Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az evangyélmi protestáns szelem élesztéséről egyházunkban gyermekistentiszteletek utján (Varga Márton)

jóra vezérlői között ő az, ki legegyenesebb úton, legbiztosabban kalauzol ég felé. De hogy az égi kalauz követők nélkül ne maradjon, kívánatos, hogy a most élő egyháztagok helyére olyanok lépjenek, kiknek elrabolhatlan kincsükké lett az ev. prot. szellem, kiknek természetévé vált az egyháziasság. Erre azonban nem elegendő az igének a felnőttek istentiszteletén való leglelkesebb hirdetése sem, mert hiába, itt már csak a megnőtt plántát öntözhetjük, ápolhatjuk, a vén fát pedig hajlítani nehéz;- ehhez a fenti két igazság ujjmutatása szerint a gyermekkortól kezdett szoktatás, a gyermekkedélyek megnyerése kell. Vagyis a siker biztosítása végett legczélszerűbb behozni a gyermekistentiszteleteket. Gyermekisten tisztelet, mi az? Egy egész rendes istentisztelet, melyben a felnőttek istentiszteletének lehetőleg minden alkotó eleme megvan, csakhogy miután itt a résztvevők olső sorban a gyermekek, az egyes 'résnek is a gyermekekhez alkalmazkodnak. Van benne bevezető ének, oltár előtti liturgia imával, írás-olvasással, úgy azonban, hogy itt az oltár előtt felolvasott szakasz egyszersmind alapját képezi a tárgyalásnak is, melynek végeztével következik a befejező ima. Aztán mi volna ennek czélja? Gyermekjátékká tenni az istentiszteletet, mulattatni a kicsinyeket? Legkevésbé sem. Osszetes czélja volna ennek az, hogy neveljen hitbuzgó, vallásos, erkölcsös, testben, lélekben ev. prot. híveket,' kik innen kinőve a nagy egyházat alkossák. Elérné pedig a o-vermekistentisztelet ezen czélt az által, hogy neOJ . , % veiné a prot. szülők gyermekeit a felnőttek istentiszteletén való öntudatos részvételre s ez által szoktatná egyháziasságra; másodszor elérné azon czélt az által, hogy hintegetné az ev. prot. szellem magvait az ez iránt legfogékonyabb talajba, a gyermeki keblekbe. Ezekre nézve tán az mondható, hogy a magvetést végzi a felekezeti iskola. Adjuk meg az iskoláknak a magukét, de ne tagadjuk, hogy nem végzik el e munkát teljesen. Vegyük csak a .jó gazdát, ő nemcsak elveti a jó magot, de be is boronálja, nehogy eljővén az égnek madarai felkapdossák azokat. A magvetéshez tehát hozzátartozik nemcsak a magelhintés, hanem a beboronálás is, az iskola pedig lehetetlen, hogy be is boronálja mind azt, a mit elvet. A tanterv évről évre ujat szab elé s kevés gyermek van olyan, a ki egész életére 'megtartá azt, a mit csak egy éven tanult, s más éven az neki elő nem fordult, különösen, ha az így hallott dolog még sok is, akkor a mikre igazán szüksége volna, még a fődolgokat is el fogja felejteni. Már pedig a vallás tanításnak vannak tételei, melyeket az egész életen át nem szabad elfelejtenünk, s hogy ez bekövetkezzék, ahhoz* sokszoros ismétlés kell. Kell tehát, hogy a gyermekistentisztelet, melyet tanterv nem köt, ezen főtételekre fordítsa figyelmét, és adja meg az alkalmat a sokszoros ismétlésre, a mit az iskola meg nem adhat, s a mi nélkül a gyermeknek egész életére szóló birtokává nem lehet semmi, ha pedig ezen főelvek ilyen birtokká lettek, nincs mitől tartani, mert ezek aztán önkényt termik meg a többit vagy legalább ösztönző rügóul szolgálnak a többinek megszerzésére. Ezenfelül a gyermekistentiszteleten való maghintésnek egész más irányúnak kell lenni, mint tíz iskolában szokás. Míg az iskola többnyire csak arra fordít gondot, váljon a gyermek tudja-e a feladottakat, a gyermekistentiszteleten arra fordítandó fősúly, hogy a hallottakat lelke, kedélye .egész melegevei átérezze, arra kell itt megtanítani, hogy a befogadottakat az életben miként alkalmazza, miként kövesse. S még mindezeken felül az iskola sehol sem végzi a felnőttek istentiszteletére való nevelést. Igaz, hogy az ellen megint azt vetheti valaki, hogy az egészen felesleges is, mert a gyermekek úgyis részt vesznek a felnőttek istentiszteletében s így beleszokván ezen részvétel által, nem szükséges őket erre még külön nevelni. Hát igen is résztvesznek a gyermekek a felnőttek istentiszteletén, de milyen ezen részvétel, egészen szenvedőleges. Az ének még nagy részök előtt egészen ismeretlen s így attól elmaradnak, hogy ott az istentiszteleten tanulják meg, mikor arra nem sarkalja senki, semmi, arra igen kevés adja rá a fejét, oda haza még kevésbé gondol rá magától s különben, ha tudják is az iskolából valahogy, a nagyokkal nem győzvén a versenyt, nem vesznek abban részt tevőlegesen s megszokván ezt most, későbben sem lesznek lelkes éneklők, csak illemből fogják szájukat mozgatni. Még inkább így áll a dolog az imával, lehajtják ugyan fejeiket, mikor a nagy

Tok is, de az ima nem szól az ő nyelvőkön, nem szól az ő szivőkből, ismét csak szenvedőleges résztvevők lesznek. Leginkább így van pedig ez a szentbeszéddel, melyet épen nem értenek, s figyelemmel végig kisérni nem birnak. S megszokván ezen hideg, kötelességszerű részvételt most, később sem fognak igazán hevülni, lelkesülni. A gyermekistentiszteleten azonban a lelkész reávezetése s a társakkali verseny által ösztönöztetve, megszokják a tevőleges részvételt mindenben, s ezen szokással mennek át a felnőttek istentiszteletébe. A kétféle szoktatás között olyasforma a különbség, mint az elméleti és gyakorlati tanulás között. Ha a felnőttek istentiszteletén való szenvedőleges részvétel által készítjük őket,elő, olyan az, mintha valamit elméletben akarnánk velők elsajátíttatni; a gyermekistentiszteleten való tevőleges részvétel általi nevelés ellenben megfelel a gyakorlati oktatásnak. Már pedig senki sem tagadhatja, hogy a gyakorlat teszi a mestert. • Nem elegendő a g^ermekistentiszteletet mognemtartásának mentségére az sem, hogy ott vannak #a katechizácziók. Nem pedig azért, mert e katechizácziók rokonok ugyan a gyermekistentisztelettel, de annak csak töredéke s korántsem a teljes egész, már pedig a félig-meddig végzett munkának soha sincs meg a kivánt áldásos sikere. Míg a katechizáczió az égbolton hirtelen átfutó nyári felleg, melyből csak ide-oda esik pár cseppnyi üdítő égi harmat, addig a gyermekistentiszteletet csendes májusi eső, mely jól eső, langyos, kövérítő nedűjével át meg át áztatja a nagy munkának induló földet. A katechi-