Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Góbi Imre irodalmi tankönyvei (Albert József)

.224 állítása is : hogy vannak lelkészek, kik a tanítónak megakarják tiltani, hogy szabadon prédikáljon." — Eddig úgy voltam értesülve, hogy a lelkész gyülekezetének szónoka, prédikátora, hisz régi neve a lelkésznek : prédikátor. Ha családi vagy hivatalos teendő miatt a lelkész hitszónoklatot tartani akadályozva van, akkor, a dunáninneni egyházkerület rendtartása szerint, a tanító „olvasó isteni tiszteletet" tart, még pedig, mivel a lelkész a szószéken mondottakról felelős, egy a lelkész által előre kijelölt prédikácziós könyvből. A tanító tehát ez esetben „előolvasó." Ha a lelkész az egyházi rendtartás említett határozatának, rendelvényének szoros megtartását a tanító úr figyelmébe ajánlja, akkor csak kötelességét teljesíti, mert kell, hogy az egyház által hozott rendtartásnak alá legyen rendelve a tanító subjectiv nézete, ambitiója. Népünk nem kiván tanítóinktól prédikálást, azt tegye a pap, megelégszik egy jó értelmes előolvasással, feltéve, hogy valaki ambitiójával nézetét más irányba nem tereli. Vagy túlliczitáljuk-e a szabad Hollandiát és a hol zsinati határozat szerint csak a theologiát végzett egyén szólhat szabadon a szószékről? S ime, ha nálunk egy lelkész az egyházi rendtartás határozatát akarja érvényesíteni, a munka felosztás helyes elve szerint, akkor Ítéletet mondanak fölötte ! Legyen tisztelt „g" úr kissé méltányos a lelkész iránt is! Ne dobja a szellemi impotentia, a lustaság meggyalázó bélyegét a lelkészekre ! Visszautasítom társaim nevében, mert vádja az általánosság széles határai között mozog. Különben is iparkodjunk egyesült erővel édes anyaegyházunk felvirágozását előmozdítani s ne felejtsük el a bölcs német költő lelkesítő szózatát: Lasst uns sein ein einig Yolk von Brüdern In jeder Noth, in jeder Angst, Gefahr. Ebner Gusztáv, N.-Járfalvi evang. lelkész. Góbi Imre irodalmi tankönyvei. A budapesti evang. gymnasium tanári kara tiszteletreméltó tevékenységet fejt ki úgy paedagogiai, mint tudományos irodalmunk terén. Hogy másokat ne említsünk, egy Lehr Albert vagy Böhm Károly neve szélesebb körökben is ismeretes s a többiek is kivétel nélkül buzgó, lelkiismeretes munkásai a magyar tanügynek. Örülnünk kell, ha látjuk, hogy protestáns tanáraink, nemes versenyre kelve, mily fontos tényezői nemzeti kultúránknak s hogy az önálló, balitéletektől le nem nyűgözött protestáns szellemet a tudományos és paedagogiai irodalom terén is érvényesítik. Góbi Imre egyike ama prot. tanároknak, a kikre büszkék lehetünk. Stilisztikájában és ennek második részében a „Szerkesztéstanban" az önálló felfogás széles szakirodalmi tájékozottsággal párosul. Hozzájárul még az a kitűnő paedagogiai tapintat, hogy csak annyi elméletet ad, a mennyit a gyermek e korban olvasmányai alapján megemészthet. Stilisztikájában nem egy tekintetben szakít a hagyományos felosztásokkal és nézetekkel. Már régi ró maiak egyszerű közép és magasztos stílust különböztettek meg. A francziák s több német aesthetikus, — mint "Wacker nagel — e felosztást máig megtartják, inig nálunk ujabb időben be kezdik érni az egyszerű és szép stilus különválasz tásával. Az egyszerű stilus inkább az értelemhez, a másik inkább az érzelemhez szól. Góbi e különbséget elveti. — Szerinte „az egyszerűnek inkább a czifra, piperés, pompás lehetne az ellentéte s e kettőt nem is tekinthetni különkülön stilfajnak, mert hiszen az egyszerűség a legmagasabb szépségekkel is összefér." A tropusok- és figurákról meg azt állítja, hogy azok egyáltalán nem is a stílusnak, hanem magának a nyelvnek tulajdonai. „A költő phantasia és a nyelvalkotó phantasia egyféle munka; azonban az alapvetés érdeme mégis csak az utóbbit illeti." Merész és nyomós ujitások, melyekkel érdemes egy kissé szembenézni. Hogy az egyszerű stilus nem lehet el ama kellékek nélkül, melyeket különben csak a szép stílusnak szoktak tulajdonítani, — magából a dolog természetéből folyik. — A szóképek nemcsak érzelmi hatást vannak hivatva ébreszteni, hanem magyaráznak, világosítnak is s sokszor a legkomolyabb értekezés is csak hasonlattal tud előttünk valamit megértetni. Egyátalán, mikor Dengi, különben jeles stilisztikájában, azt állítja, hogy szép stílusnak akkor van helye, ha az iró tárgya iránt mélyebb érdeklődést akar kelteni, — nem fejezi ki magát szabatosan. Mi legalább nem tudunk oly száraz tudóst képzelni, a ki tárgya iránt mélyebb érdeklődést ne akarna kelteni. Szóképek nélkül még a mathematika sem lehet el ; vagy nincs-e abban szó láncztörtekről s az egész algebra nem csupa symbolum-e? A numerositást, a választékos és szabatos kifejezést minden irásműtől " megköveteljük s a dolog úgy áll, hogy ha már különbséget akarunk tenni, inkább a Kazinczy példáját kellene követnünk, a ki minden műfajnak más-más stílust kívánt teremteni. Még inkább igaza van Góbinak abban, hogy a tropusok és a figurák eredetileg a nyelv sajátjai. Mint az izzó földteke ősállapotában csak nagyot, meseszerűt teremtett, úgy a természet csodás rejtelmei közé kidobott ős ember is bámulva, ihlettel szemléié a környező világot s a megáradt érzelem dallamos hangokban és képekben tört utat magának. Azért helyesen mondja Carrière, hogy az ember első költeménye maga a nyelv volt. Összes szellemi éltté csupa megindulásokból állva, az ily módon felizgatott képzelet nem engedte, hogy az értelem hideg szemüvegén át nézze a dolgokat. Magoknak a tudományos igazságoknak fölfedezésén is ujjongásban tört ki a lélek. Mi ugyan meg nem foghatjuk, miként lelkesíthették fel Lykurgos törvényei Terpandert annyira, hogy zenét szerezzen hozzájok ; vagy micsoda gyönyörűsége telhetett Solonnak abban, hogy alkotmányát versekbe foglalja?! Számunkra a dolgok rég elkoptak, közönségesekké lettek, de, mint Taine megjegyzi, a költőt, a vatest, ma is az különbözteti meg tőlünk, hogy „olyan a világgal szemben, mint az első ember az első napon." Góbi ezt úgy fejezi ki, hogy a „költő phantasia már csak a nyelvalkotó phantasia örökébe lépett." E két elvi eltérésre nézve tehát igaza van a szerzői nek, lássuk most a mű oekonomiáját. Itt is újítással talál; kozunk, a mennyiben a legtöbb stilisztikában elől vannak