Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans huzavona

34 az egyetemes, 1887-ki gyűlésnek oly czélból, hogy azt a kerületek útján az esperességekkel megvitatás végett közölje. Minden kerület viszont esperességeinek összegezett és kerületi végzésével megbővített véleményét 1888. augusztus 15-ig küldje be és terjeszsze a zsinati bizottság elnökéhez, ki e véleményeket a szűkebb zsinati bizottság által feldolgoztassa és a kész munkát a teljes bizottság s utóbb az 1888-ki egyetemes gyűlés elé terjeszsze. 3) A kész munka bemutatása után intézkedés teendő a zsinat kérvényezése és összehívása iránt. Eeméljük, hogy reális munkásság mellett, a múlt sajnos halogatási és agyonhallgatási rendszerébe nem történend visszaesés oly ügyben, mely sokkal égetőbb, mintsem hogy önlealázás nélkül, további halasztást is eltűrhetne. Láng Ádolf. Protestáns huzavona. Nagyon bölcsen eszelték ki a „magyar protestáns tudományos irodalmi társulat" érdekében mult év deczember 28-án értekezletre gyűlt férfiak, hogy mindaddig, mig alapszabálytervezettel nem lépnek a nyilvánosság elé : egyházi lapjaink ez ügyről hallgassanak. Bajos is az olyan ügyhez szólani, melyet egészében és részleteiben nem ismerünk s melynek világos képét nem birjuk. Ámde a következmény megmutatta ez okos megállapodás hiú voltát. Ne adj Isten, hogy az újságíró ily kövér falatot elszalaszszon ! — Mennyit lehet itt pro et contra írni, „verni a levegőeget?" Mennyi kifogásolni való akad? Mily szép tanácsokat lehet osztogatni? Egy szóval a czikkek és czikkecskék áradatának bő forrása megnyílt: fogjunk a merítéshez, nehogy valaki megelőzzön. Mi a megállapodás szerint eddig hallgattunk s hallgattunk volna továbbra is mindaddig, mig az önfegyelmezés kötelességéből kifolyólag az értekezletileg megjelölt tény szólásra fel nem jogosít. — S ha most szólunk, nem akarunk most sem az ügy érdemét illetőleg nyilatkozni, hanem inkább az itt-ott megírtakra általában elmondani szerény véleményünket. A „két kéz" az egyesülésnek jelképe s bárhol használtatott, csakis ily jelentőséggel bírt. Hogv a felekezeteknek, akár kettőnek, akár háromnak unióját jelentse, ezt sem a mozgalom megindítói nem akarhatták ; de ily magyarázatra mi sem gondolhatunk. — Hagytuk ezt a mozgalom külső és belső ellenségeinek, kik viszonyaink között még a boldogult „protestáns egylettel" kapcsolatba hozva rajta lesznek, hogy a két kezet szétrángassák. — Történelmileg szétválasztva, még most is távol állanak egymástól a protestáns felekezetek, sőt egyes a vallásra s egyházra nézve meglehetősen idegen kérdések betolakodása következtében, talán még távolabb, mint valaha. — Mit a történelem s élet szétválasztott, hagyjuk a történelmi életre : ha jónak látja az egyháznak ura, mi együvé való, majd egyesíti azt! Szűkebb körben, magunk között gyakran volt róla szó : mily szükséges volna a theologiai tudományos munkát nálunk is megkezdeni? — Gondolkoztunk, tervezgettünk; de bizony a tervezgetésen túl nem emelkedhettünk, helyben tartott, földhöz nyügzött gyöngeségünk érzete. — Most valahára a protestáns tudományos erők egyesülésének órája ütött, a siker édes reménye biztatólag int felénk. Kéz kezet fogott. — Áldás reá, a ki nyújtotta; áldás reá, a ki örömmel megragadta s szivéből kiáradó melegséggel tartja. — Mindenikünknek meg van saját nézete, legyen is! — De a hitben lesz erőnk is az önmegtagadásra, hogy egyéni nézetünket alárendeljük a közös, a szent ügynek : a protestantizmus, a hazai tudományosság érdekének. A porszemet, mely csak magában áll, Elfújja egy kis szellő, egy lehellet : De hogyha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul : A fergeteg sem ingathatja meg! Fontoljuk ezt meg elvált magyarok. Eleget martuk már egymást, meg is adtuk az árát! Ideje volna már uj életet kezdeni: „Igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békességnek kötele által." Egy alapunk vagyon, azon egy alap, melyen kivül mást senki nem vethet és ez a Jézus Krisztus és az ő szent evangelioma. — Tartsuk meg e vallást s a békesség fejedelmének vezérlete mellett küzdjük ama nemes harczot bátran, hiven, melyre elhivattatánk. Elevenítsük fel a halottakat, kiknek nemcsak pora összevegyült az áldott haza földével, hanem még nagy részben tetteiket, műveiket s emiéköket is a feledés pora fedi. — Tanuljuk meg őseinktől ismerni, szeretni drága áron vett protestáns egyházainkat ; — szent hévvel lelkesülni javáért; tűrni, tenni, áldozni előmentéért : de tanuljuk meg azt is, hogy pártszakadás romlásra vezet; hogy az ős ellenséggel szemben, ki jóllehet más eszközökkel, de ugyanazon hévvel s ádáz gyűlölettel küzd ma is ellenünk, vegyük fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassunk e veszedelmes időben, és mindeneket elvégezvén megállhassunk. A protestáns tudomány biztosítja, szilárdítja az Úrnak kegyelméből vett alapra emelt épületet ; kételyeket oszlat, nézeteket tisztáz. — Itt az ideje, hogy protestáns egyházainkban tudatos hitéletet költsünk s ápoljunk. Testvérek! Kiki azon ajándékkal, melyet vett, járuljon e nagy, e szent munkához. — Az Űr parancsol, vigyük ki hajónkat a magas tengerre, ereszszük mélyre hálónkat. — A kormányos erősen tartja a kormányt, fogjuk marokra az evezőt, hogy diadallal vezessük egyházunkat a biztonság kikötőjébe. Ne kérdezzük : ki, mely theologiai irányhoz tartozik ; ha szétválaszt az emberi gyöngeség, bün : egyesítsen az Urnák szelleme. — Ne zárjunk ki, nem zá-