Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az evangyélmi protestáns szelem élesztéséről egyházunkban gyermekistentiszteletek utján (Varga Márton)

zácziók megtartására vonatkozó szokás csak azt mutatja, miszerint már a régiek is érezték, hogy a gyermekeknek a vallásos szellembeni nevelésére az iskolai oktatáson kivül is kell még valamit magában a templomban, magának a lelkésznek tennie. Pedig ez előtt nem volt erre még oly nagy szükség mint most, hajdan úgy is szokásban lévén az áldott hatású háei istentiszteletek, e fontos tényezők a jövendő egyház felnevelésében; akkor elég lehetett pár vasárnapi katecliizáczió, mert csak arra volt szükség, hogy a család körében beszívott jó szellemet a gyermekben megerősítsük, megpecsételjük. Miután azonban a házi istentiszteletek, mondhatni, sehol sincsenek szokásban, a családi közszellem sem mindenütt, a társadalmi pedig egyáltalán nem olyan, mely a lelkeknek megadná a vallásos irányt, manapság épen ezért nemcsak pár vasárnapra van szükség, melyekben a gyermekekben

! meggyökeredzett jót megerősítsük, hanem oly vasárnapokra van először szükség, melyeken a bennök megfogamzott gyomot kiszedjük, azután szükség van oly vasárnapokra, melyeken a kiszedett rosz plánta helyébe a jó magot elhintsük, és csak úgy van végül szükség oly vasárnapokra, melyeken a behintett jót megerősítsük. Egy szóval, a mit eddig elvégzett a család, most azt is az egyháznak kell magára vállalni, a házi istentiszteletek égi áldásait a gyermekistentiszteleteknek kell lehetőleg közvetíteni a gyermekek számára. Szükséges hát a pár vásárnapi katechizácziót egész éven át tartó gyermekistentiszteletté bővíteni ki. Tehetjük ezt a szent napok ugyanazon szakában, melyben a katechizácziót szokás tartani, de oly fontos ez intézmény, hogy, ha másként a lelkész nem segíthet magán, teheti azt bátran akár a vasárnap délutáni istentisztelet helyére, a mikor eljöhetnek hallgatóknak a felnőttek is, s ha jól van vezetve a gyermekistentisztelet, rájuk nézve is kárpótolva lesz a délutáni istentisztelet megnemtartása. Nem kifogás hát az- sem, hogy nem volna idő, mikor megtartani a gyermekistentiszteleteket, vagy hogy akkor minden lelkészhez még egy segéd kellene.' Ne tartsunk attól sem, hogy a gyermekek nem jönnek el. Hatodik évüktől tizenkét, tizennégy éves korukig örömest jönnek, kedves lesz az előttük. «Tudjuk, szeretik mindenben a nagyokat utánozni, tetszeni fog az nekik, hogy ők is tartanak istentiszteletet, annál inkább fognak jönni, mert itt nem fogjuk őket otthonra feladott leczkékkel terhelni, legfölebb egy szentírási mondat, egy-egy éjiekvers lesz az, a mit meg kell tanulni, a szentírási szakaszokat, melyeket itt fogunk velők tárgyalni, az iskolából ismerik nagyrészint, részint itt tanulják egymástól. S hogy a kényesebb gyermekek is eljöjjenek mindig, tartsuk az összejöveteleket télen fűtött iskolateremben és csak nyáron a templomban. Azzal sem lehet takaródzni, ha nem akarjuk megtartani a gyermekistentiszteleteket, hogy némely egyházban sok a gyerek, a lelkész legfölebb másod magával van. Ha nem győzi maga, ott vannak a fiatal egyháztagok, képezzen belőlök segítőket, készítse el őket minden egyes tárgyalandó darabnak a gyermekekkel való megbeszélésére, lehet előkészíteni szóbelileg is, lehet az által is, hogy Írásban, kiadja nekik a tárgyalást. Oszsza ki aztán az így előkészítettek között a gyermekeket csoportokra. Az éneket, imát, irás-olvasást, elbeszélést végezzék együtt, a tárgyalást kiki a maga csoportjában, s végezetre legyen a lelkész az egésznek felül vizsgálója ismétlő kérdései által. Eleinte nehéz lesz ily segítőket képezni, de később az is könnyebben fog menni, mikor már felnőttek azok, kik magok is részesültek a gyermekistentisztelet áldásaiban. Máskép is segíthetni. Sok gyerek rendszerint a nagyobb városokban van, nagyobb városokban szokott 'lenni középiskola, ennek protestáns tanulóit is megnyerheti a lelkész kisegítőkül a hetedik, nyolczadik osztályból. Vagy ha több a tanerő az egyház elemi osztályaiban, ők is szívesen áldoznak egy órát a szent czélnak. Szóval: est modus in rebus, mindennek megvan a maga módja. Még kevésbé lehet a gyermekistentiszteletek szükségét elodázni azon ellenvetéssel, hogy ott van a Luther-társaság, más prot. irodalmi intézmény, ott lesz a theologiai közlöny, arra valók, éleszszék a hanyatló ev. prot. szellemet. S valóban köszönetet mondhatunk Istennek. a mért nemcsak tudatára ébresztett veszedelmünknek, hanem harczosokat is adott, kik magokat a vész ellen övedzik. Luthertársaság, theol. közlöny, mind szép reménynyel kecsegtető szavak azoknak fülében, kik egyházunkban új élet ébredését várják. De még ez nem minden s nem is az első, a minek történnie kell, hogy az élet megmozduljon. Kik fogják olvasni a theol. közlönyt? Eleintén theol. tanárok, lelkészek, talán középiskolai tanárok s bizony csak kevesen az úgynevezett világi egyháztagok közül. Ez tehát inkább çsak a belső tagokban éleszti majd az ev. prot. szellemet s csak ezek által közvetve a külső tagokban. Ha pedig azt akarjuk, hogy azokban is közvetlenül ébreszsze, akkor még nevelni kell számára a hitélet iránt érdeklődő tagokat az egyházban. Az ev. prot. szellem ébresztésé'n a világi tagok közt is közvetlenebbül munkálo Ö kodhatik ugyan a Luther-társaság és más prot. irod. intézmény valláserkölcsi tartalmú kiadványai által, * de nagyrészét a pártolóknak és olvasóknak még az ő számukra is csak életre kell hivni s ez történik legbiztosabban a gyermekistentiszteletek utján. • Az irodalmi vállalatok is tehát nagyobb felvirágzást a gyermekistentiszteletektől várhatnak, nem hogy ők pótolnák azt. Szükséges hát a gyermekistántisztelet mint oly intézmény, mely leginkább teszi lehetővé, hogy a ránk bizott kicsinyek közül egy se veszszen el. Szükséges a gyermeki«tentisztelet mint az egyház oly új veteményes kertje, mely még a régi, de most már itt-ott másnak a birtokába menő veteményes kertnél, az iskolánál is közelebb esvén a templomhoz, fokozottabb gondozásban részesülhet. Szükséges a gyermekistentisztelet, mint az egyház oly fentartási eszköze, mely iskolai tanítástól, családi és közszellemtől,