Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Eszme-érzelem, tudás-hit (Dr. Moravcsik Gyula)

3 szer többé nem uralkodik, midőn a lelkiismereti szabadságot Őseinknek szivós és rettenthetlen protestálása immáron kivívta számunkra, nekünk utódjaiknak egyedüli, főfeladatunk többé a protestáns álláspont fenntartása nem lehet. Nem mondhatunk ugyan le soha egészen protestáns voltunkról már a róni. katholicismus mint örökös elvi ellenfelünk miatt sem; a protestáns álláspont azonban csakis elvben tartandó fenn, mint a melynek ez idő szerint praktikus eredménye nincs, nem opportunus. Ha dicső őseinknek méltó utódai, igaz követői kivánunk lenni, akkor folytatnunk kell a munkát ott, a hol ők elhagyták. Apáink megvédelmezték a protestáns Siont számunkra, nekünk az épi t és munkája feladatunk. Ne gondoljuk, hogy ez könnyebb része a munkának ; őseink is megpróbálták ezt a részét a munkának, de nem sikerült, mert talán az idő nem volt alkalmas hozzá, a kedélyek forrongásának ideje a higgadtságot, megfontolást igénylő épités munkájához. Csupán protestánsok voltak tehát őseink s ez álláspontról teljesítették is kötelességüket, mert megvédték számunkra a sok oldalról, hatalmas ellenségektől fenyegetett protestáns Siont; nekik „a birodalmak ellen, hatalmasságok ellen, e világnak urai ellen, ez élet setétségének vezérei ellen lévén tusakodásuk, ilyen külső ellenségekkel szemben protestánsoknak kellett lenniök ; ellenben nekünk ez idő szerint inkább „a vér és test ellen" lévén tusakodásunk, belső ellenségünkkel szemben, a benső lelki embert kell építenünk öntudatos evangyelmi hitélet felébresztésével, ápolásával és fejlesztésével, vagyis nekünk nem protestálni, hanem inkább evangelizálni, nem annyira protestánsoknak mint inkább evangélikusoknak kell lennünk. Ha elődeink a protestáns öntudat ápolása által képesek voltak egyház iránti buzgóságot, áldozatkészséget ébreszteni, nekünk az evangyelmi öntudatos hitélet ébresztésével s ápolásával fog sikerülni ugyanazt elérni. Ez öntudatos hitélet, ha csak a templom falai között maradni nem akar, igénytelen nézetem szerint csupán csak a theologia müvelésével leend eszközölhető. A templomban tulajdonképen csak ama együgyű, gyermekded hitet ápolhatjuk, mely a köznép felfogásának, lelki szükségének jobban megfelel, s melyet mesterünk is mint jobban megnyugtatót ajánl (Máté XVIII., 3.); az öntudatos hit ellenben, mely sok belső küzdelemmel, vitával jár, csak azoknak ajánlható, kik a tudomány fájáról élnek s kik vagy csak így, vagy sehogy sem tudnak hinni. Már Origenes is megjegyezte, hogy külömbség van a köznép hite és a műveltek hite vagy is jobban mondva hivési módja között, azt pistisnek, ezt pnósisnak nevezvén. „Egy ugyan a hit", mint „egy az Űr" kihez hit által jut el mindenki, az együgyű tanulatlan pásztorok mint a keleti bölcsek ; csakhogy mig a pásztorok pistiséhez Isten az ő kijelentésének közvetlen világával ereszkedik le, addig a bölcseknek tudományos kutatás útján kell felfedezni hitöknek csillagát vagyis égi tudományra a theologiára van szükségük, hogy az Urat feltalálhassák. Művelj ük tehát a theologiát, hogy a műveltebbek hitszükségének is eleget tehessünk, mert csak akkor reményihetünk egyházi hitéletet, ha nemcsak a közép, hanem a műveltebb elem is részesülhet ebben a maga módja szerint, nemcsak templomi prédikácziók, hanem theologiai közlöny útján. Műveljük a theologiát, mert az általa ébresztett evangyelmi öntudatos hitélet lesz egyedül képes műveltebb és tehetősebb egyháztagjainkban is jelenkori evangelikus egyházuk iránt a hagyományos ragaszkodást őszinte, öntudatos szeretetté, buzgósággá fejleszteni, fokozni, mely őket az ősökéhez hasonló áldozatkészségre fogja ösztönözni. Műveljük a theologiát, hogy rosz politikusokból jó theologusok lehessünk, a mi nagyobb dicséretünkre fog válni a világ előtt is s bizonyosan jobb hazafiaknak fognak tartani bennünket, ha azt műveljük nagyobb buzgalommal a mi a mi szakmánk, mintha nyilvános működésünket, ambitiónkat kizárólag a politikai térre szorítjuk. „Valamint nem lehet ambicziónk, pl. egy Ipolyi-nak világi tudománya, ezt ismert szerény anyagi viszonyaink és családi gondjaink miatt nem is igényelheti tőlünk protestáns lelkészektől a világ; de theol. műveltségben méltán várhat többet mint a róm. kath. klérustól, mely e téren nem haladhat." Egyszóval, hogy mind á világiak, mind a lelkészek az egyháznak javát, önmaguknak üdvét s Isten dicsőségét az eddiginél jobban, sikeresebben előmozdíthassák teremtsünk hazai evangyelmi szellemű theologiai irodalmat s egyelőre úttörőnek egy közös (hát legyen amint eddig indítványoztatott) protestáns theologiai közlönyt. A közlönyről magáról legközelebb. Jeszenszky, becskereki lelkész. Ce n'est pas avec une idée qu'on soulève les hommes, c'est avec un centiment.*) H. Taine. Te mondtad ezt, ki fénylő szellemeddel Végig szárnyaltad a tudás hónát, Aki örökkön élő eszméiddel Híred, dicsőséged megalkotád. Te mondtad azt, hogy nem javít az eszme, Sőt félreértve csak veszélybe visz; Csalódás hogyha szárnyadat letörte, Nyugtot a szív ad, mely remélve hisz. Te montad ezt . . . Tán lelked messze röptét Megállítá olykor egy semmiség, S megfejthetetlen titkok romba dönték A büszke várat : tudásod hitét ? . . . Igen, — a szív emel fel, nem az eszme . . . Sokszor elfáraszt egy csodás talány, A melyben utat hasztalan keresve, El-eltünődünk bús titokzatán. *) Nem eszmével, hanem érzelemmel emeljük fel az embereket.