Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Eszme-érzelem, tudás-hit (Dr. Moravcsik Gyula)
4 Hiszen csodálva én is elmerengtem A földi szellemalkotásokon, Ki — gyönge bár — nem lankadó kezemben Thémisznek lengő zászlaját fogom. Röpültem én is kéjjel messze, messze, Csapkodta vágyam gyönge szárnyait, Fenn lelkesített engem sok nagy eszme, És lelkesedni most is megtanít. De — bár nem volt erőm oly messze menni, Hogy látnám, tudnám a végső határt, — Sejtem a véget, melyen túl nincs semmi, A melyen tál megnyugvást mi sem ád.s Hová a tudás elrepülni fárad, Óh sejtem, érzem, van ily véghatár, Hiába kelt megismerése vágyat, Az ész előtte megdöbbenve áll. Ám mit sóvárgó, gyötrő kínban égve Kutatni vágyó eszem meg nem ért; Amelynek titkáért a végtelenbe Hiába szállt, befutva messze tért: Megfejti nékem szívem egy verése, Megfejti a hit, remény, szeretet... S mindent szívem érzelmén át tekintve, Egészen új világba nézhetek. Gyönyörrel járom ezt a birodalmat, Itt nincsen rejtély, nincs bántó titok . . . Mit egymagában az ész meg nem adhat : Ábrándom itt mind teljesülni fog. Óh szebb így, édesebb : innen csodálva A fáradhatlan ész vívmányait . . . Nincsen előttem érthetetlen, hogyha A nagy mindenség szívemben lakik ! Dr. Moràvcsik Gyula. Apróságok. A lezajlott Simor-jubileum alkalmával a jubilálót egész özöne érte a szebbnél-szebb üdvözlő iratoknak : a nagyszombati érseki vicariatus-tanítóegylete sem akart bátramaradni s ő is egy szép üdvözlő feliratot küldött. Ebben a feliratban többek közt az is van „Eminentiádban, ki az ártatlan szivű kisdedeket leereszkedő bánásmódjával kebléhez emeli, mi a katb. népnevelők péJdányszerű eszményképét magát Jézust szemléljük." Hát mi meghiszszük, hogy a nagyszombati érs. vicariatus tanító-testülete különös tiszteletre van lekötelezve a kétségtelenül érdemekben gazdag egyházfő iránt, — de ez aztán mégis kissé „különös" tisztelet: — s mi több, e felirat alá a nagyszombati püspök mint érseki belynök neve is van irva. Egy új kath. gyakorlati papi szakközlöny megjelenése alkalmából a keresztelési s ezzel kapcsolatban az esketési funkczióra vonatkozólag egy kath. plébános ezeket irja ; „. . . . E tekintetben szélsőségeket tapasztaltam. — Rendesen intelem nem adatik (!), ha pedig nagy úrnak gyermeke születik, akkor meg egész prédikácziót kénytelenek a jelenlevők végig hallgatni. így van a házasságkötésnél is. Sok plébániában egyáltalában soha sincs házassági intelem, ha pedig féuyes az esküvő, uri a násznép, vagy a pap rokoni vagy baráti viszonyban van az illetőkkel, akkor meg az egész növénytan szőnyegre kerül s nincs vége a virágnyelvnek és koszorú fonásnak. Vagy pedig az egész intelem merő érzelgéssé fajul . . ." Ebből aztán mi is kiolvadhatnók a magunk leczkéjét. * Francziaországban sok a házasság nélkül élő nagykorú ember. Párisban magában kétszer annyi a nőtlen meg hajadon, mint a nős vagy férjezett. Aztán ne csudáljuk az erkölcsök laza voltát. A kormány pedig ez állapotból hasznot akar húzni, a mennyiben a házasságon kivül élő egyénekre nőtlenségi adó kivetését tervezi. Persze, ha a képviselők 2/ 3-a is nőtlen, akkor a törvény megszavazása legalább is kétségessé válik. Mindenesetre érdekkel várjuk a kérdés eldöntését, a mennyiben — ha bár egyelőre csak nagyon kis mértékben, talán mégis a társadalmi, illetőleg a közerkölcsi viszonyok javulását is remélhetjük ez intézkedéstől. Nekünk, kik a párisi divatokat szeretjük utánozni — nagyon is üdvös lenne az ottani erkölcsök javulása, bizonyosan lenne ránk is némi kihatása ! * Altalános a panasz, hogy a templomokat a közönség gyéren látogatja. Különös dolog, hogy e tekintetben a katholikusok sem takargatják a valót — bevallják ezt nyíltan — s panaszkodnak felette. Azonban beataRoma! A katkolikus sajtónak erős reménye van, hogy e panaszok náluk nem sokára meg fog szűnni. Egy leleményes Abbé „a szeretet találékony" bizonyos L . . . Toulousban, egy bűvszert fedezett fel, a melylyel úgy hiszik, meg van fejtve az a kérdés, „mikép tereljük templomkerülő katholikus férfiainkat Isten egyházaiba?" — E büvszer pedig a következő eljárásból áll. Az Abbé egy városba jön, ott az előkelőbbekkel megismerkedik, ezek által első estére szóló meghivó-jegyeket küldet szét a város férfiaihoz azon csábító záradékkal, „csak férfiak számára," — tart előadást a színházban. Az emberek azt hiszik, hogy hite-hagj^ott — s talán valami pikáns dolgokról lesz szó; sokan mennek. — Második este szintén „csak férfiaknak" a fogadóban. Az Abbé azonban — csodák csodája — egész szolid dolgokkal foglalkozik „ősnemzés, majom-ember, gépember" s hasonlók. — Harmadik este egy nagyobb helyre hívja meg hallgatóit — csak jegy előmutatása mellett szabad a belépés — s „csak férfiaknak." Hol??? Egy templomban! Megvan! A férfiközönség csak úgy özönlik — állítólag 3000 ember tölti meg a templomot. — A gyülekezésnek ugyan komoly, de nem templomi színezete van. Az Abbé társalog — s minden kigondolható — hozzá intézett kérdésre felel. A tudós Abbé sok franczia városban körutat tett s mindenütt hasonló sikert aratott — így olvassuk azt egy tudósításban. Azt azonban nem olvassuk, hogy távoztával, mennyire maradt meg az érdeklődés.
