Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyílt kérdés a „Lugher-társaság” igazgató választmányához, Sántha Károly imakönyvének ügyében (Farkas Gejza)

119 A N.-Járfalui római kath. hitközség agg tanítóját addig zaklatta, mig az végre, megunván a sok kellemetlenséget s belátván további hivataloskodásának lehetetlenségét, azon feltétel alatt adta be lemondását, ha kellő nyugdíjban részesül. — Az ügy elintézése a mosonymegyei kir. tanfelügyelőhöz került. — Hogy intéztetett el, azt a mosonymegyei közigazgatási bizottság folyó hó márczius 14-dikén tartott ülésének végzése mutatja, mely végzést itt szóról szóra közleni szükségesnek tartom. — 132/k. b. Dancs Bertalan kir. tanfelügyelő, mint a néptanítói - nyugdíjazási vizsgáló bizottság elnöke, a megye közig, bizottságának mult évi 1886. julius 24-én 359/k. b. sz. a. hozott végzésével kapcsolatban, az 1879. évi 3511. sz. miniszteri utasitás 5-ik pontjának előirása szerint, az orsz. tanítói nyugdíjalapból járó évi segélypénz megállapítása szerint illetve annak kiutalása czéljából fölterjesztett és a magas vall. és közokt. m. kir. miniszter úrnak folyó évi január 19-én 46,359. sz. a* kelt magas bírálatával a m.-óvári kir. adóhivatalnál havi előleges részletekben évi 105 fl. segélypénz kiutalása mellett beküldött Wessely János N.-Járfalusi róm. kath. tanító nyugdíjügyére vonatkozó összes iratokat beterjeszti s kéri a t. közigazgatási bizottságot, miszerint az elébb eljáró vizsgáló bizottságnak az 1875. évi XXXII. t. cz. 10. §-a szellemében kimondott jegyzőkönyvi határozata folytán nevezett tanítónak évi nyugdíj összegét a szolgálati bizonyítványok, díjlevél és a fennálló szabályrendeletek értelmében megállapítani s az esedékes nyugdíjrész összegnek pontos fizetésére N.-Járfalu községet utasítani méltóztassék. , A tanítói nyugdíjazási vizsgáló bizottság által mult 1886. évi augusztus hó 4-én felvett s ide beterjesztett jegyzőkönyvben foglalt eljáró bizottság határozata alapján Wessely János, N.-Járfalusi róm. kath. tanítónak teljes évi rendes nyugdíja, a ratio educationis publicae stb. 290. §. • továbbá az 1824. évi julius hó 21-dikén 7640. sz. a. kelt s 16,542 helytartó tanács sz. a. intézvényezett udvari rendeletei, végre az 1848. évi 25,224. helytartó tanácsi sz. a. Magyarország elemi tanodai részére kiadott szabályrendelet értelmében 47 évi tanítóskodása után díjlevele szerint tisztán tanítói járandóságainak figyelembe vételével 388 frt 85 krban állapíttatván meg, utasíttatik N.-Járfalu község, miszerint tekintve, hogy nevezett tanító az orsz. tanítói nyugdíjintézetnek, továbbá a győri róm. kath. egyházmegyei és végre a magyar óvár-rajka kerületi tanítónyugdíj-egyletnek tagja, az ezen egyletekből nyert évi segélypénznek a fenti 388 frt 85 kr. összegből való levonásával fennmaradt 109 frt 85 kr. részt, mult év 1886. november hó 1-sejétől számítva a nyugalomba helyezett Wessely János tanítónak, a múltra egyszerre, jövőre pedig életfogytáig havi előleges részletekben mindenkor pontosan s rendesen fizesse ki. — Ezen határozat szigorú miheztartásul a járási főszolgabírói hivatal utján Wessely János nyugdíjazott róm. kath. tanítónak és N.-Járfalu községnek oly hozzáadással adatik ki, hogy a meg nem elégedett fél, az elsőfokú határozat ellen, e végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül felfolyamodással élhet; nagys. és főtiszt. Steiner Márton, magyaróvári apátesperes-plébános úr s a kir. tanfelügyelőség tudomás és megfelelő további eljárás végett értesíttetni, az iratok pedig a megyei levéltárba tétetni rendeltetnek. Kelt Magyar-Óvár ott Mosonymegye közigazgatási bizottságának 1887. márczius 14-én tartott üléséből. Simon Gyula, főispán. Nos kedves hitrokonaim, mit szólnak ehez? — A N.-Járfalui politikai község, melynek vagyonosabb polgárai evangélikusok, köteleztetnek egy róm. kath. tanítót, tehát egy felekezeti tanítót, kinek nyugdíjba helyezését a kath. hitközség sürgette, a kath. egyházi előjáróság kierőszakolta, nyugdíjazni ! — Kívántatik a községtől egy kegyúr kötelezettsége, a kötelezettséggel járó jogok gyakorlása nélkül ! A kath. tanító díjleveléhez nem kívántatik a politikai község előjáróságának névaláírása; a kath. iskolaszék mozdítja el a neki s papjának alkalmatlan tanítót ! Ezekről a politikai község csak a kerítésen kivül értesül. — De azért az elzavart tanító nyugdíjának pontos kifizetése kötelességévé tétetik, s esetleg birói karhatalommal behajtatni elrendeltetik! — S miért? — Mert a politikai község a róm. kath. tanítónak 73 frt. 50 kr. évi segélyt nyújtani kegyes volt. — Ez a jogalap. A felekezeti iskoláról és annak tanítójáról az illető felekezet gondoskodik. — A népiskolai törvény XXXVIII. t.-cz. 15. és 25. §§. világosan megmondja, hogy : „általában nem tekintetik felekezeti iskolának azon tanintézet, a mely a községi pénztárból, vagyonból és jövedelemből, a község összes tagjai által, felekezeti különbség nélkül, tartatik fenn." — Ha tehát valamely község egy felekezeti iskolát csak segélyez, ezen iskola a felekezeti színezetet el nem veszti, hanem marad a segélyezés mellett is az, a mi volt az előtt, t. i. felekezeti. Ha pedig felekezeti, tehát gondoskodjék a felekezet elöregedett tanítójáról, számoljon önerejével, mielőtt tanítóját elcsapja, — s ne vessen kancsal szemet az evang. nép keservesen összegyűjtött filléreire. Vagy feneketlen, az általunk jól ismert moloch gyomra? — A mosonymegyei közigazgatási bizottság hivatkozik a ratio educationis publicae 290. §-ára, — az 1824-dik évi juliushó 21-én 7640. és az 16,542. szám helytartótanácsi rendeletre s végre az 1848-dik évi 25,224 helytartótanácsi szabályrendeletre, de hát mért nem a népiskolai törvényre, mely különbséget tesz a felekezeti és a községi iskola között ? A hol a kath. nép szegény s az evang. nép vagyonosabb, ott elve : Misera lutherana plebs contribuens! — A N.-Járfalui evang. vallású bizottsági tagok fognak védekezni; élnek majd jogukkal, felfolyamodni az első fokú határozat ellen, de tudja a jó Isten, lesz-e eredménye. Láttuk mire mentünk az eléggé ismeretes Miklósfalui ügynél és az Oroszvári vitás párbérkérdésnél! — A perlekedésnek, a jogos felszólalásnak rendesen a pap adja meg az árát. — Rendesen magára marad szegény híveivel. — Evang. egyházunk jogainak védelmezése ne legyen csak egy szegény falusi papra bízva, — hanem tegye magáévá az ügyet az esperesség, kerület s ha szükséges az egyetem. — Ha közös a czélunk, legyen küzdelmünk is közös. — Mert a mint most N.-Járfaluval és Miklósfaluval, — a hol analog eset van, — járnak el, az a közel jövőben más egyházakban is előfordúlhat. — Az elvi kérdés gyakorlati megoldást igényel. Ne adjunk szűkmarkú elleneinknek alkalmat praecedenst teremteni. — Egyházam iránti lángoló szeretetem késztet arra, hogy ez ujabb sérelmet azonnal közhírré tegyem. — Legyen alkalmuk széles jogi ismerettel biró egyházi és világi oszlopférfiainknak e becses lapok útján az ügyet elbírálni, s míg sérelmünket felvihetjük az esperességi gyűlésre, tanácsukkal