Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hegyaljai tanító egylet közgyűlését megnyitó elnöki beszéd (Horváth Sándor)

174 philologus világnézetét a magáéhoz idomítani óhajtaná, vagy azt követelné, hogy az ő, Isten igéjén nyugvó theologiai világnézetét — fogadja el s hűtelen legyen legszentebb meggyőződéséhez. Igaz, mi protestánsok nem ismerünk el semmiféle emberi tekintélyt a hit dolgaiban ; de az igazság tekintélyét, mely tudományos rendszerességgel okról okra haladva állíttatik élénk, jöjjön az bárkitől, örömmel fogadjuk s előtte készséggel meg is hajlunk. Nem ismerjük el az államnak sem tekintélyét a tudományos munkában. A tudomány köztársasága túlterjed az állam határán s azt egyes, még oly kiváló, állami institutiók által nem engedjük s nem engedhetjük kizárólagos privilégiumként kezeltetni. Mindenki, kinek Isten tudnia adta, e téren Isten lelkének felavatott papja, s a benne élő igazságot „urbi et orbi" szabadon hirdetheti, sőt hirdetni szent kötelessége. A confessionalismusnak csak egy alakja lehet ártalmas a tudománynak, de az a protestantismussal homlokegyenest ellentétes elv : az infallibilismus, mely nem csak Rómában terem, megterem biz' az Budapesten is, általában mindenütt, ahol az egyesek tudományossága egyoldalúan fejlődik és a tudomány más tényezőinek rovására kizárólagosságot követel. Hogy mily alakja van Róma szemüvegén nézve általában a szellemi, de a felekezeti szabadságnak is, mutatja a pápai „Voce della verita" következő őszinte uyilatkozata : „Megjegyezzük, hogy a kath. egyház, jóllehet joga van a kultuszok szabadságát elvetni és thesisben el is veti, mégis elfogadja azt és feltételes módon örül is neki. Hol t. i. sajnos körülmények következtében hivatalosan nincsen egyedüli államvallásnak elismerve, maga számára azt a szabadságot követeli, melyet minden felekezetek élveznek, minthogy arra számít, hogy dogmáinak és erkölcs tanának tisztaságával minden tévelygéseket és vétkeket legyőz s biztosan várja azt a napot, midőn egy akol egy pásztor alatt fog állani. De azon tudományokban, hol elsősége biztosítva van, hol vértanúinak vére és a tanküzdelmek neki teljes és törvényes fenállást biztosítottak, egy békés birtokosnak módjára elvet minden kultuszszabadságot, mint a dolgok tárgyilagos igazságába ütköző ellenmondást és mint praeexistens jogainak és kétségbevonhatlan főuraságának megtámadását." („Deutsche evang. Blätter" Heft V. 1888. S. 366.) E nyilatkozatból ép úgy, mint a történelemből igen könnyű kibetűzni azon egyszerű következtetest, hogy míg nálunk is a „Regnum rnarianum" jogigénye fenáll, s míg az állam minden hatalmi apparatusával sem képes a róm. kath. klérus hatalmát ellensúlyozni, míg bizonyos lapok dekatholisált egyetemről beszélnek és a főpapok a magy. tudománvegyetemre való jogukat minden költségvetésnél fen- j tartják, hogy addig nem csak az e fajta confessio- ! nalismus útját fogja állani a szellem szabadságának, | hanem a többi, kivált prot. felekezeteket arra fogja 1 figyelmeztetni : „Tartsd meg azt, a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat." Egv nagy bajunk van nekünk, ha azon tudnánk segíteni, megmutatnók épen mi confessiók és confessionalisták, hogy mi a tudományos munkánál a valódi szabadság, e nagy bajunk : anyagi szegénységünk. De hogy e nagy baj daczára is megtesszük mindazt, a mi tőlünk telik és senkinek lelkére rabbilincseket nem verünk, arról bizonyságot tehet szerény munkásságunk jelene és hisszük, még inkább igazat ad a jövő. Hegyaljai tanító-egylet közgyűlését megnyitó elnöki beszéd. Mélyen tisztelt tanitó-egyleti közgyűlés. Azon lélekemelő ünnepélyek, melyek magyarhazánkban a neveléssel foglalkozó munkások szivét buzgalomba hozták, hogy a közoktatás terén 50 évig tartó munkásságot az elismerés koszorújával díszítsék : országos nevelés-ügyünknek, de különösen a népnevelés érdekében kifejtett törekvéseknek sikerét, diadalát jelentették. Az elemi nevelés-oktatás módszerének helyes alapon építése, s a nevelőknek mint tanítóknak hivatásukhoz méltó kiképzése voltak Gönczy Pál törekvései, lettek érdemei; oda működött, hogy nevelő és növendék lehető sikerrel tölthessék be feladatukat. Már az a tény, hogy hazánk népe és nemzetünk józan eszét helyes irányban vezetni, az értelmi világosság magasabb fokára emelni törekedett, — elismerést érdemel : az azonban, hogy az eszmét, mint szerény napszámos kifejteni, megvalósítani tudta -— méltó a nemzet rokonszenves tiszteletére. Ily értelemben, azt hiszem, mi is őszintén kívánjuk, hogy, az oktatás körül kifejtett hasznos munkássága után, sokáig élvezze az isteni gondviselés gazdag kegyét. Azt azonban meg méltóztatnak engedni, hogy egy ember, ha még oly nemes munkát végzett is, nem elég ily nagy eszmének közkeletű kincsesé változtatására. Ahhoz sok erős, az eszméért lángoló munkásra van szükség. — Ezért igyekezett a tanítói karra hatni, a tanítókat hivatásuk magaslatára emelni. És hogy e tekintetben fáradozásának külső jelei vannak, mutatja az, hogy vannak már oly tanítók, a kik tanítványaiknak mintaképei, szülők mellett atyjaik, vezetőik ; úgy hogy a tanítványok, elhagyva az iskolát hozzájuk fordulnak tanácsért, mig saját lábukon járni az élet iskolájában megtanulnak. De éppen, mert a növendékek tanítóikban vezéreiket látják, teszi szükségessé, hogy a nemesen gondolkozó tanító a készültség azon fokával meg ne elégedjék, a mit a tanító képezdéből hozott, hanem folyvást szélesebb körű és mélyebb ismereteket gyűjtsön. Mert a lelkileg gazdag tanító nyújthat tárházából a lelki szegényeknek örök becsű kincset. — Szükséges ez, mert napjainkban is, sőt talán szélesebb körben, mint máskor, talán még a tanítói karban is elharapózott azon téves gondolkozás, hogy működési köre azon tér, hol a molochnak : a vagyon