Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pozsonyi theol. könyvtárról (Bognár Endretől)

.363 rendelet alapján, hazánk független biróságai minde'g ki fogják mondani a vétkest arra, a ki ezek ellen vét, mert a biróság kezét meg nem köti sem ultramontán érzület, sem a magas politika egyéb érdeke. Dr. Sztelilo János, eperjesi ügyvéd, egyház felügyelő. A pápá jubileuma.. i j j Alig van a földön müveit nép, alig van hely, hol azon ritka ünnepre előkészületek nem tétetnének, melyre most Ő szentsége a római pápa készül. A földkerekség minden irányából, sőt még protestáns uralkodók részéről is indíttatnak Rómába értékesebbnél értekesebb szeretetadományok és ajándékok a jubiláns részére. Édes hazánk minden nagyobb városában bizottságok alakúltak, hogy a szent Atyát pompásabbnál pompásabb ajándékokkal elhalmozzák. A vidéken és a kisebb városokban sőt falun, ha más nem, a plébánosok vették kezükbe az ügyet és ha egyebet nem, gyűjtést rendeznek, azonban sajnos néha igen lelketlen módon; de hiába, hiszen minden róm. kath. lelkésznek kötelessége, hogy habár csekély összeget is, de gyűjtsön hívei körében, ezen fent említett „szent czélra". Hogy pedig ezen feladatuknak annál is inkább megfeleljelek, a gyűjtésben versenveznek, sőt néhol okkal móddal kényszerítik a népet az „önkéntes adakozásra", borzasztó színekben rajzolván a pápa jelenlegi sorsát. Ez pedig nem egyéb mint rút zsarolás. 'Alig hiszem, hogy az ország herczegprimása az alsóbb papságnak ilynemű utasítást adott volna, de ez annyira buzgólkodik kü- j lönösen az alsóbb néposztálynál, hogy ez akarva nem I akarva mégis oda adja arczának vérejtékében szerzett garasait a plébánus kezébe, mert hiszen ő azt mondja: „a Szent Atya, kit lelketlen emberek mindenétől megfosztottak, most mint fogoly; oly sanyarú helyzetben él, hogy még húsra sem telik pénze, és így vén napjaiban kenyeret és sót kénytelen enni, miért is minden keresztény kötelessége, hogy segítsen az éhező pápán.

4

4 Ily módon még meg is taksálják sok helyütt a szegény népet, mert még a legszegényebb özvegy asszony is kénytelen legalább 10 krt. ezen szent czélra adni, a tehetősebbek pedig többet. — Ily rábíró ékes beszédre kerülnek össze a nagyobbnál nagvobb summák. Azután mondja még valaki Tisza Kálmán pénzügyminiszternek, hogy Magyarország pénzügye oly rosz lábon áll, ha a nép önként ily nagy összegeket tud összeteremteni, persze a szegény római pápa Ínségének enyhítésére. — Szegény irigylésre méltó pápa ! hány szegény protest.. lelkész cserélne jövedelmével és anyagi helyzetével, hát még plane asztalával ! — De azokkal nem törődik senki, legyen bár protest. lelkész 50 évig is szolgálatban, és jubiláljon bár, úgy legfeljebb háladatos gyülekezete és egy-két kartársa és kedves családja jubilál vele és halmozza el üdvkivánataival. Hjah, de mindenki nem is római pápa ám! Jó, hiszen belátjuk mi azt, és nem is kárhoztatjuk a pápai jubileumot, de a római papság fent rajzolt eljárását s lelketlen zsarolását nem fogja senki sem pártolni. Az ország Jierczegprimása szintén nem akar ily úton módon szerzett fillérekkel 0 szentségének kedveskedni. Pedig, hogy a római kath. papság ily úton gyűjt, tény, mert én már több oldalról hallottam panaszt, de a tisztelt olvasók közül is akár hányan bizonyíthatnák ezt. Ily módon vándorol aztán szegény népünk pénze Rómába, persze, a mai korban nem igen találkozik egy másik szép Filep, ki betiltaná minden nemes éreznek Rómába kivitelét; tudatlan népünk pedig azt hiszi, hogy lelke üdvössége megy veszendőbe, ha nem segít az ,,éhező pápán." Azonban, hogy én is lutheránus létemre megmutassam jó szívemet, ime ajánlok még egy más jövedelem forrást a római kath. papság figyelmébe. Miután úgy is „vaticáni kiállítás" lesz, ime miért nem gyűjtik a szebbnél szebb kézimunkákat és ajándékokat országszerte össze és miért nem állítják ki azt bizonyos belépti díj mellett egy időn át?*) ezt lehetne utóvégre minden országban, sőt ha tetszik minden püspöki megyében megtenni és én hiszem, hogy ily úton még sok protest. ember is áldozna valamit a pápának, mert tekintélyes összeget lehetne összehozni, de szegény földhöz ragadt népünket tessók békében hagyni; de evvel nem törődik senki. Nem a pápa jávát kellene országszerte elősegíteni, hanem a szegény népét, mely mai napság sokka^ nagyobb nyomorral és ínséggel ktizd, s többet kénytelen nélkülözni, mint a római pápa; s népünk csakugyan megérdemelné már, hogy sorsa jobbra fordúlna. — Hadd jubiláljanak ott Rómában, és hadd mondjanak ! itt is mi nálunk országszerte szent misét a pápáért, mit meg is tesznek, de szegény népünket ne zaklassák. Elég fizetni valója van annak, és lesz még több is, mert az új költségvetés legközelebb napvilágot lát; de a hatóságok nem törődnek a néppel, vagy pedig nem tudják a papság eljárását, vagy nem akarják tudni, pedig ha valaha, úgy annál inkább most mondhatjuk: „Yideant consules . . . Schuhe Otto. A pozsonyi theol, könyvtárról. Akartam, de kellett is Pozsonyba mennem. Legjobb alkalomnak tartottam a losonczi ünnepségeket. — Azért is a gyűlés végeztével nyomban Rutka felé Nógrád, Zólyom, Bars, Turócz, Trencsén, Nyitrán át (mindenütt szebbnél szebb úti tájkép, meglepő, felséges) Pozsonyba jutottam. Jutott annyi időm, hogy a pozsonyi ev. th. akadémia helyiségeit is bejárhattam. Több időt töltöttem a könyvtárban, s miután tapasztaltam az igazgató előzékeny szívességét, a könyvtár felől mindenkép informáltattam magamat. *) Indítványával elkésett; mert ezt megcselekszik. Szerk.