Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Philosophiai irányok (Albert József)

152 egyházi hivatalnokok" segélyezése az intézet megalakulásakor annak egyik czéljáúl tüzetett ki s ezen 1 czél megvalósítása az alapszabályok 1. §. értelmében a pénztár kellő megerősödésétől tétetett függővé; tekintve a pénztár mai állását, mely szerint ép azon előnyös körülmény miatt, hogy az alaptőke 52,000 forintra felszaporodott, az alapszabályok megváltoztatása czéloztatik, minél fogva a tagok irányában vállalt fentebbi kötelezettséget figyélmen kivűl hagyni nem lehet; tekintve, miszerint már méltányossági szempontból is kivánatos, hogy midőn valamennyi esperességbeli hivatalnoknak az intézetbe való belépése követeltetik, akkor a közösen viselt terhekkel szemben nemcsak az esetleg özvegyet és kiskorú árvákat maguk után hagyó családapák, — hanem általában valamennyi intézeti tag részére bizonyos előny biztosíttassék ; tekintve, hogy ez által nemcsak eleje vétetnék azon, némely belépni vonakodó tagok részéről emelt kifogásnak, mely szerint adózni kénytelenek oly czélokra, melyek által ők, mint családtalanok, közvetlenül érdekelve nincsenek, — hanem egyszersmind elég tétetnék azon általános humanisztikus követelménynek, miszerint az elaggott vagy munkaképtelen tisztviselőknek nyugalomba vonulása lehetőleg megkönnyítessék ; tekintve, miszerint az egyetemi képzettséget igénylő lelkészi és tanári pályán a hivatalba léphetés ideje sokkal későbbi életkorban következik be, mint a tanítói pályán ; — mind ezen indokoknál fogva indítványozom : mondja ki a nt. békési evang. esperesség, a módosítani szándékolt intézeti alapszabályokban, esetleg külön közgyűlési határozat által, miszerint az 1889-ik évtől kezdve minden intézeti tag, amennyiben mint lelkész vagy tanár 45, mint tanító 50 évi hivataloskodás után — mely évek közül mint lelkész vagy tanár legalább 25, mint tanító legalább 30 évet a békési evang. esperességben kell hogy töltött legyen — nyugalomba vonulna s illetékeit ugyanannyi, vagyis 45, illetőleg 50 évekre az intézet pénztárába befizeté, — az állami és egyházi törvények értelmében számára biztosított nyugdíj vagy fizetési hányadnak változatlanúl érvényben hagyása mellett, 160 osztr. ért. forintnyi évi" segélyre jogosult; ha pedig önhibáján kivűl hivatalának viselésére előbb is képtelenné válna vagy időközben elhalálozván, özvegyet és kiskorú árvákat hagyna maga után, akkor számára, illetőleg özvegye vagy árvái számára annyiszor 10 osztr. ért. forintnyi évi segély biztosíttatik, a hány évig fizető tagja volt az intézetnek, mely évi segély azonban a fentebb tneghatározott összeget meg nem haladhatja. Mezőberény, 1888. április 27-én. Idősb Jeszenszky Károly, evang. lelkész. Szkeptikus században élünk. Hegellel letűnt a philosophia aranykora s vége szakadt azoknak a szép systemáknak, melyek elvont metaphysikai hypothesisekből akarták a létező világot megmagyarázni. Míg az előbbi századokban philosophia és positiv tudományok karöltve haladtak, korunkban az utóbbiak a tudomány czímétől is szeretnék megfosztani a philosophiát. Különösen a természettudományok egyenesen a maguk számára követelik, hogy a lét magasabb problémáival foglalkozzanak s ez az irány szülte a materialismust, azt a világnézletet, mely mind szélesebb körökben elterjedve végre arra bírta a vallás és philosophia mélyebben gondolkodó bajnokait, hogy ellene küzdelemre szánják el magukat. De míg az újabb philosophia egy részről létjogosultságát védi, másrészről sokat tanult ellenfelétől s nem késett a természettan módszerét a philosophiában is alkalmazni. S ennek meg is van a kivánt sikere. Nem is említve, hogy a materialismus mindinkább tért veszít, nagy természettudósok kezdik átlátni, hogy minél több tapasztalati anyagot gyüjtnek rakásra a positiv tudományok, annál nagyobb szükség van bizonyos alapvető elvekre az általános eligazodás szempontjából. így tudományegyetemünk egyik kitűnősége, Margó, pár évvel ezelőtt rektori beszédében mély meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy a philosophiai képzettség a természettudósnak is elengedhetetlen kelléke. Más részről, mint fentebb emlitok, a philosophia is felhagyott az álomhüvelyező speculatiókkal. Számbaveszi a tapasztalati tényeket, az újabb természetbuvárlatok eredményeit s ennek már is megvan az üdvös hatása, a mennyiben módszer és felfogás tekintetében a philosophiai és humánus tudományok oly nagy változáson mentek keresztül, mely ma-holnap összes világnézletünket és társadalmi intézményeinket átalakítja. Sőt az irodalom se maradt ment e hatástól. A romantikus és idealistikus költészet uralma végkép letűnt s az exact tudományok alapján álló naturalismus napról-napra nagyobb közönséget hódít. És e nagy szellemi forradalomtól mi sem maradtunk elszigetelve. Kevés önálló tudósunk a tények philosophiáját kutatja s ifjabb regényíróink majdnem kivétel nélkül a naturalismus hívei. Ily körülmények közt szomorú látni, hogy nálunk még mindig hiányzik egy egységes philosophiai rendszer, sőt maga a bölcselkedésre való hajlam is. Böhm kísérletét leszámítva philosophusaink inkább csak külföldi rendszerek egyes kiszakított részleteinek ismertetésére szorítkoznak. Főleg ez ok indította arra Dr. Kármán Mór egyetemi tanárt, hogy korunk egyik elsőrangú gondolkodójának, Lotzenak a műveit átültesse hozzánk. Választása nemcsak azért mondható szerencsésnek, mert — mint előszavában mondja — „Lotze a philosophia igaz hagyományainak alapján, korunk sokoldalú műveltségének teli'

es birtokában p in •% ^ d ioglalkodott a problémák megoldásával," — hanem azért is, mert az újabb philosophusok közül épen