Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Belák János (Sz. D.)

választás előtt az egyháztanács egyhangúlag elhatározta, ! hogy a vallás tanítását, tekintettel a népiskola községi | jellegére, az új lelkészre bizza, úgy mint a róm. kath. pap is köteles saját növendékeit a vallásban oktatni. E tekintetben, tigy hiszem, az egyháztanács helyesen járt el, mert ezáltal csak az egyház javát akarta előmozdítani. Azelőtt az iskola felekezeti jelleggel bírván, a tanítók köteleztettek a vallás tanítására. Midőn tehát a lelkész bízatott meg ezen tantárgygyal, minden józan gondolkozású ember előtt világos, hogy ez által a tanítók a vallásbani oktatástól felmenttettek, mert ketten egy osztályban csak nem fogják ugyanazt a tantárgyat tanítani, pedig e tekintetben is máskép vélekedik egynémely egyháztag. Ugyanezen lelkész választása előtt egyszersmind egyhangúlag elhatároztatott, hogy az iij lelkész készpénz fizetése 300 frtról 600 frtra emeltessék, tekintettel arra, hogy több teendője leend. Mondhatni, hogy az egyház tagjai nem csak lelkiismeretesen jártak el, hanem erejöket majdnem túlfeszítették. Azért is, az egyházközség ily szép eljárása mellett, nem kell-e csudálkozni a felett, hogy czikkírónak nincsen ínyére a mi rendezetünk és ellensége annak a „széles alapnak"? de erre bízvást mondhatom, hogy egyházunknak nincs szüksége pápára és mindig maga fogja saját ügyeit elintézni. Mert szó sincs róla, hogy az egyház tagjai hagyták volna magokat „megdolgozni" egynek vagy másnak kénye-kedve szerint, mert mondhatom sokkal értelmesebbek, és kár volt róluk olyan szegénységi bizonyítványt kiállítani. Különben, a czikkiró megdolgozta volna azokat majdnem félóráig tartó jegyzőkönyvének felolvasásával, mint Cicero pro domo. Szólásszabadság jöjj el mi hozzánk ! Fordúlt-e már eset elő, hogy az egyház tagjainak megtagadtatott volna a jog az egyháztanács határozatai felett vitatkozni? Es íme ez a nevezett népes egyház kebelében megtagadtatott. Egy látszik czikkiró nem barátja a szabadság, egyenlőség és testvériesség nagy elvének. Mert ott nem lehet egyenlőség, hol az egyház méltóságával nem férhet meg az, hogy egy községi tanító felügyelőnek megválasztassék, nevezetesen ha ezen községi tanító nemcsak a theologiai akadémiát végezte, hanem két féléven át a külföldi egyetemeket is látogatta, és ha ezen tanító az egyház irányában és anyagilag is ugy áll, hogy valóban egészen független. Hát csak a tanító jöhet esetleg fegyelmi eljárás alá, más hivatalnok nem? Yagv olyan incompatibilis hivatal-e az a felügyelőség? Vagy talán olyan jól fizettetik? Valóban azt állítom, szerencsés azon egyház, a mely ilyen hivatott felügyelőt választhat és meg vagyok győződve a felöl, hogy méltóan lesz képviselve, ha az illető csak községi tanító is lenne. A mi a czikkiró második kérdését illeti, nézetem szerint az egyháztanács határozatai kötelezők ugyan a távollevőkre is, „praesentes concludunt," de valakinek személyére nézve határozni, azt lemondásra kényszeríteni, arra nincs joga az egyháztanácsnak, ezt legszelídebb kifejezéssel illetlenségnek mondanám. Végre a harmadik kérdésre azt mondhatom, ha illedelmesen felszólítanak akármely tanítót, a jegyzői teendőket szívesen fogja teljesíteni egyháza javára díjtalanúl, de ha egyszer-másszor teendői nem engedik a gyűléseken részt venni, mindjárt neki bizalmatlansági szavazatot kiállítani és szolga módra őt a jegyzői teendőkre kényszeríteni nem ! lehet s ekkor nem csuda, ha ezen megtiszteltetéséről leköszön. Mert községi tanító létére nem alkalmazhatók rá né^ve a § szavai. Utoljára nekem is legyen szabad kérdést intézni e lap T. olvasóihoz. Váljon előmozdítható-e az egyház java, ha lelkész és tanító között súrlódások uralkodnak? Müködhetik-e a tanító szeretettel, buzgósággal és sikerrel, ha a lelkész a tanító tekintélyét a gyermekek és az egyháztagok előtt aláásni iparkodik? H. J. Bélák János. Bélák Jánost Vanyólának (Veszprém m.) volt evang. lelkészét életének 64, papi hivatalának 39-dik évében, a múlt ápril hónap utolsó napján temettük el. Emlékét felidézni kevés szót használok. 0 maga is feltűnésre soha sem vágyott. Nagy szavakkal élni nem volt napi kenyere. Érdemeivel fénylett az árnyékban. Csendesen megvonult igénytelen parochiájában, többszörösen vészszel látogatott szegény népe között. De úgy hiszem elég nagyot mondok róla, mikor bátorsággal jelzem, hogy egyike a legjobb embereknek szállt le vele a mélységes sírba. Alapvonás lelkén, a leplezetlen nyíltság; embertársaival szemben szelídség; gyászban, vészben béketűrés, s a legtisztább erkölcsi jóság lévén, semmi sem tartóztat kimondanom : 0 igaz ember volt Izraelben. Nem csak szóllás-móddal, hanem igaz beszéddel mondom .... szerette, becsülte mindenki, s azt ő készséges jóakaratjával, szivének szerető hajlamával meg is érdemelte. A maga részéről pedig senkinek semmijét el nem kívánta, sőt adva is nem fogadta volna el. Ellenséget nem ismert. Lehetetlen is lett volna haragra ingerlődni az ellen, a kinek álnokság szivében, — vagy valamelly bántó, czélzatos szó ajakán, sohasem találtatott. 0 illyen volt .... De millyen volt ő hozzá az élet? . . . Bár egykoron, a s.-szt.-lőrinczi, majd a soproni iskolákban, végre a hallei egyetemen, tanáraitól, tanulótársaitól szeretve, egyike volt a jobb tanulóknak, így kellő készültséggel, különösen szelid lelkének jó indulatjával kérte be magát az Úrhoz szolgának: mégis a szolgálat sovány kévékben fizetett fáradalmaiért. A teherviselésben az elsők között állott, a jutalom kiosztásnál pedig, mikor a java elfogyott, szóllíttatott elő : de a kevésen is hűséggel mint jó szolga, tudott dicséretet nyerni Urától. Szélledezőben levő gyülekezetének gondviselése folyton való éber vigyázását igényelte. Szolgálatának ideje úgyszólván építkezések közt folyt le. Anyaegyházának kebelében, mind filiáiban, templomot, iskolát, majd tanítóházakat, különösen többszörös tűzvészszel látogatott egyházában, végig korbácsoltatván j a pusztító tüzelem a paplakon is — parochiát kellett építenie.