Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A vadházasságok (Farkas Gejza)

26 meg nem akadályoztathatja, hogy egy-egy átcsapott hullám visszatértében egyet-mást magával ne ragadjon, vagy hogy vize ott marad az egyház területén s az előbb tiszta viz mocsárrá lesz, mely ártalmas kigőzölésével szédít, fertőztet, öl. — Ez így volt s így lesz. Megvallom, nem ismerek léhább panaszt, mint az idők mostohaságának, az emberek gonoszságának stb. effélének hánytorgatását. — Gonosz időket ismer már a biblia is; Pál apostol azonban arra int : „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot" (Efez. V, 16.); gonosz időkről tud beszélni a történelem, s míg e világ fennáll, biz azok el nem fogynak s ne altassuk magunkat : az ember is mindvégig ember marad; de mi „áron is vegyük meg az alkalmatosságot," hogy gyülekezeteinkben élő vallásosságot s ebből fakadó tiszta erkölcsös életet növeszszünk. Igaz, hogy az egyház első sorban lelkészétől követeli és méltán, a lelkesült, odaadó törekvést és munkát gyülekezete javára; de ha egyetemes papság vagyunk, mit annyira szeretünk hangsúlyozni, akkor legalább ne hagyjuk feledésbe menni az e joggal kapcsolatos kötelességteljesítésre fennálló s méltányos követelést. Olykor-olykor nálunk is kisért a hierarchiától való félelem, mégis többnyire a lelkészre hagyják a teljes egyházi teendőt, megfeledkezve arról, hogy végtére is a munkálkodás maga után vonja a befolyás növekvését. Ha igazán nehéz időket élünk, fogjunk mindnyájan munkához s közös erővel, minden rang-, osztály-, állás-külömbség nélkül ápoljuk meglevő intézményeinket s a szükségnek megfelelőleg, ha a régiek elégteleneknek bizonyulnak, alkossunk ujakat. Lelkipásztori teendőit tapintatosan, híven teljesítő lelkész, ki mindig ott jelenik meg, hol reá szükség van s megjelenésével világot gyújt a sötétségben tévelygőnek, támaszt hoz a csüggedezőnek, vigaszt nyújt a bánat és fájdalom által összetört szívnek; ha a hívek tudják, hogy bármikor felkeresve lelkipásztorukat nála résztvevő, tanácsolni, segíteni kész kebelre találnak : az Úrnak angyala a gyülekezetben, ki a Krisztus evangyéliomát hirdetve önfeláldozó szeretetével, a híveket Urukhoz, leikök idvezitőjéhez vezeti, fűzi. Ha az ily lelkészt körüle csoportosult hívek támogatják, művét folytatják, hatását mélyítik : mennyivel nagyobb lesz a prédikáczio hatása? menynyivel élénkebb a hitélet. Egyházi fegyelem után áhítozunk. Csak nem kívánunk egyházkövetést, botot, kalodát? Nincs oly fegyelmező, mint a fölébredt vallásos közszellem, mely emelésével nemesbít, ellenhatásával korlátol; megragadó hatalmával vezérel. Ily közszellemet igyekezzünk ébreszteni gyülekezeteinkben, s az egyesek nem fognak merni, sőt bírni akár a közös munkából kiválni, akár lanyhán teljesíteni a gyülekezet és iskola, a lelkész és tanító iránt tartozó kötelességeiket. E nagy tényező megalkotására is gyűjteni kell a híveket. Előbb egy-két tag, később egy-két család, mint a vízbe dobott kő mind szélesebb és szélesebb körű gyűrűt képez : úgy a gyülekezet vallásos életében lassan ^ bár, de mind nagyobb körben terjed és hódít az Úrnak szelleme. S ugyan miért ne használhatnék fel gyülekezeteink hitéletének elevenitésére a most általánossá lett egyesületi utat. Ha vannak olvasókörök, miért ne lehetnének bibliai olvasó-egyesületek, bibliai órák? Ho ho ! vannak dalkarok, miért ne lehetnének templomi énekkarok? ha vannak önsegélyző, betegápoló, kisdednevelő stb. egyletek, miért ne lehetne ilyeneket az evang. gyülekezet kormányzatának vezetése mellett alakítani, szervezni. Mint általános a panasz, hogy az egyesületi élet elvonja híveinket a templomtól; mért ne lehetne a kornak e hajlamát felhasználva, egyesületi úton a templomok látogatottságát előmozdítani ? Mennél több helyen, s mennél gyakrabban találkoznak híveink a gyülekezetekben az evangyeliom szellemének hatásával s műveivel : annál jobban megismerik s megszeretik. Ne mondja senki, hogy ez amolyan mesterkélt, erőszakolt egyházépítés, melynek csak ideig-óráig lesz eredménye. Tagadhatlan, hogy sokat kell tennünk; senki sem teszi meg helyettünk, tegyük meg magunk azt s úgy a mint a viszonyok javallják. Megindításból folyik a megszokás, a megszokásból a megszeretés. Szerettessük meg ily híveink javát előmozdító eszközökkel gyülekezeteinkben egyházunkat s biztosítottuk jövőjét, virágzását. Ez alapra könnyű s kedves lesz tovább építeni, s az így megerősödött evang. szellemű gyülekezetekre támaszkodva nem kell semmi hangtól sem félnünk. Gyülekezeteink lesznek „erős várunk" védfalai. A vadházasságok. Azon mételyező bajok között, melyek keresztyén társadalmunk alapjait alámossák, első rangú helyet foglalnak el a mindinkább szaporodó vadházasságok. Nem mondhatjuk, hogy ez aláásás észrevétlenül történik, láthatja ezt a ki csak akarja. Nincs egyház, nincs felekezet, nincs nemzetiség vagy társadalmi réteg, a mely a vadházasságok burjánjától megmenthetne — általában el van terjedve szerteszét, mint a szerb tövis, a mely utak mentén ép úgy díszlik, mint kövér búzatáblák közepén. Sokszor feljajdult az emésztő baj mindinkább nehezedő súlya alatt a nemesebb és tisztább erkölcsökért küzdő keresztyén papság felekezeti különbség nélkül, nem egyszer képezte ez ügy már törvényhozó testületek megbeszélésének tárgyát; nyilvánosan és magánkörben, szószéken és sajtóban számtalanszor foglalkoztatta az elméket, s lett sok szónak szülő anyja : legújabban is a múlt évi tiszakerületi közgyűlés tette beható tárgyalás alapjáúl, s e tárgyalás gyümölcséül felhozta a kerület az ügyet az egyetemes gyűlésre. A baj tehát már egyházunkban is a legmagasabb hullámokat kezdi verni. S valóban a tárgy elég fontos arra nézve, hogy a legelső elmék — legmagasabb körök foglalkozzanak vele.