú időn ke­resztül még csak pium desiderium maradt volna és pedig nem azért, mintha talán rajtunk múlt volna. — Aztán az Isten útjai nem a mi ixtjaink. Ma még a seb sa­jog, szász testvéreink érzékenykedése érthető, kivált akkor, ha csak a puszta tényt tekintik s az ezt régóta elő­készített, mélyen fekvő okokat figyelembe venni nem akar­ják. De, eltekintve attól, hogy egy bizonytalan végű pium • desiderium kedveért véreinknek felénk esdeklőleg kinyújtott kezét ridegen elutasítanunk nem lehetett, nem szabad-e fel­tennünk, miszerint épen a folytonos súrlódások és sérelmek forrásának gyökeres betömésével útját egyengetjük annak, hogy idővel elfogúlatlanabb szemmel tekinthessük és jobban megérthessük egymást? Emberi viszonyokra alkalmazva, mély lélektani alapja van annak, amit Ovid — Metamorph. I., 25 — az ős chaosból kiválasztott elemekről elmond. „Dissociata locis concordi pace ligavit." Elvégre .... a jelennek vannak az élő nemzedék irányában elodáz­hatlan követelményei: ami azontúl van, a jövő, az az Istené! FarbaJcy Jóssef. A pestmegyei esperesség egyházai julius havában új­ból, — pár hó alatt másodszor — szavaztak, s augusztus­ban bizonynyal következik a harmadik, talán döntő szava­zási tusa, főesperesre, ezen nemcsak megtisztelő, hanem különösen fontos hivatalra, mely ma az eg}diázi téren ke­mény próbaköve az administrativ képességeknek. A kecskeméti egyház saját lelkészére nt. Laukó Károly úrra óhajtott szavazni, de lelkészünk, az egyház ezen sza­bad és jogos cselekménye ellen, mint már egyébkor is, mostan is felszólalt s bizalommal, erősen sőt határozottan kérte s kívánta, hogy ő reá ne szavazzunk ! Engedve lel­kész úr kívánságának szavaztunk egy általa melegen aján­lott s általunk is nagyrabecsült szomszédos lelkészre; de ezen cselekmény — mondhatom — főként lelkészünk iránti mély tiszteletünkből történt s fennmaradt lelkünkben a kérdés : honnan van az, hogy e hajdan tekintélyes, orszá­gosan irányadó (1858!) esperességben ujabb időkben a tiszt­ujítások oly lazán, bizalmatlaniil sőt dis harmóniával foly­nak le, hogy mindig 1—3-szor meg kell szavaztatni az egyházakat, míg aztán végre 1—2 szavazattöbbséggel fő­és alespereshez tudunk jutni. Talán annyi a kimagasló erő lelkészeink között, hogy szinte nehézzé válik a sok kitűnőség közöl egyet a legfelsőbb polczra emelni ? Lehet, hogy így van ! Mert midőn mi kecskemétiek lelkészünkben egy oly ev. lelkészt óhajtottunk esperességiink élére emelni, aki városunkban a 30 ezer róm. kath. s 14 ezer ref. lakos­ság között, e kettős Rómában, mint a 6—700 lelkű ev. kis egyház lelkipásztora oda tudott emelkedni, hogy itt minden fontosabb köz- és társadalmi ügynek egyik első tényezője és vezetője, városunk törvényhatósági és közigazgatási

Next

/
Oldalképek
Tartalom