Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kedvező alkalom (Farkas Gejza)

.418 Kinek is ne lenne e várázsszerre szüksége ? Ez elűzi a lelkiismeret furdaló skorpióit, megszabadít a szemrehányás váltólázától, megszünteti a tépelődés kösz vény ét, kiirtja az Ítélettel ijesztgető s éjjeli nyugodalmat háborgató gondolatok patkányait, megszabadít a bűnbánat verejtéket verő munkájától, leveszi a vezeklés önkinzó mesterségének jármát! Isten ellenségeiből annak barátjaivá avat, bűneink okozta minden adósságot letörleszt, az ördögnek leikünkről kiállított váltók érvényét megszünteti. . . Saját romlására törne az a ki e bűvszert megszerezni ne sietne ! Kivált most, mikor oly kedvező az alkalom ! Mert hát tudni kell, hogy ez alkalom clZ^ cl melyen a Szt.-Léleknek Róma hangcsövén beszélő szavai szerint „egy szivvel és lélekkel ujjongnak örömben a föld minden népei és a társadalom minden osztályai, midőn Isten akarata szerint hivatva vagyunk Szt.-Péter dicső apostoli székét betölteni, — vallásosságukban csodálatra méltó ünnepies formákban szolgáltatják hűségüknek, szeretetüknek, tiszteletüknek és áldáskivánatuknak lélekemelő bizonyítékát". A pápa jubilál ! A nehéz időkben jubilál. Isten akaratjából és a dicső apostoli szék nagyobb dicsőségére jubilál. Halljátok ezt népek és vegyetek — bűnbocsánatot ! Mert a jubileumnak nem szabad nyomtalanul eltűnnie, kell hogy abból a pápa lelki gyermekei „lelki üdvösségük biztosítására valami hasznot hajtsanak". S valamint a jó atya — midőn gyermekeit meg akarja valamivel ajándékozni, megnyitja az ős szekrény fiókjait s előszedi azokból a családi ereklyéket, ékszereket — a pápa is elhatározta, hogy megnyitja az egyház kincstárát, s osztani fogja abból boldognak, boldogtalannak a teljes búcsút és teljes bűnbocsánatot. Az egyptomi — török háború idején hallottuk a szorongatott sultánról, hogy, hitele az európai pénzpiaczokon kimerülvén, megfogja nyitni azokat a mesés kincseket rejtő vermeket, a melyekbe rég idők óta a musulmán hivők milliói önkéntes megadóztatásból időszakonkint meghozták áldozataikat — sa melyeket csak a próféta zászlajának kibontása alkalmával, azaz a legnagyobb veszély idején szabad igénybe venni. Nem tudjuk bizonyosan, hogy e vermek nem voltak-e a mi adóhivatalaink formájára szervezve — annyi azonban kétségtelen, hogy a hasonlatosság a szorongatott sultán és a szorongatott pápa között szembeötlő. Az egyház — értsd a pápa — veszélyben van. Az egyház minden jogaiból kivetkezve, a pápa tekintélye porig alázva s a szegény oly Ínségben szenved, hogy alig van betevő falatja. S ez a szegény elhagyatott, eltiport és fogságban éhező pápa, a föld minden népei és a társadalom minden osztályainak örömujjongása között jubilál; a mely alkalomból határtalan bőkezűséggel s magáról megfeledkező áldozatkészséggel szórja a hívőknek és liiveknek a lelkiüdvösségnek legbiztosabb zálogát a — bűnbocsánatot. Ki ne használná fel ezt a jó, ezt a kedvező alkalmat ? ! De nem csak e körülmény emeli az alkalom kedvező voltát, hanem a szerfelett való olcsóság is, úgy, hogy mindenkinek, még a legszegényebbnek is lehetővé tétetik a bűnbocsánat megszerzése. Nem is kívántatik ehhez egyéb, mint hogy a liivek a jubileum alkalmából Rómába zarándokoljanak, a. mit most a mindenünnen rendezett külön vonatokon megtenni semmi fáradságba sem kerül, sőt annál több élvezetet nyújt. Hogy a zarándokokhoz illő, hogy minél telibb kézzel menjenek — az csak a dolog természetéből következik. S a ki erre nézve nem lenne tisztában, azt a magy. kath. sajtóra utaljuk. A kitől ennyi nem telnék, elég ha a vállatatot támogatja, vagy a zarándoklat sikeréhez gondoskodásával hozzájárul, ha a jubileum napján és táján nónákat tart, vagy végül egyszerűen egy szt. helyet — templomot — imaházat meglátogat. S valamint a vásárosok — a kik portékáikon „minden áron" túl adni akarnak, egymás ellen tartanak árlejtést : ép ügy tesz a pápa is, hogy mind annyi bűnbocsánat árulót túllimitálja, Ígérvén, hogy mindazon büntetésekből és vezeklésekből, a melyeket bárki — bármi oknál fogva a hívekre szabott, a fenti feltételek teljesítőinek háromszáz vezeklési napot elenged. Contrariis non obstantibus quibuscunque. A pápai brève, melyből ezen épületes dolgokról értesülünk s melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk, végül azt mondja, hogy a brève másolatai akár Írásban, akár nyomtatásban jelentek meg, ha azokat közjegyző hitelesítette és egyházi méltóság megpecsételte ép oly érvényesek, mint az eredeti. . . . Egy közös hibája van az embereknek, hogy hamar felejtenek. Ki bíbelődnék régmúlt századok történeteivel? Időnként egy-egy ujabb esemény kell, hogy felrázza az embereket s felidézze a régi idők emlékét lelkökben. S ez a jubileum egy ilyen kedvező alkalom ! Poros könyveket olvasó tudósok azt beszélik, hogy régen, régen, lehet már jó 300 esztendeje élt egy Leo pápa Rómában — ennek névre nézve harmadik elődje — X-ik Leo, a ki épen ily módon árulta a bűnök bocsánatjának bűvszerét. A kiilömbség a két kor között legfeljebb csak az, hogy akkor akadt egy józan eszű barát, a kinek szava tulkiáltotta a vásárosok csengő bongó zaját — most a kath. népek kapva kapnak a csecsebecsén, mi meg jó protestánsok — a vallás egyenlőség áldásthozó oltalma alatt — hagyjuk Rómát a maga útjain tévelyegni. Pedig ez volna a legkedvezőbb alkalom — ha Isten csodát tenne s egy második Luthert küldene — oda kiáltani a népek elámított millióinak : nin-