Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyílt kérdés a „Lugher-társaság” igazgató választmányához, Sántha Károly imakönyvének ügyében (Farkas Gejza)

120 szolgálni. — Ha ismét győzne a „régi ellen", gúnykaczajjal mondaná : „Misera lutherana plebs contribuens." Útbaigazításért esedezem. Ehmr Gusztá

v^ N.-Járfalui evang. lelkész. — A király Ö felsége a bánfalvi gyülekezetnek templomépítési czélokra 100 frtot adományozott. — Esperesválasztás. A tolna-baranya-somogyi ágost. bitv. evang. egyházmegyében az esperesi bivatal nagytiszteletü Ritter István esperes úr halálával megürülvén, nagyságos Nádossy Kálmán esperességi felügyelő úr az esperesválasztásra vonatkozó szavazatok beküldését folyó évi márcziushó 20-diki záridővel elrendelte. A beérkezett szavazatok márcziushó 23-án Bonyhádon hivatalosan felbontatván, kitűnt, miszerint egyházmegyénk eddigi főjegyzője, nagytiszteletü Bauer Adolf hidegkúti lelkész úr választatott meg szavazattöbbséggel esperessé. Midőn boldogult esperesünk minket a halálban elhagyott, tekintve tudományos képzettségét, mélyen látó eszét, avatott, erélyes egyházkormányzatát, nem egy kérdezé közülünk : ki lesz képes helyét betölteni, s kinek vállaira tegyük a sok gonddal járó esperesi hivatalt e nagyterjedésü egyházmegyében, mely a dunántúli kerületnek negyedrészét teszi ! Ki léphet nyomába legközelebb a nagy elköltözöttnek, akár tudományos képzettség, akár pedig — és különösen az egyházmegye mindennemű viszonyai ismeretének tekintetében ? — A szavazatok eredménye azt mutatja, miszerint egyházmegyénk többsége e tisztre — bár jeleseknek hiányában nem vagyunk — Bauer Adolf urat tartotta legközelebb hivatottnak. Mert képességei a legjobb reményekre jogosítnak egyfelől, más részt, mint a megboldogultnak legközelebbi kebelbarátja, ennek az esperességi teendőkben számtalanszor segédkezvén, az egyházmegye viszonyait leginkább ismeri. — Tudjuk, hogy e hivatalra hivatván, közülünk bármelyiknek is nagy dolgot adott volna az elköltözöttet teljesen pótolni — úgy újonnan választott esperesünk is érezni fogja, legalább a kezdet nehézségeinek küzdelmeiben e szavak igazságát; de. valamint a nagy fa messze előre veti árnyékát, úgy a mi Ritterünk mindnyájunk fölött kimagasló alakjával az általa meg nem futhatott pályának egy részén is kijelölte az irányt, melyen utódja intentióit követheti. S ki érthette volna meg Ritter intentióit inkább, mint az újonnan választott esperes, a ki baráti bizalmával annak kebelén nyugodott ! — Üdvözöljük Bauer Adolf esperes urat ! kívánunk neki sok türelmet, sok munkakedvet. Az isteni kegyelem legyen vele, hogy lehessen ő is egy azok közül, kik hivataluk révén e vitézkedő egyházat ama diadalmaskodó egyházhoz, az elrejtett, magasságos Jeruzsálemhez közelebb vinni segítik. — r. — — Lelkészi jubileum. — Ez évi márczius 16-án ülte meg a sztrázsai evang. gyülekezet szeretett lelkésze, nagytiszt. Justh Samu István alesperes úr ottani lelkészkedésének 25-évi jubileumát. Az érdemdús jubiláns született 1828. deczember 26-án Matheóczon, a 16 szepesi város egyikében. Ugyanott végezte népiskoláit ; gymnasiumi és theologiai tanulmányait 9 éven át (1840—49-ig) Rozsnyón és Eperjesen. Ezután 1 évig szülővárosában tanítóskodott, ezután 1 évig Vanyarczon, Veres Pál házában nevelősködött. — 1851-ben Reisz Sámuel akkori adminisztrátor előtt NagyRőczén letette a kandidatikumot és elseje volt azoknak, kik az ostromállapot alatt vizsgáztak. Ezután 2 évig a bécsi theol. fakultás szorgalmas hallgatója volt, de olthatatlan tudományszomja más téren is kereste a kielégíttetést. — Mellesleg ugyanis az egyetemi természettudományi kurzust is hallgatta és Eichhorn iskolájában zene-elméleti tanulmányokat is végzett. 1853-ban visszatért szülővárosába, hol 2 évig mint a felső osztály tanítója működött. — Ezután kezdte meg a lelkészi pályán való áldásos működését. — 1855. november 11-én Topperczer J. L. adminisztrátor által Lőcsén ordináltatván 6 és 1/

3-a.d éven át a bártfai gyülekezet lelkésze volt. 1862. márczius 16-án foglalta el azon helyet, hol mind a mai napig közbecsülést és szeretetet víva ki magának hirdeti és terjeszti a Krisztus evangeliomát. Ekkor választatott ugyanis sztrázsai lelkészszé. — Gyülekezete méltányolva a szeretett pásztor érdemeit a jubileum alkalmával egy értékes ezüst serleggel tisztelte meg. A serleg fölirata a következő : „Gewidmet von der evang. Gemeinde zum 25-jährigen Jubileum Sr. Hochwohlehrwürden Herrn Pfarrer und Consenior Sam. Steph. Justh." A gyülekezetben végzett dolgai mellett nem kis érdemeket szerzett magának az esperesség körében sem. Az előbbi években 3 évig, mint a VI. szab. kir. városok esperességének egyházi jegyzője és mint a XIII városi esperesség egyik körlelkésze, majd esp. iskolai bizottsági tagja, végül mint ezen testület elnöke is közreműködött. Jelenleg reá van bizva a XIII városi és tátraalji esperességek egyesült ev. lelkész-özvegyek és árvák nyugdíjintézetének elnöki, valamint a XIII városi esperesség alesperesi hivatalának tiszte. Örömmel üdvözöljük a munkás 25 év elteltével és szivünkből kívánjuk, hogy gyülekezete és egyháza javára, örömére még sokáig tartsa meg őt az Egek Ura! — Nagyszerű hagyomány. Néhai Habermayer Rudolf, a pozsonyi evang. gyülekezet előkelő tagja végrendeletében a gyülekezet kebelében létező jótékonysági és közművelődési intézetekről következőleg emlékezett meg : evang. házi szegényeknek 200 frt ; tanító-özvegy-árva és nyugdíjintézetnek 4000 frt ; gymnasiumi segélyző-intézetnek a lyceumnál 4000frt; lelkészi özvegy-árva- és nyugdíjintézetnek 6000frt; a „Geduly-alap"-nak 1000 frt; az evang. fi- és leányárvaház-alapnak 4000 frt; az evang. kórházalapnak 4000 frt; az egyházalapnak, a pénztáros fizetésének javítására 4000 frt; az evang. ápolóháznak 20,000 frt; azonkívül hagyott az egyházalapnak sírhelye rendbentartására 1000 frtot; a lyceumnak hagyományozza ásványgyüjteményét, egy nagy dyalitikus messzelátóját, egy mikroskopiumát és nagy lógonyóráját. De nemcsak a pozsonyi gyülekezet fentebb elősorolt intézeteivel éreztette jótékonyságát, hanem a városi szegényalapnak is hagyott 8000, az elhagyott gyermekek alapjának 2000, az irgalmasok kórházának 500 ; az önk. tűzoltóegylet segélyalapjának 1000 ; a pozsonyi ker. kereskedősegédek segélyegyletének 4000 frtot ; a mosonymegyei, oroszvári evang. gyülekezet temploma- és iskolájára 2000, és a pap- és tanítói alapra 2000 frtot hagyott. így emelt magának a megboldogult örök emléket, mert úgymond az Ur: „én nem mindig leszek veletek, de szegények mindig lesznek veletek." — Józsi és Erzsike kedvelt gyermeklapnak 8-ik száma megjelent változatos tartalommal és szép kivitelű képekkel. Tartalma a következő: A tavaszhoz. (Vers). A nemzet ünnepe, (br. Eötvös szoborképével). Magyarok hazája (Költemény.) Mese a tizenkét hónapról. A virágokról (Vers). Margitka emléke, (képpel.) Igaz történetek. Vallás és erkölcsi rovatában Eötvös gondolataiból közöl néhányat magyarázattal. Eötvös élet-és jellem rajza (képpel). Gyermekjátékok. A szófogadatlan Pali (képekkel). Gyermekdalok. Számrejtvények, talányok. Józsi és Erzsike postája. — E szám is kitűnően megfelel kitűzött czéljának, hogy tárgya és modorával a gyermekekhez alkalmazkodjék. Teljesiti nevelő hatású tendentiáját. Kívánatos, hogy e rövid idő alatt szép hirre jött gyermeklapot minél többen szerezzék meg gyermekeik örömére. Ara, mint képes lapnak túl olcsó: egy évre 1 frt 20 kr. Megjelen Aradon minden hó közepén, szerkeszti Gyöngyössy Rudolf, kiadó: Endes Dániel. Az előfizetések Aradra küldendők (Magyar utcza 24. sz.) Melegen ajánljuk a tanitó uraknak is, hogy iskoláikban ajánlják e lapot tanulóik figyelmébe. NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.