Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A nagyváradi 1. sz. püspök és egy evangelikus lelkésznek „elővezettetése” (Schulcze Ottó)

.381 kának végén Sámuellel. — S mivel ezen idő óta a | próféták szava sohasem némult el s egész a fogság I utáni korig folytonosan hangzik az, azért a próféták | korszakát Sámueltől szokás számítani, a mi annyiban jogos is, mert bizonyos, hogy Sámuel sokat tett a prófétaságnak felvirágoztatására, habár ez érdemben tett intézkedéseit a történeti könyvek hiányos tudósításai következtében nem tudjuk tisztán megítélni. Sámuelnek tulajdonítják a történeti könyvek nevezetesen az u. n. prófétai iskoláknak felállítását, a mely iskolákban, a menynyire azok Sámuel I-ső könyve alapján megismerhetők, meglett korú férfiak és érettebb ifjak gyülekeztek össze, — Sámuel életében az ő személyes vezetése alatt — és ott a prófétaságra nézve szükséges és hasznos ismeretekben, a minők p. o. irás, olvasás, ének, zene, szónoklat és gyógyászat, — gyakoroltattak. — Igaz hogy ezen prófétai iskoláknak növendékei korántsem éltek későbbi életükben mindnyájan a prófétai hivatásnak, valamint Izraelnek későbbi nagy nevű prófétái szinte nem voltak mind ezen iskoláknak tanítványai (Arnos 7. 14.), a mint hogy a prófétaság az ő igazi teljes jelentése szerint nem is lehetett emberi nevelés és oktatásnak eredménye. — Mindamellett kétségtelen, hogy ezen iskolák lettek Izrael életében a Mosaismus tisztább vallási eszméinek és tanainak tűzhelyeivé, a honnan e vallási eszmék mind szélesebb körökbe kisugároztak s a hol másrészt a vallási eszmék mindinkább megtisztúltak s megérlelődtek és mindig tökéletesebb alakban jutottak kifejezésre. — Sámuelnek nagysága épen abban rejlik és épen azért tekinthető ő Izraelnek hagyományával egyetértve méltán a prófétaságnak és avval Izrael szellemi nagyságának megalapítójaként, mert minden arra mutat, hogy ő a prófétai iskoláknak öntudatosan ezt a hivatást szánta, hogy t. i. azok a vallási életnek ilyen tűzhelyei legyenek. — A prófétai iskolák ezen hivatásának megfelelően az ó szövetségi próféták valóban a tisztultabb vallási eszméknek képviselőiként és terjesztőiként és a vallási életnek őreiként tűnnek fel s ezen állásuk szülte és biztosította az ő nagy befolyásukat Izraelnek nemcsak vallási, hanem avval együtt egyszersmind nemzeti és egész társadalmi életére is. A próféták állásának, tanításának és egész működésének megítélésében egyébként két fő fontosságú tényező szolgál alapúi és irányadóul, u. m. a prófétáknak felfogása az ő hivatásukról, azután pedig az ő képzetük az Istenről s az Istennek a zsidó néphez és az emberiséghez való viszonyáról. Az ó szövetségi próféták az ő hivatásukat illetőleg azon élénk és világos tudatban lépnek fel, hogy ők magasabb megbizásban, isteni küldetésben részesültek. — Teljesen át vannak hatva azon meggyőződéstől, hogy bennük az Istennek szelleme működik s ők ezen szellem ellenállhatatlan kényszerítésének engedve és annak vezérlete alatt szólnak és működnek (Arnos 3-8; Ezék. 3*8; Jónás k. ; Jer. T4 k.; Esa. 6.). —- Oly szilárd a prófétákban ez a meggyőződés s oly világos bennük az Isten lelke által való átkatottságuknak tudata, hogy magukat az Isten lelkének mintegy szájaként tüntetik fel, sőt magukat mintegy azonosítván az Urnák lelkével, beszédjüket így kezdik : Ezt mondja az Űr. (Exod. 4*115 5-1; Jer. 110; Zak. 11. sat.) — Másrészt azonban az Isten lelkének ez a bennlakása a próféta lelkében nem volt folytonos és állandó; valamint az ily lelkesültség állapotának előidézése nem volt a próféta akaratától függő; ügy hogy a próféta nem szólhatott bármikor, az ő tetszése szerint, hanem várnia kellett, mig az Istennek lelke megszálja Őt. — Ez a viszony is azonban csak annál világosabban mutatja, hogy a prófétáknak isten-tudata s az összes ismereteik és kijelentéseik nem a reflexiónak, hanem az igazság forrásával való közvetlen érintkezésnek eredményei. De a mi az ó szövetségi próféták lelkesiiltségére nézve minden körülmények között különösen jellemző, ez az, hogy ők éber és teljesen tiszta öntudatos állapotban részesülnek a kijelentésben, melynek tartalma ugyanazért az ő szellemi életüknek teljesen öntudatos tartalmává lesz, úgy hogy ők azt képesek nemcsak a lelkesültség állapotában, hanem később is akármikor tiszta, világos beszédben előadni, avagy irásba foglalni. — Ez áll még akkor is, ha — a mi néha megtörténik — a próféták visio alakjában veszik a kijelentést (Esa. 6; Ám. 7; Zak. 1 — 6 f.); sőt a kijelentés tartalmáról akkor is világos tudatuk marad, ha a kijelentésben álomban részesültek, miről a történeti könyvek tesznek említést (I. Sám. 3). — A prófétai lelkesültségnek ezen jellemvonása az, mely az ó szövetségi prófétákat megkülönbözteti p. a görög jósoktól, kik az extasis állapotában vették a kijelentést, melynek tartalmáról ugyanazért tiszta tudatuk nem volt s ennélfogva azt világos beszédben másokkal közölni ők maguk nem is tudták. Az ó szövetségi prófétáknak az ő hivatásukról táplált ezen meggyőződése, mely szerint t. i. ők az Isten lelkének kényszerítő befolyása alatt érezték magukat, végül annyiban is fontos, mert egyedül ezen meggyőződés magyarázza meg a prófétáknak a szenvedéseket, sőt a halált is megvető bátorságát és kitartását, melylyel Istennek akaratát és határozatait hirdették, a mely hősies bátorságra pedig anynyival inkább szükségük volt, mert rendesen az ő tanításaik iránt ellenséges indulatú, vagy közönyös korral állottak szemben. — Ugyancsak ez a meggyőződés volt nekik legerősebb támaszuk abban a harczban is, melyet az Istennek ezen emberei a nép szenvedélyeinek liizelgő hamis próféták ellen folytattak (Hos. 9*7 ; Mik. 3"5; Zak. 13). — A prófétáknak Izrael életére gyakorolt nagy átalakító befolyása, az ő működésüknek egész sikere e szerint a legszorosabb szerves összeköttetésben van nekik az ő hivatásukról táplált meggyőződésükkel. (Folytatás következik.) illáin, A nagyváradi latin szertartású püspök és egy evangélikus lelkésznek „elővezettetése." — Az ember nem is hinné, mire nem képes még a felvilágosodott század végén egy