Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Katholicismus és protestantismus (Szeberényi Lajos Zs.)

csen senkiben másban üdvösség, mert pem is adatott emberekek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk, mint Jézus Krisztus. De kedvező az alkalom nekünk is, kik a hamisítatlan evangvéliom kijelentései alapján még e név varázsában hiszünk, hogy áron is vegyük meg az alkalmatosságot, mert az idők gonoszak ! . . Farkas Gejza. Katholiczizmus Ii Protestantismus, Szeberényi Lajos Zsigm. II. A protestantismus lényege nem az egyház-szervezet. A protestantismusnak lényege nincs teljesen kifejezve a hit által való igazúlás és a szentírásról szóló tan által. Mind két tan lényeges ; de nem egyedüli ismérve a protestantismusnak. A szentírásról szóló tan határozott korrektióra vár. A szentírás hitünk zsinórmértéke. Szerintem nem helyes a^on elv, hogy mindenki a szentírásban kutathatja hite helyességét. A szentírás összezavarja fejét annak, aki kellő theologiai ismerettel nem bír. A szentírást csak az a hivő olvashatja áldással, aki nem kutatási szándékkal, hanem hiterosítése és a jócselekedetekre való ösztönzés szándékából olvassa. A keresztyénség alapjai vannak letéve a szentírásban ; d e nem az égégz keresztyénség; mivel az Ur egyháza azóta is fejlődött, amióta a szent könyvek kanonizálva lettek. Az Ur apostolai sem voltak mind Írástudók. A szentírás olvasásával úgy van némely ember, mint .az orvosi könyvekkel a nem orvos, t. i. félreérti — betegséget olvas ki belőle. Igen helyesen mondá Lutherünk, hogy a káté legyen*a nép bibliája. E kérdés igen érdemes lenne eszmecserére. A pusztán csak futólag említett pontokra szívesen veszek minden feleletet s esetleg tévedésem helyreigazítását. A protestantismus lényege és fő ismérve szembén a katholiczizmussal : a helyesebb életideáluak, Istenországa és a világnak felfogása. A világ legyőzése protestáns szempontból nem áll abban, hogy mi az életviszonyait megtagadjuk, hanem hogy mi a Jézus Krisztusban vetett élőhitiinkből kifolyólag az emberi élettel adott életviszonyokat Krisztus szellemével áthatjuk. A világi és a szentfoglalkozás között nincs külömbség protestáns szempontból. Minden pálya világias vagy szent volta azon egyéntől függ, amely azt viseli — egyszóvál : nem a hivatás tészen bennünket világiakká vagy szentekké, hanem mi viselhetünk bármely élethivatást szentül, vagy pedig világiasan. Kornelius a római százados daczára, hogy kard volt az ő mestersége, szent volt. Ellenben az a pap, aki a jerichói úton elfordúlt szerencsétlen embertársától, daczára annak, hogy az írásban búvárkodott, világias volt. A pap, bíró, katona, földmívelő ezen hivatásukban kötelesek egyaránt keresztyén lelkületet tanúsítani és az ő hivatásuk egyaránt kedves és szent lehet Isten előtt. Ezen gondolatnak klassikus kifejezést ad Luther, midőíi azt mondja, hogy a szolgáló, midőn a reá bízott gyermeket 'híven őrzi s gondozza ép olyan szent cselekedetet végez, mint a pap, midőn hivatása kötelességeit végzi (catechismus maior). À ker. jellem az élet küzdelmeiben, a család, vagyon, hivatás köreiben fejlődhetik ki csak igazán és a keresztyén szellem arra van hivatva, hogy ezen köröket Istenországára nézve alkalmasakká tegye. Igazi keresztyén jellem k fent említett körök s életviszonyok tagadása útján alig jöhet lé|re. A családi élet, az emberi társadalomban való lét, a vagybn szerzése, megtartása, az életpálya kötelességei, nemzetiséghez való tartozás és ragaszkodás, sok kísértést foglalnak magukban ; de a keresztyén jellem e kísértések legyőzése által fejlődik ki és ezen életviszonyokban hűséget tanúsítva használjuk jól a reánk bizott talentumot. Egészen evangeliomszerű tehát egy protestáns fejedelemnek azon nyilatkozata : „könnyű keresztyénnek lenni annak, akinek nem lévén hivatala, nincs hivatallal járó küzdelme sem, aki az ő pénztőkéinek kamataiból él; de egy fejedelemnek, mint akire egy ország kormányzata van bízva, nehéz jó keresztyénnek lenni." A katholiczizmus az államot szemben az egyházzal alárendelt tényezőnek tekinti. Igaz, hogy az egyháznak mint hitünk tárgyának magasabb helye van Isten országában mint az államnak. De az állam is Istenországának eszköze s mint olyan nem áll a jogilag szervezet egyház alatt, hanem amellett. Az állam protestáns szempontból Isteni intézmény (Róm. 13, 1) ép úgy, amint a család is az. Az állam, mely a keresztyén népnek vezérletére és kormányzására van hivatva, kell, hogy keresztyén szellemmel legyen áthatva; de ez nem azáltal fog megvalósúlni, ha az állam az egyház szolgájává és eszközévé válik sem pedig azáltal, ha az állam az egyházat politikája vak eszközének tartja. Az állam és egyház között akkor áll fenn a helyes viszony, ha az állam védi az egyházat mint jogi intézményt s viszont az egyház valláserkölcsi czélnak szolgálva egyedül, keresztyén lelkületű polgárokat nevel az államnak. A jó állam nem tisztán emberi számítások eredménye, hanem mindenekfelett Isten kegyelmének adománya. Luther a jó kormányzást az Ur imájanak azon kérelmében lelte fel : „a mi mindennapi kenyerünkét add meg mi nékünk ma." Eégi imakönyveinkben a főhelyet foglalja el az imában azon kérelem, hogy az Isten adjon „jó és kegyes" felsőbbséget. Habár a protestantismus az államot Isteni intézménynek ismeri is el ; nem szabad azért azon pogány elv vallásába tévednünk, mely azt mondja : „salus reipublicae suprema lex esto." A „suprema lex" Istenországa, mely állam, egyház, család felett áll. (Mát V., 34.) A fentemlített elv követése azután protestáns esászárokat is oda terel, hogy ők protestáns lelkületük daczára is bíróúl hívják a római pápát. A protestáns ember lelkének központját képezi a Jézus Krisztusban vetett élő hit, mint aki a mi