Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Zsilinszky Mihály felolvasásából (Sz. S.)

Ötödik évfolyam. f íj 10. szám. Pozsony, 1887. évi márczins 5-én. 'Í VA NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . % . o , — , negyedévre 1 , 50 , Egv szám ára: 12 kr. o.e. MEGJELEN HETENKENT EGYSZER. -^Säsß Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ö. az. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKT FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom : Zsilinszky Mihály felolvasásából. (Sz. S.) — Az evangyélmi protestáns szellem élesztéséröl egyházunkban gyermekistentiszteletek utján. — A vita vége. (Jeszenszky Károly.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Zsilinszky Mihály felolvasásából Azt gondolom, hogy azon társadalmi egyházias szellemű mozgalom, mely a főváros protestáns köreiben megindúlt, a vidéket is nagy mértékben érdekelheti. A protestáns öntudat és vallás-erkölcsi élet ébresztése oly törekvés, melyet csak helyeselnünk lehet; — akár iskolai tanitás, akár egyházi szónoklat, akár nyilvános felolvasás utján történik. Budapesten mind a három módon történik ez. Febr. 24-kén Szász Károly ev. ref. püspök urnák hatásos megnyitó beszéde után Zsilinszky Mihály tartott ily nemes irányú felolvasást, feltüntetvén őseinknek küzdelmeit az 1649-ki országgyűlésen. Élénk színekkel ecsetelte a linczi béke után bekövetkezett egyházi viszonyokat. Sajnálattal emlité, hogy a linczi nevezetes békepontokat törvénybe iktató 1646 7-ki országgyűlési határozatoknak, illetőleg törvényeknek egyike sem lett teljesen végrehajtva. Természetes, hogy azok, akik e törvények által uj jogokat nyertek, azoknak élvezetébe is akartak lépni, — minek ellenében a r. kath. rendek még a fenálló törvények daczára sem akarták feladni egyházuk uralmát. A r. kath. földesurak, a patronatus czíme alatt zaklatták jobbágyaikat — éppen úgy, mint az I. Bákóczy György-féle forradalom előtt. A törvényben kiadatni rendelt templom- és iskolahelyek nem szolgáltattak ki. A király ugyan jóakarattal viseltetett minden alattvalója iránt; kiadta a végrehajtási rendeleteket, de nem volt ereje azoknak érvényt szerezni. A klérusnak az elvesztett jövedelmek feletti fájdalmát azzal kivánta enyhíteni, hogy az alsó papság segélyéül 6000 frtnyi alapítványt tett, mely első alapját képezi a most is létező kath. vallásalapnak. Az ekként megvigasztalt papság elbizakodottságát emelték még némely külső körülmények is, — nevezetesen : a németországi westfáli béke, mely 1648. okt. 24-kén köttetett meg, — és I. Bákóczy Györgynek halála, mely ugyanazon évi okt. ll-kén következett be. Üldözések újra napirenden voltak. Ily körülmények között jött össze az országgyűlés 1649. év elején. Zsilinszky részletesen beszélte el ezen gyűlés megnyitását — és a nádorválasztást, mely alkalommal gr. Pálffy Pál r. kath. főúr lett megválasztva 178 szavazattal a ref. Lónyay Zs. 53 szavazata ellenében. Pálffy egyike volt a leghiggadtabb és legigazságosabb férfiaknak, aki az ország békéjének legfőbb biztosítékát a tör vén vek megtartásában kereste — még a vallási téren is. Éppen ezen józan nézete hozta őt éles ellentétbe a vakbuzgó Lippay érsekkel, aki a vallás ügyében semmiféle világi törvényt nem akart elismerni. Történt ugyanis, hogy az uj nádor egy országos küldöttség előtt határozottan kijelenté, miként a király nem akarja, hogy a régi vallási sérelmek felújíttassanak. Ennek ellenében Lippay nyilvános ülésben, ő felségére való hivatkozással azt állítá, hogy a nádor nem fejezte ki híven a király akaratát, mert, — úgymond — ő felsége azt akarja, hogy a katholikusok sérelmei megszüntessenek, a protestánsok pedig kérdőre vonassanak a háború dulongásaiért. Pálfty az ország színe előtt ekként meghazudoltatva, fölháborodott. Első haragjában elégtételt akart követelni a rajta, mint az ország főméltóságát viselő férfiún elkövetett sérelemért. De elnyomta indulatát, és az ügy tisztábahozatala végett a királyhoz küldöttséget menesztett. Az egész ország feszülten várta a király válaszát. A király — bármily nehezére esett a döntés, — Trautmansdorf ministere által kijelenttette, miként a kérdéses ügyben a nádor adta elő hiven az ő kívánságát; az érsek semmiféle nyilatkozatra nem volt feljogosítva. A becsületében mélyen sértett, de fényesen igazolt nádor, kemény szavakkal támadta meg a vakmerő érseket. — Honnét e hazug szemtelenség — — mondá — mely nem iszonyodik a király kegyét az ország ellen álnokúl használni s az egyetértést és békét megzavarni? Ha az érsek nem volna egyházi személy, érdeme szerint bánnék el vele. Hogy a rendek legnagyobb része botránkozott