Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Der Gusztav-Adolf-Verein

70 ülésében, indítvány folytán, tárgyalás alá vette a brassói magyar evang. esperesség javára „Szászok Igazsága" czimen megjelent röpirat 71-ik lapján foglalt azon panaszt, a mely szerint a brassói más felekezetű magyarság a brassói evangelikus magyar egyházzal ha mindjárt magyar is az, nem törődik, a minthogy ezt a brassói fiókkulturegylet alakulásakor is megmutatta, annak választmányába egyetlen evangelikus egyént sem választván be s a brassói magyar evangelikus egyházat szokás szerint ignorálván. Az indítványozó azt kívánta, hogy ezen vádat, a mely szerinte „igaz volta esetén nagy gyalázat volna a brassói magyarságra," a választmány utasítsa vissza. Miután azonban bebizonyodott, hogy a vád igaz, mert a brassói magyar evang. egyház tagjai közül csakugyan senki sem választatott be a fiókkulturegyesület választmányába, az indítványozó indítványát visszavonta. A kellemetlen ügy ilyképen, eltekintve dr. Harmath Lajos sértő modorú nyilatkozataitól, kellő elintézést nyert. Ámde a jegyzőkönyvbe — a mint az a következő 1886. decz. 3-diki ülésen hitelesítéskor kitűnt — az egész eset ilyformán vétetett fel: „Miután a tárgyalás folyamán többen kinyilatkoztatták, hogy a „Szászok igazságának" irója oly egyén, a kivel szóba állani nem érdemes, az indítvány visszavonatott"; és ezen szövegezés, daczára hogy felszólalás történt, mely a jegyzőkönyvi pont valóságnak megfelelően leendő kiigazítását kérte, dr. Harmath Lajos ügyvédnek minden discussiót kizáró s egyszerűen napirendre térést kivánó indítványára 11 szavazattal 8 ellen meghagyatott. Tekintve immár azt, hogy a brassói evang. magyarság, mely csak nemrég, a közelmúlt évben, a nemzetiségünk érdekeit tekintve is oly fontos magyar esperesség megalakulásakor az összes egyházak közt a legnagyobb anyagi áldozatot hozta s a mely az összes erdélyi evangelikus egyházak közül egyedül lépett be mint alapító tag a kulturegyletbe, ily méltánytalan bánásmódot nem érdemel : tekintettel továbbá arra, hogy azt a mit a jegyzőkönyvi pont foglal magában t. i., hogy a „Szászok Igazságát" szót sem érdemlő egyén irta, az illető gyűlésen senki sem mondotta ; tekintve végül azt, hogy a választmánynak jegyzőkönyve, a magyar esperesség erkölcsi és anyagi érdekének szolgáló „Szászok Igazsága" czimü röpirat hitelét ingatja meg; van szerencsém beterjeszteni a következő indítványt: „a közgyűlés mély sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy míg az erdélyi magyar közművelődési egyesület kolozsvári központi választmánya oly eléggé meg nem hálálható figyelmet tanusit a magyar evangélikusok iránt, addig a brassói kulturegylet választmányának ülésén ellenkező érzelmek jutnak felszínre; és magáévá tévén a „Szászok Igazsága" szimü röpirat 71-dik lapjának megtámadott részét, azoknak a kik a brassói kulturegylet választmányának nov. 12. és decz. 3-diki ülésén ennek védelmére keltek, forró köszönetet szavaz." A közgyűlés arra is tekintettel, hogy a cultur-egyletnek az igazság elnyomása még akkor sem tartozhatik feladatai közé, ha az az igazság réá nézve kedvezőtlen és hogy az ily kérdések feszegetése annál kevésbé tartozhatik a culturegylet hatáskörébe, mivel az csak a magyarság közti egyetértés megbontására szolgál, a mi pedig megint nem lehet a culturegylet feladata — Örtel János indítványát zajos helyeslések között egész terjedelmében és egyhangúlag magáévá tezzi, utasítván az elnökséget, hogy ezen határozatról ugy a brassói fiókegylet választmányát, valamint a kolozsvári központi választmányt jegyzőkönyvi kivonatban értesítse. üil^ll!, Der Gustav-Adolf-Verein in den ersten 50 Jahren seines Bestehens von Dr. H. F. von Criegern. Leipzig 1882. Der Gustav-Adolf-Verein in Haupt und Gliedern von Julius Oscar Zenker. Leipzig 1882. I. Midőn öt évvel ezelőtt a G.-A.-egylet fennállásának ötvenéves jubileumát ünnepelte, megbízta titkárát, hogy az esemény alkalmából az egylet addigi történetét megírja. Igy támadt a fennt idézett munkák elseje. A másik munka czélja statisztikai adatok és üzletszerű kimutatások, valamint fontos okiratok közlése által az egylet múltját és jelenét ugyanazon alkalomból bővebb világításba helyezni. Az igaz, hogy azóta öt év mult el, s ama munkák ismertetése most már tán nem olyan alkalomszerű, a milyen volt kiadatások. De a mennyiben e lap hasábjain nem volt még szó róluk, nem indokolatlan a figyelem, melyre e sorok ama munkák iránt e t. lapolvasó közönséget felhívni szándékoznak. S szólhatunk-e alkalomszerűség hiányáról? Mikor ne lenne alkalomszerű azon egyletet tenni megemlékezésünk tárgyává, mely velünk a hitben egy, folytonosan figyelmével kisér s meg nem szűnik a számos, közönyt és hitetlenséget tanúsító lénynyel szemben hangoztatni, hogy a kiket a közös hit kapcsol egybe, azok más különbségek és érdekek eltérése mellett is testvérek. Ezen alapgondolat az, mely e két művet a mi egyházunkra nézve is fölötte értékessé teszi, s vonzóvá minden egyházát szivén hordozó evangélikusra. S ez keresztül vonul mindkettőn. Nem lehetséges ugyan oly bő vázlatát adni, hogy mindent, vagy csak elég nagy részét is eléadjuk a tényeknek, melyek ezt bizonyítsák, de a mennyire az elénk szabott szűk tér engedni fogja, megkísértjük. Az első mű szerzője, v. Criegern, a G.-A.-egylet történetét négy részre osztja. Az első rész tárgyalja a G.-A.alapítvány történetét a G.-A.-egylet megalakulásáig. Mert, tudvalevőleg, az óriási összegekkel és segédforrásokkal rendelkező egylet keletkezésében visszamegy azon mozgalomra, mely G.-A. király haláláuak helyén emlékkőnek emelését czélozta. Schild kereskedő garasos gyűjtést javasolt e czélból, mely gyüjtőmódot Angolországban igen eredményesnek ismert meg; s e javaslatnak megvitatása közben már egy hónappal a hősi halál jubileuma után, 1862. deczember 11-én megjelent egy felhívás, mely adakozásra szólítja fel Lipcse városának lakosságát oly evang. egyházak javára, melyeknek küzdeni kell a léttel. Az adakozás megindúlt, bizottmány alakúit, mely a pénzt kezelte; s a mi leglényegesebb, az alapítvány, melyet időközben a szász, kir. minisztérium is ajánlott, Drezdában is nyert pártolókat, hol is 1833. febr. 25-én hasonló czélból bizottmány állt össze, s adakozásra szólította fel a szász főváros evang. hiveit.