Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther és Hutter (Dr. Masznyik Endre)

szerzés és meggazdagodás czéljának hódoljon tanítói állásának rovására. Ma, mikor még a nevelés czéljának kezdetén vagyunk, hogy nemzetünkkel más nemzetek műveltségét, szellemi fölényét eléretnünk sikerüljön, mert így lesz képes önállóságának, anyagi és szellemi függetlenségének megszerzésére, ma az egész tanítói testületnek, ihletett buzgósággal, szent tűzzel kell hivatásuk magaslatán működniök. Ha a világ, ha az anyagi gondok pillanatra elkedvetlenítik is, — ne ezen környezet befolyásolja, hanem ama magasztos czél, hogy a család és a nép kiemelkedjék a tudatlanság mély és gonosz sötétjéből. Méltóztassék utána nézni evang. egyházunkban s ott is azt fogják tapasztalni, hogy a tehetetlenség és tanácstalanság oka : a hivatás szerű buzgalom meglankadásában keresendő. Parlagon marad a sok ismeretgyüjtés mellett a lelki élet, a tanítók nem mindig nevelők. Már pedig lelki élet nélkül szépet, hasznosat, marandandót nem lehet alkotni. — A régi kor is beigazolja állításomat. Méltóztatnak Athén és Sparta sorsából ismerni, hogy midőn e két állam harczban állott egymással, Aristedes állott a szorongatott athaenei állam élén. Ez a szorongatott népnek a győzelemre semmi mentő szálacskát sem talált. Ekkor a száműzött Themistokles azon üzenetet küldte a szorongatott nemzet-gyülésnek, hogy ő tud egy szabadulási eszközt, s ajánlotta : gyújtsák fel a spártaiak hajó hadát. És a nép Aristides kijelentésére, ki állitá, hogy a terv ugyan hasznos, de nem tiszteséges, azon lélek emelő határozatot hozta, hogy a mi nem szép és nem tiszteséges az nem is hasznos, s készebb egy szálig elveszni, mint ily úton győzni. — Ha a tanító urak oda fognak hatni, hogy tanítványaiknak ez legyen hitvallásuk, követendő élet irányuk, akkor e nép és nemzet, akkor a mi egyházunk fel fog virágozni. És ezen czélt a tanítói állás szép erényével, a szerető, nyájas modorral, mely sujt ha kell, és magához emel idején, — el is érhetik. Ezen bánásmód a gyermeki szivekhez vezető kulcs. Mert ha a tanítóban a gyermek jó akaróját, örömének és bajának résztvevőjét ismeri fel lelki megadással követi tanácsát, fogadja intését, méltatja sújtolását. Ugy de ezen szerető nyájas modor az legyen, melyet Pál apostol Korinthusbeliekhez irott első levelének 13-dik részében tanít és hirdet. Csak így tölti be a tanító hivatását, csak ekkor fogja tisztelhetni a növendék tanítójában legfőbb jóltevőjét. Épen azért ajánlottam és ajánlom a tisztelt közgyűlés becses figyelmébe, hogy a tanítványok semmi tényét, a mely tudomásukra jo, mint rájuk nem tartozót, el ne odázzák, történjék az az iskolában, vagy az iskola falain kivűl. A tanító nem oktató pusztán, a ki csak az ismeretek elsajátítására teszi képesekké növendékeit, hanem, és ez a másiktól soha semmi körülmények között el nem választható : a szó szoros értelmében nevelő, az az atya helyett atya. A ki, mint tanító, nem e két minőségnek megtestesítőjeként áll növendékei előtt, — az, megI engedem, lehet kitűnő szaktudós, lehet jó gép, a tananyag elsajátítására készült tölcsér, — de semmi esetre sem azon tanító, a kit ágost. h. ev. egyházunk, a család, a nemzet büszkeségének és boldogsága előmozdítójának hisz, tart, nevez. Mert a leendő család tagnak, egyháztagnak, a nemzet és az állam tagjának, de sőt az embernek, mint ilyennek, értéke nem a tudásban áll pusztán (Kain és Herostratus,^ hanem a tudás mikénti értékesítésében (Krisztus Urunk, Pál apostol stb.). Azért a gyermeknek nem csak eszét, hanem szivét s kedélyét, szóval egész lelki lényét irányítani, nemei síteni kell. Erre pedig nem elég az iskolában való fegyelmezés, vagy is csak azért vonni számadásra, a mit az iskolában tesz a növendék, hanem azért is a mit az iskolán kivűl végzett, s a tanító tudomására jutott. Atyai szívének nyilatkozatát, sőt j szigorát nem csak azért fogja vele éreztetni, a mi órája alatt történik, hanem szerető atyai szívének méltánylását vagy megrovását éreztetni fogja azért is, a mit az iskola falain kivűl tett; szeme előtt tartván azon régi, de igaz elvet, hogy a bölcs nem azért büntet mert hibát követett el a növendék, hanem azért, hogy többé el ne kövesse a hibát; szóval a növendék igazságtalan és erőszakoskodó természetét, fékezi meg. Ha ily nemes lélek lesz, mert nem kétkedem : abban hogy van, és ha meg marad ezen nemes lélek a tanítók tulajdonául, melyet a készültség duzzaszt, a szeretet ösztönöz, a részvét tetőz, — azonnal virágzásnak indül a családi, az egyházi a nemzeti élet fejlődés, és szeretett egyházunk és hazánk boldogúlni fog. — Hogy ez mielőbb megvalósúljon, erre kívánom az Isten áldását. Horváth Sándor. • Luther ii Hutter. IL A ki ismeri az őskeresztyénség történetét, tudni ; fogja, mennyire játszottak belé az újszövetségi írók ! gondolatvilágába a zsidó vallási képzetek. Az első keresztyén gyülekezeteket nem ok nélkül nevezik zsidó-keresztyén gyülekezeteknek. Az őskeresztyén hit lényegileg hit a Jézusban, mint Messiásban s e hitöket a tanítványok más, mint ó-szövetségi alapon nem igazolhatták. A Messiás-eszmének, tekintettel a múltra, amint az a zsidó tudatban élt és a jelenre, a mint az történetileg Jézusban megvalósúlt, meg volt a maga botránya és követelménye. Botránya volt a kereszt, követelménye amessziási ország. Aki tehát a Jézusban, mint Messiásban való hitet igazolni akarta (s mi más czéljok van az összes új-szövetségi íróknak?), annak egyrészről a kereszt botrányát kellett eltávolítania, másrészt a messiási ország felállításának reményét kellett érvényben tartania. Amazt elhárítá a Jézus kereszthalálának, mint engesztelő áldozatnak, emezt érvényben tartá a feltámadott