Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az orgona

82 ismeretét, a kik azt hiszik, hogy a törvény betűszerinti betöltésével hivatásuknak tökéletesen megfelelhetnek. De bénítólag fog hatni mind ama buzgó evang. lelkészre, a ki eddig a gyülekezeti autonomicus szabadságot teljes lelkesedéssel felhasználta, hogy egyéniségének minden testi és lelki erejét érvényesíthesse gyülekezetének emelésére és boldogítására. Még van egy indokom a zsinattartás ellen. Alig merem nyilvánosságra hozni, már előre «hallván, miként ropognak fejemen a kárhozatnak rám dobott kövei. A magyar társadalomban (nem a magyar államban — törvényhozásban) jelenleg bizonyos, — mondjuk ki báíran, — túlzó áramlat érezhető, a mely az idegen nyelvű evangélikusok jogát* melyben ezek az 1868. évi nemzetiségi törvény által megerősíttettek, könnyen veszélyeztetheti. Ezen áramlatnak jogosultságát nincs szándékom most kétségbe vonni, de igen is azon lelkészek, sőt idegen nyelvű gyülekezetek lelkészeinek is jogosultságát, a kik az árral úszva, önjoguk feláldozásával kaczérkodnak a világ szemébe és nem a lelkiismeret és meggyőződés, hanem a világ dicsőítő szavaira hallgatva, nem gondolják meg, hogy minden egyes taps ez áramlat részéről, mindmegannyi tőrdöfés prot. népünk jogszabadságán. Csak egy példát hozok fel a sok közül. Vegyük csak a nagykiterjedésű tolna-somogy-baranyai esperességet, a hol alig van egy-két magyar gyülekezet, a többi pedig német. Néhány évvel ezelőtt egy esperességi közgyűlésen azon indítvány merült fel, hogy hát mégis méltányos dolog volna, legalább a végzéseket német nyelven is közzé tenni, hogy megjelent gyülekezeti képviselők is értsenek valamit meg s tudjanak otthon valamiről számot adni. Az indítvány elvettetett. Ilyen viszonyok mellett hogyan számitliatnánk a nép bizalmára s áldozatra való készségére? s e két fontos tényező nélkül hogyan tarthatnánk zsinatot? Várjunk tehát, uraim, a míg e népjogellenes áramlat meg fog szűnni s ne akarjunk mi, lelkészek, magunk e téren többet tenni, mint a mit állam és törvény követel. A társadalmi erőszakos magyarosítás pedig, mint minden világi divat, magától el fog enyészni, mert az írás szerint is: „E világ elmúlik, és az ő kívánsága is." (I. Ján., 2, 17.) Addig pedig csak dolgozzunk, tanuljunk és imádkozzunk. Dolgozzunk, hogy az evang. hitélet népünkben uj lendületet nyerjen. Tanuljunk, hogy a haladás és tudomány ezután is oly fődísze legyen az evang. lelkészi karnak, mint ez a múltban volt. Imádkozzunk, hogy Isten áldása és békessége lebegjen minden üdvös munkánkon és törekvésünkön. Argus. orgona. Az orgona bizonyára az egyházi zenének legsajátosabb hangszere s kivált az evangyéliomi istentiszteletben sem nem helyettesíthető, sem belőle el nem távolítható. Az egyház minden nevezetes férfia istentiszteleti jelentőségét elismerte. S ha Claus Harms, a theologus, az ő pastoral-theologiájában mondja: „Te orgona, neked semmi keresztyénséged nincsen" — ügy e kemény szó csakis az egyháziatlan, elvilágiasodott orgonajátékot sújthatja. A közjátéknak ugyanazon műben foglalt elitéléséből látható, hogy Harms kivált a choral jellemével ellentétes játékot tartja szem előtt. Hogy ő az orgonajátékot s a közjátékot általában elitélné, nagyon is kétségbe vonható, de csakis vonható, mert nem tagadhatni azt, hogy különben szellemdús embereket találunk manapság is, kik még az orgona játékán s(íhasem épültek, kiket az orgona hangjának hatalma még sohasem serft rázott meg lelkök mélyében, a kik tehát az orgonajátéktól az épületes hatás lehetőségét megtagadják, hogy ezt legnagyobb mértékben a predikácziónak tulajdonítsák s meg sem téríthetők, mert az isteni zene iránt legkisebb érzékkel sem birnak. Az orgonajáték evangélikus egyházunkban nyert teljes méltatást, miért is művelői leginkább evangélikusok. Minden orgonamestereknek mestere volt és marad Bach Sebestyén (szül. 1685; f 1750). Az ő orgonaművei maradandó, ragyogó elsőrendű csillagok az orgonazenének egén. A templomi orgonajáték czélja. Az egyházi orgonajáték eszményi czélja az illető ünnepély és egyházi ének hangulatának, érzelmeinek visszatiikröztetésében áll, mire a lélektani jellemző tartalomnak erőteljes, művészileg s az orgonának megfelelő zenei színezéssel törekszik. Az evangélikus Ö o templomban az orgona nemcsak a gyülekezet énekének kíséretére szolgál, hanem emeli az elő- és utójátékok által önállóan is az imádkozók épülését. Az orgonistának cselekvősége tehát az istentiszteletnél a következő : 1. előjáték a bevezető énekhez; 2. előjáték afőénekhez; 3. chorálkiséret; 4. közjátékok; 5. utójátékok. Az előjáték. Az orgonistának első ténye az istentiszteletnél az első vagy bevezető énekhez szolgáló előjáték. Nem áll : „hogy a bevezető előjáték rendeltetése a gyülekezet gyülekezésére szolgáló időnek kitöltésében állana és kifejezésével azon szent helyre emlékeztetne, melyre az összegyűltek beléptek." Általában határozottan nem rendeltetése az előjátéknak az idő kitöltése. Vagy talán csak azon templomlátogatók számára volna-e, a kik a végső hangok elhangzása után jelennek meg az Ur házában? A rendes templomlátogatótól ugyanis azt követeljük, hogy még' az első előját'ék előtt legyen a templomban. Minek ott még az időt kitölteni? Az első előjáték csakis az első ének érdekében van s ezzel a legbensőbb összeköttetésben áll és abban kell állania. A bevezető előjátékban a bevezető ének hangulatának kell kihangzania s azért az előjáték egész modora valamint annak regisztrálása is egyedül az első ének hangulatától függ. Ez vezet az orgonista hangulatához. A zenét a szív és érzelem beszédeül dicsőítik, azért róla áll az a mondat : „Mi szívtől jő, szívhez talál." Ugy vagyunk vele, mint egy költemény előadásával. A jó