Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Francziaország
S az első kilencz évben az egylet élete abban állott, hogy a két bizottmány, a lipcsei és a drezdai tőkét gyűjtött, melynek kamataiból szegény evang. egyházakat gyámolítson. — 1834. októberében egyesül a két bizottmány, a vagyont Lipcsében helyezik el; a kamatok hovafordításáról a bizottmányok, melyek időközben igazgatóság (Direktion) lettek, rendelkeznek, s évenként nyilvánosan számot adnak. A tőke egyezerből 1835-ben 4272 tallér lett, s évenként lassan ugyan, de biztosan gyarapodik, 1839-ben 9187, 1841. végén 15,054 tallér. Ekkor, 1841 végén, jelent meg egy felhívás dr. Zimmermann, darmstadti udvari lelkésztől, mely ugyancsak a diaspora evang. egyházait pártolásra ajánlja az evang. híveknek. A lipcsei és drezdai bizottmányok érintkezésbe lépnek vele, s abban állapodnak meg, hogy az ügy érdekében legtanácsosabb lesz egy összejövetelt rendezni, melyen mindazok, kik a czél iránt lelkesednek, megjelenhessenek, s javaslataikat elmondhassák. — Az összejövetel 1842. szeptemberében megtörtént. Itt történtek a legfontosabb megállapodások; legnagyobb része azoknak a szabályzati pontoknak, melyek szerint az egyletet kormányozzák, már itt lett meghozva; többi közt a vándorgyűlések is itt lettek javasolva s elfogadva. Egyelőre három főegylete alakúit a lipcsei, drezdai és darmstadti, s az alapszabály tervezetet egy a következő évben tartandó általános gyűlés elé határozták terjeszteni. Evvel a régi Gr.-A.-alapítvány, mely 1843-ban utolsó jelentését adta ki, mely már 5784 tallérnyi segítség-nyújtást mutat ki, mint olyan megszűnt létezni, — sa szerző a történet második részében „az első fennállás és a tisztító harczok" czíme alatt az 1842—1850. években történtekkel számol be. Az első fennállás kezdete igen biztató volt. — Már 1845-ben az összes jövedelem 60,000 tallér volt, s az 1845diki gyűlésen megjelentek küldöttek az egész evang. egyházból. Magyarországból is meg van említve Wimmer. — Indítvány is lett beadva, hogy hasonló czélú szövetkezetekkel az egylet összeköttetésbe lépjen, mit ha nem is fogadtak el, félve az egyes országos hatóságok ellenszenvétől, konstatálták, hogy az egylet így is jótékonyan folyik be az evangélikusok sorsára. (29.) — Azonban küzdeni is kellett az egyletnek. Elébb nevéért, melyet Bajorországban kifogásoltak. Majd az ó-katholikusokkal szemben kellett és pedig visszautasító állást foglalni. — Végül 1846-ban a berlini nagy gyűlésen előjött a hires Rupp-féle eset. A königsbergiek u. i. Ruppot küldték ki a gyűlésre képviselőül, bár az az evangelikus egyházból kilépett és egy szabad gyülekezetet alkotott volt. A hitelesítésnél tehát szóba kellett kerülnie, vájjon tekinthető-e egyleti tagnak. A központi elnökség tagadólag felelt s fel is hívta Ruppot, adja vissza megbízatását az egylet érdekében. Nem tette. Hitelesítése felett vita fejlődött ki, melynek hevességeit eléggé mutatja, hogy 1/ 28—12-ig tartott. A szavazásnál a Rupp ellen szavazó párt győzött 39 szavazattal 32 ellen, s v. Criegern joggal nevezi Pyrrhus győzelemnek, mert az egyletnek később nem csekély kárára volt. Orvendetesebb volt az egylet anyagi helyzete, melynek jövedelme e gyűlésen már 70,000-nek lett bejelentve, s e gyűlésen lett a nagy szeretet adomány gyakorlata is behozva. A Rupp-eset hosszú ideig még nagy hullámokat vert fel. Egyrészt sok röpirat keletkezett; másrészt egyes fiókegyletek megszűntek, mások alakultak tömegesen, hogy a berlini határozatot megmásítsák, s többi közt ekkor kezdődtek meg a „Gotteskasten" intézmények is. A beállott mozgalmas évek a G.-A.-egylet munkáját is megbénították. A forradalmi évben a központi elnökség köriratot bocsátott közé, melyben várakozásra hívja fel az egylet tagjait s türelmes csendes munkára. S csakugyan 1849. augusztusában ismét meg lett tartva a nagy gyűlés; bár nem olyan népes és látogatott volt, mint az előbbiek. Ez alkalomból írta Hengstenberg, az ismeretes berlini theologus, jóslatát a G.-A.-egylet nem soká bekövetkezendő feloszlásáról, mely azonban, mennyire volt korai, a későbbi fejlemények fényesen bizonyítják. —a. Ausztria. A cseh tartománygyülésből. — Az ev. gyülekezetek a m; év végén folyamodtak volt a tartománygyűléshez, hogy ott, a hol magok is tartanak fenn felekezeti iskolákat, mentessenek feli a községi iskolák iránti teherviselés alul, vagy pedig az országos alapból segélyeztessenek az ő iskoláik is. A tartományg}'ülés vita nélkül kimondta, hogy az 1888 év-ben az ily nyilvános ev. felekezeti iskolák is azon mérvben, melyben tanítóik fizettetnek, a tartományi alapból segélyeztessenek. Francziaországból. — A legutóbbi költségvetési vita alkalmával indítvány tétetett az iránt, hogy a „cultusbudget" egészen töröltessék. Igen figyelemre méltó Goblet cultusminiszter nyilatkozata, melyet ezen indítványra nézve tett. Kérdés — azt mondja — hogy elérkezett-e már az állam és egyháznak egymástóli elválásának ideje. A cultusbudget törlésével még nem változtatnók meg az ország zömének gondolkozását, mely az élet legfontosabb mozzanataihoz az egyház áldását még mindig megkívánja és azt tisztesség dolgának tartja és elfogja ítélni azt, hogy gyermekei többé meg ne kereszteltessenek, a házasságok az egyház áldását nélkülözzék, halottjai egyházi szertartás nélkül eltakarittassanak. A tervbe vett rendszabály behozatalával együtt egyszersmind a lelkiismereti- s cultusszabadság megvédésére uj állapotokat is kellene behozni, a mire a képirtók nem is gondolnak. — A kamara elvetette az indítványt. Ugy hiszem, ennek minden keresztyén gondolkodású ember csak örülhet. Bajorországból. A katholikusok lakta Marktheide nf e 1 d városának kórházában meghalt egy protestáns vall. napszámos és egy 10 kilometer távolságról eljött protestáns lelkész által temettetett el. Ez fuvarköltségül 4 márkát számított fel. Azonban Marktheidenfeld szegénygondnoki hivatala megtagadta a fuvarköltség kifizetését, mert „az illető fungáló vicariusnak assistentiája mint testis sepulturae felesleges és fuvar ennélfogva szükségtelen voit." — Ennek ellenében a müncheni közigazgatósági birósági, a járási és kerületi bíróságokkal összhangzatban a szegénygondnoki hivatalt a 4 márka megfizetésében elmarasztalta. Az ítélet megokolása felhozza : Valamint a járási orvosok úgy a lelkészek is kiadásaik megtérítését követelhetik és szegény emberek egyszerű eltemetésének fogalmában a lelkész jelenléte és résztvevése is rejlik. — Stóla, mely ily esetben nem jár, úgy sem követeltetett. Az állami főügyész kiemelte volt, hogy a szegényeket is megilleti az egyházi eltakarítás.
