Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A protestáns énekköltészet múltjából (Krupec István)

35 runk ki senkit e nagy munkából, e nemes versenyből. S ha van, ki a hit nevében távol tartja magát e szellemi közösségtől, szabad legyen azt Pállal figyelmeztetnem : „És ha egész hitem volna is úgyannyira, hogy a hegyeket el vinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok." „Huzavona veszszen!" A részletekhez majd annak idején hozzászólunk. A protestáns énekköltészet múltjából Igazat szólni vélünk, midőn azt mondjuk, hogy a róm. kath. egyház hívei művészetet emlegetni hallva, első sorban Raphaelre, Michel - Angelora gondolnak, mint a kiknek neveihez a római egyház által képviselt vallási eszme megszépítése nagyszerű műalkotásokkal van fűzve; emlékeznek Overbeckről, a műfestőről, a ki a középkornak világát minden mystikájával, Jovagjaival, dalaival visszavarázsoló romanticzizmusba mélyen belemerülve, nemcsak a klassziczizmus alkotásait látni nem akarta, hanem őseitől, őseinek prot. vallásától is idegen érzéssel elfordult s — Rómában az egyedül fényes kath. egyház kebelébe tért; dicsérettel szólnak azután a görög-római szoborművészet megalkotóiról is : a ki azonban igen ritkán nem mondjuk sohasem — jut eszökbe, az : Luther. — De ha ők nem, a protestánsok — igenis — r á f o r d í t j á k figyelmöket, s vele magára az énekköltészetre, valamint általában a szólóművészetre, mely a pálmáért versenyezni épúgy képes és hivatott, mint a képzőművészetnek egyik vagy másik ága. Az egyházi énekköltők — nem szólva ezúttal a szónokokról és zeneszerzőkről — a prot. egyház művészei par excellence, mint azon egyházénak, melynek lényege nem a külső, han^m a belső, nem a látható s kézzelfogható dolog, hanem az annak alapját képező eszme, s mely egyház épen azért Krisztust, a kinek személyélete a ker. vallási eszme tiszta és teljes foglalatja — kevésbé festményeken és szobrokon, mint inkább a szívben törekszik ábrázolni, megalkotni. —• A prédikáló Luther szavának építő s tettre hivó hatásáról — varázserejéről — bőven szól a történelem ; „ m u s i c a " - ért lelkesedéséről ő maga beszélt s kortársai is szóltak s írtak ; hatalmas éneke szünetlenül hangzik a prot. templomokban az éneklő híveknek szivében ma is : „Erős várunk nekünk az úr Isten." Luther után szép sora támadt a prot. énekszerzőknek. — A 30 éves vallásháború zajainak közepette keletkezett énekeket az ellenség erejének megtörésére irányuló vágy szülte ; innen azoknak választott példaképe Dávid zsoltárai. Bármely hangulatosak voltak azonban ez énekek : különösen forma tekintetében sok kivánni valót ébresztettek. S az ido hozott is szépet és jót rájok. A verselésnek folyékonyságot, a nyelvnek csint, a tartalomra szép köntöst adni miképen kell : az énekköltészet Opitztól tanulta meg. De nemcsak az alak változott, maga a tartalom is. A változtató hatalom pedig a szív volt. — A szív érdeke, java, üdvszüksége módosította az inkább észhez szóló, hitvallásos, egyházi tantartalmú énekeket kegyességgel teljesekké, épületesekké, alkalmiakká, melyek az élet különféle viszonyait a vallásosság melegével áthatották ; örömről-bánatról érzéssel szóltak; vigasztaltak, intettek, Isten akaratával megegyező életre buzdítottak. — Az ilyképen másult jellemével az egyházi énekeknek szervesen összefügg még azon új tulajdonságuk is, hogy mindinkább kibontakozva az objektivitásból a subjektivizmusnak kifejezőivé lettek; mert hiszen, hol a lyrai hur peng, az epikai elemnek kevés keresni valója van. A szívben lakozó vallás javáért változtatott egyházi énekek nagy mesteréről, az evang. egyháznak Luther után legnagyobb énekköltőjéről — Gerhardt Pálról (f 1676) — 123 éneke maga beszél ékesebben, mint mi tudnánk ; egyet azonban — saját Istenbe vetett hitünk s bizodalmunk erősítéseül — felemlitünk s ez azon ismeretes dolog, de el nem felejtendő, hogy Gerhardt legszebb énekeit nagyobbára élete legszorongatottabb perczeiben írta. így péld. azt az éneket : „Wach' auf mein Herz und singe" (Ébredj fel szívem s vigadj), — a lübbeni oltár előtt térden állva szerezte egy nyugtalan félelmetes éjszakája után. Mikor pedig a vándorbotot kezébe fogta s útrakelt, hogy elhagyja azt az országot, melynek reformátussá lett fejedelme megtiltotta a lutheránus papoknak, hogy a kálvinisták ellen prédikáljanak, s a tilalomnak nagyobb érvényt szerezendő tőlük nevök aláirását is követelte, — útközben meghálás végett betérve egy fogadóba : felesége keservesen sírt s panaszkodott az őket ért sors ellen : ekkor ő a kishitűség s kétségbeesés elleni küzdelme pillanataiban megalkotta szép énekét : „Befiehl du deine Wege" (Bizzad minden utadat). — Nem czélunk a hasonló szellemben fogantatott „Wer nur den lieben Gott lässt walten" (Neumark), vagy a „Meinen Jesum lass' ich nicht" (Keymann) ének szerzőiről, a gubeni polgármesterről s 110 ének mesteréről (Franck Jánosról) szólnunk, csak még valamit röviden a 18 századra vonatkozólag. A mult század első felében az énekszerzéssel pietisták s orthodoxok egyaránt foglalkoztak. Egyszerű szavak, de szívhez szóló hang jellemzi a pietizmust, már t. i. a régi pietizmust, a Spener iskoláját, melynek ékessége Freylinghausen Anasztazius volt (Francke sógora s a hallei árvaház igazgatója, ki nevéről nevezett énekeskönyvet is kiadott) ; — a pietizmus újabb iskolájában, — a nem többé kegyesek, de kegyeskedők között, meg nem találjuk többé a természetességet, kegyességet, egyszerűséget és eredetiséget. — Az orthodox irány — énekszerzés dolgában — a pietizmus hatása alatt állott, úgy hogy péld. Schmolck Benjamin 1000, vagy Francke Salamon 300 énekében Spener szelleme szólal meg. — A közbül álló, vagyis a pietistákat az orthodoxokkal kibékíteni igyekvő irány — Buddeus, Walch, Baumgarten, Mosheim tudós theologusok s az énekköltő Rothe András — iskolája nem felelt volna meg közvetítő