Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dobrocs (Holles Dániel)

% .187 Ekképen háborgattatott egyház-híveivel gyakran kel­lett magát kesergetnie. i • Bizony — mondom nagyobb gonddal, munkával, bánat­tal itt Dunántúlban talán egyikünk sem gondozta egyházát mint ő. Családi élete ezek ellenében avagy mint töltötte be atyai szivét örömmel ? Háza meg volt áldva fiukkal leányokkal. Nyolcz árva gyermek állta körül mint egy rengeteg koszorú a jó atyának koporsóját. Kell-e mondanom, mily teher legyen egy papi csa­ládon nevelni ennyi gyermeket ! Mégis nyújtott az Isten, kiró'l minden házi család neveztetik, ama gyermekekben némi örömöt, midó'n látta azoknak nevelkedését okosságban, erkölcsi szépségben. Két legidősb fiának iskolai nevelését pedig szerencsésen bevé­gezé. A kik is mint a hazának, egyháznak hasznos tagjai működnek már is szép hivatalos pályán. Mikor elment ifjúságában keresni feleséget, szerencsés választással, megtalálta lelkének felét. A sok viszontag­ságok között, mellyekkel küzdve folyt le élete, eró't — Is­ten után — a jó feleségnek Illés Emiliának csendes lelkébó'l merített. Gyurácz J. barátunk mondott fölötte, Vanyolának nem rég megújított templomában népek sokasága előtt, egy megindítóan szép gyászbeszédet. Igyekezett ugyan a bánatos szivekbe csepegtetni vigaszt: még is legtöbbnek szemében — mikor az igaz ember küzdelmét, de egyszers­mint tevékeny életét rajzolá — sűrű könyhullatásoknak nyílott forrása. De méltók s megtiszteló'k valának e könnyek a legjobb embernek koporsóján. Te elköltözött jó barát, a ki kedves valál nekünk, találj kedvességet Istenpél is. Sz. D. iiirlii, Dobrocs, 1887. május 25. — Nagytiszteletű Szer­kesztő úr ! A felső nógrádi papi konferenczia május 24-én tartotta rendes évi ülését Dobrocson. A tagtársak közül négyen, elmaradásukat indokolva, a tanácskozáson meg nem jelentek, helyettük azonban két papi és két világi vendéget tiszteltünk körünkben. A tanácskozás tárgyai, eltekintve egynéhány alkalmi pastoralis kérdés bizalmas megbeszélésétől, a következők voltak : Először is Svehla János elnök azon kérdést intézte a konferencziához, valljon a néhai Svehla Pál, volt dobrocsi lelkész katekizmusát, mely iránt, daczára annak, hogy már több vidéki iskolánk által be van véve, sokak részé­ről bizonyos ellenszenv mutatkozik, megfelelőnek tartanák-e a tagtársak, vagy pedig azt végkép elejtve, miután a Pl achó féle katekizmus csakugyan meg nem felel a paeda­gogia igényeinek, egy más vallási tankönyv megszerzéséről gondoskodjunk ? Komoly beható eszmecsere után abban ál­lapodtunk meg, hogy Svehla Pál kátéja életrevaló, gaz­dag kidolgozású mű, melyet kár volna az enyészetnek által engedni: de miután helyenként részint túlbő, részint pedig nehézkes, megbizatik Bancsik Soma körlelkész tagtársunk, hogy a mű irányának megtartásával dolgozza át ezen ka­tekizmust részletesen. Hogy azonban a majd bírálatra felhivandó bizottság eljárásában annál sikeresebben járhas­son el, felkérte a konferenczia Bodiczky Soma tagtársat, miszerint néhai Győry Vilmos ismert jelességű kátéját tótra áttenni szíveskedjék s mindkét*művet 1888-ik február végéig megbiráltatás végett a konferenczia elnökének küld­jék át. Mi a használandó nyelvet illeti, tanácskozmányunk a közös esp. konferenczián kívánja kimondatni, valljon a bibliai vagy a tót irodalmi nyelv használtassék-e az át­dolgozásnál és fordításnál. Érdekes tárgya volt a tanácskozásnak azon kérdés, valljon nem volna-e illő és előnyös, ha a „felső nógrádi papi konferenczia" mint egylet a „magyar prot. tudo­mányos irodalmi társaság" alapító tagjává lenne ? Magát a belépést elvben egyhangúlag elfogadtuk s csak is a mó­dozat megállapítása körül forgott némi nézetkülönbözet, melyen azonban az érezhető jóakarat könnyen tudott segíteni. Kimondta tehát az értekezlet, hogy a fent érin­tett társaságba mint alapító tag belép, a 100 frtnyi ala­pítvány tőkétől az évi 5 száztólit fizetni fogja, a tőke összeszerzésére módokról fog gondoskodni, addig pedig ezen lekötött tőke tartozása fedezeteül takarékpénztárilag ke­zelt ezúttal már 183 frt 13 krt tevő megtakaritott pénzét jelöli ki, kimondatván az is, hogy annak 100 frtot tevő része, mindaddig, mig ezen alapítvány összegét más módon össze nem hozzuk, az esetleges özvegyi vagy nyugdíj alap­ját nem képezheti s csakis kamatai tétessenek a többi tőkéhez. Hosszabb vitára adott alkalmat a 10988/887. sz. mi­nisteri rendelet, mely ismét ujabb terheket ró a lelkészek nyakába, amennyiben nemcsak az árvahagyatéki, a bűn­fenyítő, financzialis, hadkiegészítési, közkórházi, s nem tudom én még mi féle ügyekben ; hanem már a népfelke­lők ügyében is bélyeg és díjmentes anyakönyvi kiad­ványokat követel tőlünk. Annyit is jelent ez más szóval, hogy mig a lelkész egyrészről az államnak minden terhét minden honpolgárral egyaránt viseli : adót fizet, katonás­kodik, szemlékre jár, költekezik, katonai fegyelem alatt áll, népfelkelő lesz ; addig másrészről mint egyházi hivatalnok s anyakönyvvezető oly szolgálatokat köteles az államkor­mányzásnak tenni ingyen, minőket kivüle az államnak egy hivatàlnoka sem köteles napidijak nélkül megtenni. Nehe­zen kvalifikálható méltánytalanság biz az, tekintve külö-* nősen azt, hogy népünk elszegényedése miatt fizetésünk ép oly arányban apad, mint a mily mértékben á reánk is nehezedő korigények növekszenek, s épen azért kimondta, konferencziánk, hogy bár hazafias kötelességnek tartja, miszerint a lelkészek az anyakönyveket tovább is eddigi megbizhatóságukkal vezessék s azok vezetésének elhárítása által a különben is nagy terhek alatt görnyedő hazának ujabb, még pedig nem is csekély gondot és költséget okozni ne igyekezzék : mégis tegye magát a nógrádi espe­rességi valamint a bányai kerület lelkészi konferencziájával érintkezésbe s igyekezzék azon, hogy akar az országgyűlés elé terjesztendő kérvény ; akar pedig egy képviselői inter­pellatió közbenjöttével ezen mindinkább terhessé váló anyakönyvvezetési ügy lehető megelégedésünkre oldas­sák meg. Ezen fontosabb tárgyakon kivül a lelkesen vezetett s örvendetesen szaporodó pénztári számadásokat terjesztette elő G-eduly Elek Ferencz igazán ügybuzgó pénztárosunk ; kedves elnökünk szeretettel ajánlotta az eperjesi collegium segélyeztetését; kimondatott azon óhajtás, hogy az espe­resség minden lelkésze, ki önálló művet ír vagy kiad, az esperességi könyvtár számára belőle egy példányt ajándé­kozni erkölcsi kötelességének ismerje. A kevésbbé fontos s különösen benső ügyek és kér­dések tárgyalását mellőzve, még csak azt jelzem, hogy ezen konferencziánk is élő tanúsága annak, miszerint az ily összejövetelek úgy a közegyház javára, mint a tiszt­társi egyetértés és szeretet megerősítésére nemcsak üdvösek, de a kor szétforgácsoló szellemének nyomása alatt szinte elkerülhetlenek. Holles Dániel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom