Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A vallás- és közoktatásügyi minister beszéde (Farkas Gejza)

Hogy mikép gondolja a minister úr a teljes lelkiismereti szabadságot biztosítani vagy a fantasticus extravagancziák vallásos alakká öltését megakadályozni, erre nézve meglehet, hogy jövőre, eddig még senki előtt nem ismertetett módokat és eszközöket rejteget; mi persze csak a múltból következtethetünk, s ebből fájdalom sok vigasztalás kiolvasni nem tudunk. Hisz, hogy az utóbbival kezdjük — ministersége alatt öltött nagyobb alakot az uj vallások terjedése — (nasarenismusz, baptisták) s az ország fővárosában a minister szemeláttára alakulnak felekezetek, a melyek még „törvényes alapot" nem nyertek ugyan, de már felekezeti vagyonnal, szervezettel birnak s legújabban a minister úr engedelmével, tehát a törvényhozás kijátszásával templomot építenek ! S ó te vallás egyenlőség, s teljes lelkiismereti szabadság, mikor jő el a te országod? Hiába valók az ellenzéknek ebbeli erőlködései, sőt fájdalom az utolsó országgy. alatt tekintélyes evang. személyek részéről is olyas nyilatkozatok tétettek, hogy ne bántsuk ezt a pontot, mert inkább rosszat, mint jót szülne. Nagyon valószínű, hogy a minister úr mint az elméletek embere itt is, csak az elméletnél marad, a mint hogy maga is útját vágja előljáróképen minden lehető combinátiónak. mikor mondja: „én a régi szemponthoz fogok ragaszkodni," azaz ahhoz a szemponthoz a melyet az esztergomi érseki palotában, vagy barátok-téri fraternitásban csinálnak . . . A vallás szabadság kissé tág régióiból aztán leszáll a minister űr a gyakorlati élet szinterére, s üstökénél ragad egy kérdést a mely mélyen behat a társadalom létrendjébe : „szükségesnek tartom a házassági ügyek rendezései!" Ha ez Spanyolországban Olaszországban a legkatholikusabb országokban, és pedig az egyház veszélyeztetése nélkül megtörténhetett, miért ne történhetnék meg nálunk? A házasság rendezése körül kifejtett buzgalmát a minister urnák nagyon tudnók méltányolni, ha kétségtelenül tudnók, hogy a minister úr nagyon akarja. De hát ha akarja és akarta kérdjük : miért nem történhetett meg annak idején, mikor a polg. házasságról volt szó. Vagy talán most máskép alakult a minister úr pártja? Vagy talán pártján kivül remél a minister úr pártot csinálni házasság ügyi terveinek ? Az államnak házassági ügyekben rendelkezni, kétségbe vonhatlan joga, s ha egyháznak — a mely a házassági ügyeket kebelén belül intézi — az intézkedései a megváltozott korviszonyoknak többé meg nem felelnek, elengedhetetlen kötelessége az államnak, illetve a törvényhozásnak gondoskodni bizonyos módokról, a melyek a társadalom egyes rétegei között lévő ürt áthidalják. Felette érdekesek azon kijelentései, melyek a vallás és tanulmányi alapok rendezésére vonatkoznak. A kath. egyház katholikus alapoknak tartja, ámde a minister úr elég bátorsággal bir kimondani, hogy azok „országos alapok." Azoknak alkotmányos formák közti kezelését törvény által kell szabályozni, mert a mostani állapot, hogy az alkotmány keretén kivül álló testület azok felett felügyeletét gyakorolja, tarthatatlan s az alkotmányosság fogalmával ellentétben van." Ez egyházpolitikai programmjának általános része. Ránk nézve azonban — különösen mint papokra — a programul folytatása is különös érdekkel bir. Dolgok, melyek a váczi és nagyváradi püspökségek üresedése alkalmával napvilágra jöttek — gondolkodóba ejtik a minister urat a ki szükségesnek találja, liogy az államhatalom gondoskodjék arról : „hogy a püspök utódja is a javak hasznát élvezhesse." (Lám a papi nőtlenség sem képes a kath. egyházi javakat megőrizni az elharácsolástól ! Nekünk ugyan nincs e részben félteni valónk!) „Meg kell szüntetni azon visszás állapotot, hogy a püspökök többnyire adóssággal kénytelenek pályájukat kezdeni, miután a püspökségeknek semminemű fundus instructusok nincsen, ügy hogy még a rezidentiát is üresen találják." Végre u. ni. rendezni kell a congrua és párbér ügyét, az utóbbi mint a feudalismus maradványa a misera contribuens plebsre emlékeztet." Elég messze menő dolgok, s mondjuk ki életre való ideák. Megérnek-e? s ha igen, mikor? Ezt nehéz most eldönteni. Az tagadhatatlan, hogy a minister úr olyan fába vágta fejszéjét, melynek ledöntéséhez erélyes akarat és SZÍVÓS kitartás szükségeltetik. Az utóbb említett dolgok persze kizárólag a r. kath. egyházra vonatkoznak, a tanúság azonban ránk nézve is nyeremény lesz. Hogy papi birtok viszonyaink a r. katliolikusokéinál semmivel sem jobbak, tehát hogy nyomorúságosak az kétségtelen, mert hogy mást ne mondjunk, nálunk is minden pap adóssággal kénytelen kezdeni a gazdálkodást, hogy a papi szolgálmányok nagy decadentiában vannak nálunk is, azt észre nem venni nagy lelki sötétségről tenne tanúságot, hogy a párbér ügyet országosan (tehát nálunk is) rendezni az országgyűlésnek joga ne lenne, azt talán senki sem fogja állítani, hogy pedig mi e tekintetben magunkat kizárjuk, ez csak hátramaradottságról tenne tanúságot. Vagy csak ev. egyházunk lenne az, a mely a keresztény nagykorúság és szabadság zászlója alatt feudális intézményeket melengetve keblén, a melyek mint oda nem illő czafrang akaratlanul is le fognak onnan elébb-utóbb vedleni, s pedig az erőszakos átmenet nagyobb kárral fogna járni, mint annak idején a békés procedura ! Vannak a kik e bajok orvoslását a zsinattól várják. Ezek legalább is igen csalódnak. Viszonyaink ritkán voltak oly alkalmatlanok a papi fizetéseknek egyházi uton való rendezésére mint most. Ellenben meglehet, hogy országos intézkedés esetén elég simán folyna le a dolog, egyes példákból legalább elég okunk van ez utóbbi feltevésre.