Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A hegyaljai ág. hitv. evang. egyházmegye (Bohus Pál)

52 setzt von Johann Hermann Schein 1627, — mit akar avval bizonyítani ? Itt határozottan mondva van, hogy Hassler a melódiának szerzője. Fölösleges tehát J. úr ama megjegyzése : „Ki tehát az a művész, a ki ezen öthangú éneket szerezte? Hassler Leo János „korának legnagyobb orgonaművésze, a ki szerelmes világi dalokat szerzett? vagy Schein H. János, a ki azt Lányi halála után tíz esztendővel alakította egyházi dallammá?" Mit akar J. úr avval mondani : „A mi a theol. akad. énektanító úr azon megjegyzését illeti, hogy kiilömbség teendő a költő és zeneszerző között, és hogy Grerhardot mint zeneszerzőt sehol sem ismerik, erre Gröthének szavaival felelek : „nur nicht lesen, immer singen, und ein jedes Wort ist dein!" Egyházi énekeknél a szöveget a daltól nem lehet oly mereven elválasztani, mint a tollat tartójától. Szerves egészet képeznek azok. A ki egyházi éneket teremt (és nem kalapál a rimkovácsok módjára) annak lelke zengő húrjait kell megszólaltatnia és ezekhez a hangokhoz kell keresnie a szavakat, hogy az azokban nyilvánuló érzelemnek vagy eszmének az értelemre nézve is felfogható kifejezést adjon etc." — Hát ez nem frázis? — E szerint minden ének költője köteles mindjárt müvéhez a dallamot is hozzáadni, ha akarja, hogy a publikum művét teljesen megértse. — Hány teheti ezt? Vagy egyházunkban egy melódiára nincs több ének? Dr. Luther is rosszul jár ama czikkben, mert ő „Miatyánkját, J. úr állítása szerint, a cseh husszitáktól vette." — Kár, hogy Luther nem volt cseh, talán nagyobb volna az érdeme ! ? Koch, egyházi énekünk történetirója, azt mondja a „ Miatyánk a-ról : „Wir besitzen noch die Handschrift von diesem Liede. Man hat es oft für Luther's bestes Lied gehalten ; Johann Weiss, ein alter päpstlicher Baccalaureus in Köln pflegte zu sagen, wenn Luther mehr nicht gethan und geschrieben hätte, denn dass er das einige Lied gemacht, so konnte ihm doch die ganze Welt solches nicht genugsam verdanken, noch vergelten. Abraham Scultetus, ein reformirt er Professor, hat so geurtheilt : In der That hat Lutherus mit diesem Lied erwiesen, dass er mit Recht der Orpheus Germanorum könnte genannt werden." Hol van az bebizonyítva, hogy ez nem egyéb, mint lehető leghívebb és így legtökéletesebb német kiadása azon eredeti huszita éneknek, melynek dallama Chován könyvében található ; hogy ezen ének ugyanazon szöveg és ugyanazon magyar melódia szerint énekeltetett, melyen németek és tótok ma is éneklik? A cseh husziták alig énekelhettek eredeti magyar dallamot ! — Hol áll az, hogy Magyarországon Luther előtt száz esztendővel már énekeltek ama melódiára? — Vagy Chován choralkönyve már Luther előtt létezett? Én állításaimat Koch adataiból merítettem, melyeket a mennyire lehet, híveknek tartok. — Arra mutat azon eset is, hogy J. úr czikkében említett énekről : „Warum betrübst du dich mein Herz", következőleg szól : Ein Lied ungewissen Ursprungs. Wackernagel setzt dasselbe in's Jahr 1560. Doch findet es sich mit seiner Melodie bereits in dem „Piesni chrzescianskie", einem polnischen Gresangsbuch des Predigers Seklucyan in Königsberg, bei Daubmann 1559. Der Anfang heisst „Czemu sie troszczysz." — Honnan tudja J. úr, hogy ennek dallama is őseredeti magyar? Fejtegetéseiből kiviláglik, hogy nála cseh, huszita, tót, magyar — egy fogalom. Egyházi énekünk minden moll melódiáját Lányi-, Tarnóczy- és Illésházynak tulajdonítani és magyar eredetűnek nevezni és Tranoscius dallamait mint eredetieket odaállítani ép oly absurdum, mint ha a németek az összes protestáns egyházi énekeket magokéinak mondanák. Frühwirth Samu. 111 f 111, A hegyaljai ág. hitv. evang. egyházmegye folyó hó 2-kán a miskolczi evang. egyház kebelében tartott rendkivüli közgyűléséről szándékozom e becses lap tisztelt olvasó közönségét értesíteni. A közgyűlés a tiszakerületi „Rendezet" 92—94.§§-aiban körülírt rendeletnél fogva hivatván egybe, annak a legnevezetesebb aktusát a leköszönt esp. felügyelő búcsúja s az újonnan megválasztottnak székfoglalója képezte. A gyűlés az egyház nagy tanácstermében délelőtt 10 órakor vette kezdetét, melyen az esperesség köréhez tartozó egyházak nagyobbrésze képviselve volt; a sajókazai egyház képviseletében mélt. báró Radvánszky Béla zólyomi főispán s egyet, gyámíntézeti világi elnök úr, s a miskolczi testvér ref. egyház pedig mélt. báró Vay Béla borsodi főispán s főtiszt. Kún Bertalan püspök urak stb. jelenlétével emelték a gyűlés ünnepélyes lefolyását. Nagytiszt. Zelenka Pál főesperes úr buzgó imával nyitotta meg a tanácskozást, majd Lichtenstein József nyugalomba vonuló esp. felügyelő üdvözölte az igen szép számmal megjelent közönséget s a gyűlés kijelölt napirendjére hívta fel azok figyelmét. A szavazatbontó bizottságnak az esp. felügyelő megválasztására vonatkozó jegyzőkönyvei felolvastatván, letárgyaltatván, a választás eredménye hirdettetett ki, melynélfogva a hegyaljai ág. evang. egyházmegye felügyelőjéül Radványi István úr a miskolczi evang. egyház érdemes felügyelője lett megválasztva. És most felállott az a férfiú, a ki tiz évig viselte a felügyelői tisztet, tiz évig bírta a közegyházak teljes bizalmát abban az esperességben, hol, — mint azt főesperes úr kiemelte, — az egyetemes egyház valamennyi esperességei között talán a legnehezebb szerep jut egy lelkiismeretes vezérnek : felállott, hogy elbúcsúzzék attól a nagy családtól, melynek eddig atyja, vezére, kormányzója volt, s melynek szeretete iránta oly törhetlen, ragaszkodása oly tántoríthatatlan. — Elbúcsúzott, de csak mint vezér, mert ennek az esperességnek, — melynek minden egyes egyházához, ama tiz év lezajlása után őt oly szép emlékek fűzik, — nem mondhat most sem végbúcsút az, kinek minden gondolata, törekvése annak igazi prot. szellemben való fejlődését s megizmosodását czélozták mindenkor.