Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Isntallatió Felső-Lehotán

53 Visszhangzott a búcsú a társelnök főesperes úr ajkain is, s Lichtenstein életéből, alkotásaiból vett példákkal díszítette ama nemes érdemkoszorút, mely a visszavonúltat oly méltán megilleti; a tiszta érzelem meleg hangján kérve őt, hogy ha már pihenni vágyik, nyugvó vánkosát képezzék amaz érdemek, melyeket egyházi hivataloskodásában kiérdemelt s legyen rövid pihenése, mert hosszú nappal, hosszú munka teszik a prot. egyházat szabaddá és boldoggá, melyben az ő alkotó szellemére mindenkor nagy szükségünk van és lesz. Mélt. báró Radvánszky Béla elnöklete alatt egy meghívó küldöttség menesztetett azután az újonnan megválasztott telügyelőért, ki nem sokára díszmagyarban megjelenvén, letette a felügyelői esküt s megtartotta székfoglalóját. Mint nem tapasztalatlan férfiú az egyházi élet terén lelkesen vázolta hivatala teendőit, kiemelte, hogy nekünk nemcsak protestánsoknak, de első sorban magyar protestánsoknak kell lennünk ; jóakarat, tapintat, egyházias ügybuzgóság tehet és tesz ilyen nehéz állást magára és a közegyházra nézve is kedvessé ; ezeket fogja új és fontos állásában vezércsillagként követni, de a hol egyházmegyéje haladása, közboldogulása megköveteli : nem retten vissza a legszigorúbb törvények alkalmazásától sem. Főtörekvése leend, a prot. szellemet mindenütt és mindenkor ápolni és növelni s egyházmegyéje körén belül és kivül annak tekintélyt és érvényt szerezni. — Kiterjeszté figyelmét az egyház gyámintézeti működésére is, mert ebbe helyezi a prot. egyház viruló jövőjének biztosítékát s áldozatkészségének már most azzal adja tanújelét, hogy a hegyaljai esp. özvegy-árvagyámolda javára 300 frtot tesz le a gyűlés elé, melynek kamataiból évente a legszegényebb özvegyek vagy árvák részesíttessenek. Ezen tartalomdús székfoglalóját a felügyelőnek a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta s a társelnök főesperes úr melegen üdvözölvén elnöktársát, mint a kinek eddigi működése az egyházi élet terén teljes garantiát nyújt egyházmegyénknek, vezérszerepet vinni annak és ott, a kinek és a hol legédesebb jutalom a híven teljesített munka érzete s gyümölcse a közszeretet, elismerés s a közegyház jóléte. A gyűlés ünnepélyes része ezzel véget ért s következett az erdő-bényei iskolaügynek tárgyalása, melyben az ottani két testvéregyház közös iskolájában a tanító javadalmazásának arányát illetőleg békés megoldás eszközöltetett. Ezzel kapcsolatban letárgyaltatott és helybenhagyatott a hernád-vécsei egyház egyezsége is az ottani ev. ref. egyházzal a templom és iskola közös használatára vonatkozólag. A nagy-bányai egyháznak ügye pedig, mint a mely már úgyis békességes elintézést nyert, az egyházmegyei elnökségre bízatott. Miután a közgyűlés tárgysorozata kimeríttetett, elnöklő főesperes úr kenetteljes imájával zárta be emez igazán ünneppé rendezett s oly szép jelenetekben gazdag közgyűlést, melyben erőt, lelkesedést meríthetett magának, — kiki, a ki egyházunk közügyeinek vezetése iránt érzéketlen lenni nem tud s a prot. ügybuzgóság egy-egy ilyen emléke reménynyel tölti el szívünket, hogy a vallásos hit most és mindenkoron él közöttünk s nyilvánúl a példát nyújtó jócselekedetekben. A beigtatás emlékét felügyelő a fehér asztalnál is megakarván örökíteni, 100 terítékű díszebédet adott, hol a jó kedv s a sok toaszt áradozásai között oszlottak szét s mondtak egymásnak búcsút a gyűlés tagjai. Bohus Pál. Installáczió Felső-Lehotán. — Szép és emlékezetes, szivet-lelket emelő ünnepe volt mult hó 30-án a felsőlehotai (Zólyom m.) egyháznak : új lelkészének, tiszt. K ovácsDánielnek hivatalba igtatása alkalmával. A választásnál kettészakadt hívek megbékülve buzgósággal s örömmel eltelt tanúi voltak az ünnepélynek. Megjegyzendő, hogy az új lelkész csak két szó-többséggel győzött s annak idején az elkeseredett kisebbség fellebbezéssel élt azon indokolással, hogy a szavazat-összeíró bizottság egyeseket, kik a kitűzött határidőn túl rótták le csak egyházuk iránti kötelezettségeiket, a szavazók sorába nem vett fel ; de nem sokára, miután meggyőződtek új lelkészükről, hogy bizalmukra teljesen méltó, siettek visszavonni felebbezésüket s így az egyházhívek újból a békesség kikötőjébe jutottak. Maga az ünnepélyes istentisztelet következőképen folyt le. Első ének (Jezisi milosrdny) eléneklése után az oltári liturgikus szolgálatot ntiszt. Svehla Gusztáv alesperes végezte s az alkalmi ének végeztével ugyancsak ő lépett a szószékre s I. Kor. 2., 3. alapján tartotta az alkalmi beszédet, melynek tárgya: Pálnak félelme minden lelkiismeretes papnak félelme: 1) ha meggondolja, hogy Istennek szent házában szolgál, 2) ha maga előtt látja ama mező nagyságát, melyet mívelnie kell; 3) ha tudja azon nagy felelősséget és ítéletet, mely ő reá vár. A gondos beszéd épületesen hatott a buzgó hívekre. Ezután maga a főesperes, ntiszt. Moczkovcsák János oltár előtt tartotta installáló beszédét; igen szépen s találóan használta fel a vasárnapi Evangyéliomot (Mát. 8. 23—27). A bevezetésben összehasonlította a választás alkalmával aggodalomtól háborgó híveket a háborgó tengeren aggodalommal eltelt tanítványokkal, kik szeretettel és bizalommal fordúltak alvó Urukhoz s a béke fejedelme — megfeddvén őket kishitüségükért — lecsendesítette a békétlenkedő szeleket és hullámokat. így levezette a főtételt, hogy továbbra is az egyház békessége a kölcsönös szeretet és bizalom által szilárdúl meg. Hathatós intelmekkel fordúlt a hívekhez és a lelkészhez, mint az egyház lelki atyjához, vezetőjéhez, mint az Ige hirdetőjéhez s mint az Ige követőjéhez magán életében. A szívből jövő szavak a szívekbe hatottak s bizonyára nem pusztán hangzottak el. Miután még a megfelelő szavak kíséretében átadta az új lelkésznek a templomkulcsot, a sz. bibliát, az agendát, templomi edényeket s a fehér papi köntöst, maga a beigtatott lelkész imát mondva, ároni áldással befejezte az istentiszteletet. Az istentisztelet után egyházi gyűlés tartatott, melynek fő tárgya volt a kisgarami hívek sorsa, kik eddig a breznóbányai anyaegyházhoz tartoztak ; de minthogy Felső-Lehotához közelebb esnek, a régi anya átbocsátotta leányát az új anyához, a mely szívesen fogadta kebelébe s így ezentúl a kis-garami hívek a felső-lehotai anyaegyházhoz tartozóknak tekintetnek. A szokásos „hivatalos" lakoma a paplakon volt, melyen nem csak az egyházhívek, de többen Beszterczéről, ZólyomBrezóról, Breznóról stb. vettek részt. Nem is kell emlí-