Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Szellemi szabadság és felekezetiség

Hatodik éyfolyam. 22. szám. Pozsony, 1888. évi Május 26-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Slönzeté si ar : Egész evre íj írt — k t. félévre . 3 , — . negyedévre 1 . 50 , Egv szam ara 12 ür. o. e. V JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. S;srke8iiö- 8 xiad o-hivatal : Pozsony, Xonvent.ut.cza c. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : TSSZTYÉNSZKT IF E IR E 2ST G 22. Hirdetés ara: Négyhasábos üetit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. V J Tartalom: Szellemi Szabadság és felekezetiség. — Hegyaljai tanító-egylet közgyűlését megnyitó elnöki beszéd. (Horváth Sándor.) — Lutter és Hutter. H. (Dr. Masznyik Endre.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Szellemi szabadság és felekezetiség. Hazánk nagy érdemű közoktatásügyi ministere, mint honi tudományos legfőbb Areopagunk — a magyar tudományos akadémia elnöke, a folyó évi díszgyűlést megnyitó beszédében kimondotta, hogy hazánkban nincsen szellemi szabadság. Legkisebb okunk sincsen nemzeti kultür életünk legfőbb vezetője a legilletékesebb helyen mondott szavainak igazságában kételkednünk. De jelen szerény sorainkkal nem is lehet szándékunk a tapasztalatokban dús, szellemben gazdag, sok oldalú munkásság által érdeműlt férfiúval vitába ereszkedni, vagy épen őt megczáfolni akarni. 0 tudja, tudhatja azt legjobban. Igaz lehet ! A mennyiben azonban a szellemi szabadságot a confessionalismus által mondja lenyügözöttnek hazánkban, annyiban mégis kötelességünk, mint egy felekezet közlönyéhez illőn, csak kissé szeme közé nézni ez állításnak; mert így általánosságban odavetve a benne rejlő vád minket protestánsokat is sújt ; már pedig nem hisszük, hogy volna ev. protestáns ember annál kevésbé felekezet, mely a szellemi szabadság lenyíigözésének vádját magán száradni engedné. Az olyan confessiók s confessionalismus, melynek alapelve és életfeltétele a szabad kutatás, az igazságnak minden mellék tekintet nélkül való keresése, a mennyiben magának ügy egyes tudósainak, mint összmunkásságának számára követeli a szellemi szabadságot, azt igénybe veszi és gyakorolja is, — már ez elvénél fogva minden tudományos munkának, ha az rajta kívül áll is, feltétlen szabadságot biztosít. — De mutatja a külföld mívelt népeinek tudományos élete is, hogy példáúl Németország, Anglia, kivalólag protestáns országokban a confessionalismus legkevésbbé sem ártott a tudományok szabad fejlődésének, sőt, a mennyiben magy. tudom, akadémiánk elnöke épen a philosopháló szellemet mondja a szellemi szabadság jellemző vonásának, épen e prot. országokban él és virágzik úgy a szakszerű bölcselem, mint általában a bölcselkedő gondolkozás. A prot. egyházakban létező theologiai irányok, különfélesége nem bizonyít mást, mint a szellemi szabadságnak teljes uralmát a felekezetek körében. S ha itt ott a tudom, küzdelmekben megtörtént és meg is történik, hogy egy, vagy más theologiai irány ellenesétől meg akarná tiltani a létjogot, vagy magát a felekezettel azonosítva, egyeduralomra törekednék : nem találunk egy prot. felekezetet sem, mely ily kizárólagosságot helyeselne, vagy azt épen uralomra emelné. Protestáns felekezeteink igen jól érzik azt, hogy a tudom, munkásság szabadságának ily lenyügözése egyenlő volna szellemi életének tespedésével s a felekezetnek halálával. Tehát mi protestánsok ő nagyméltóságának így általánosságban kiejtett vádját sem elveink, sem a tapasztalat alapján el nem fogadhatjuk. Talán még akkor sem vétenénk, ha azt mondanók, hogy hazánk prot. egyházaiban épen a rideg confessionalismus otthont nem talál, mert a hol a hitvallásokhoz való hűség és az ősöktől örökölt hittételekhez való ragaszkodás élénkebb kifejezést is nyert, még ott is a közösségnek egyesítő elemei ápoltatnak. Némelyek ezt a hitbuzgóság hiányának, a tudom, élet és meggyőződés bágyadtságának tulajdonítják; mi hajlandóbbak vagyunk e jelenséget az egymás iránt tartozó szeretet s mindenki tudományos meggyőződése iránt a szívekben élő tiszteletből származtatni. Ha azonban a confessionalismus vádját azon indító okból emelte fel annak nagy érdemű kijelentője, hogy mi, evang. protestánsok nem akarjuk különálláspontunkat elhagyni s a hirtelen egyetemes tudományosságért cserébe adni minket sajátosan jellemző, Isten örök igéjén nyugvó világnézetünket, ekkor a vádat dicséretnek vesszük ; de ez esetben is soha egy prot. felekezetnek sem jutott eszébe sehol, ügy nálunk sem, hogy akár a független bölcsész, akár a természet-vizsgáló, akár a történész, akár a