Evangélikus Egyház és Iskola 1887.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)

.199 gen", mely e'nektől vette és megtartotta ezen dallam nevét is (magyarúl: „Szivem szerint kivánom")

1) 3) Sor: 12—18. A ki 1-ső czikkemet figyelmesen olvasta, az konstatálni fogja, hogy idézeteimet teljesen meg lehet érteni; mert én tán a kelleténél többet is idéztem, csakhogy „az idézett mondatok teljes megértése lehetővé tétessék." 4) Sor: 19—26. Jelen czikkem III. részében világosan kimutattam, hogy J. K. úr a kérdéses dallam szerzőjének tettleg előbb Gerhard Pált (f 1671.) azután Lányi Illést (+ 1618.) végre a clairveauxi Bernát apátot (f 1153.) tartotta, illetőleg állitotta, — de be nem bizonyíthatta. 5) Sor: 27—51. Ezen sorok tartalmazzák már a visszavonulás jeleit, mert J. K. úr előbbi czikkeiben használt saját szavait és állításait nagyon is módosítja! Például J. K. úr a) Elakarja most utólagosan velünk hitetni, hogy „nem azt kutatta, hogy kinek fejében született az illető dallam, lianem, hogy ki irt arra először éneket ! Hogy ez nem más, mint egy más gondolatnak „substitutiój a" az világos! Kérem csak jelen czikk III. részében a dallam szónak „rikító nagy betűkkel" történt kinyomtatását figyelembe venni ! b) A Lányi (f 1618.) és a Tranoscius kauciónál által vélt összekötését Skultéty János Choralkönyvével (1798). J. K. úr maga sem veszi komolyan, mert ily szavak kíséretében supponál „kiindulva azon feltevésből — ha Skultéty igazat mond — no meg magának a dallamnak jellegéből!" — kiséri argumentatiój át. Hogy Schein J. 1627-ben másféle hangtétet alkalmazott, az nem bizonyít semmit H a s s 1 e r H. L. dallamszerzése ellen, mert a dallam már létezett 1601. (1611.) évben! c) A magyar reformátusokra történt hivatkozás szintén nem bizonyítja a dallam magyar eredetét, J. K. úr itt alkalmazott syllogismusa feltűnően vitiosus! Halljuk csak: A kérdéses dallam megvan a magyar reformátusoknál — tehát bölcsőjét magyar földön kell keresnünk; de megvan a magyar reformátusoknál a „Mint a szép hives patakra" is (mint a legtöbb zsoltár a franczia hires zeneszerző Goudimel Claude-től) — tehát ezen dallam bölcsőjét is magyar földön kell keresnünk!

2) d) Frühwirth S. emiitette, hogy Hassler Velenczében is tartózkodott és hogy a velenczei oskola is lehetett befolyással a kérdéses dallam zenészed minőségére, J. K. úr erre azután azt állítja, A református énekeskönyvben a., Szivem szerint ki vánom" („Herzli c h thut mich verlangen") ének fordítása nem található. A használt czím tehát csakis a dallam származására vonatkozhatik ! 2) Valóban, ha érveléseink ily szabálytalanságokra támaszkodnak, minden komoly „dis eus si o" tettleg ki van zárva. A vitiosus soritesek absurdumokra vezetnek. hogy Frühwirth azt mondta volna, hogy a dallam bölcsőjét Velenczében kell keresnünk! (?) 6) Sor: 52—55. J. K. úr nem érti, miféle „indokolatlan frázisok" imputáltatnak neki; de mások meg olvassák a kövér betűkkel kinyomtatott helyeket, melyekben valóban sok az indokolatlan frázis! 7) Sor: 56—92. J. K. úr beösmeri, hogy ujabb kutatásai alapján „ugyanazon eredményre jutott" mely a „12 fontos ütegből kisüttetett" — beösmeri, hogy azon „confusio", mely a dallamok önkényes felcseréléséből ered, őt is félrevezette és helyesbített kritikájával már azt conc

edá 1 j a „hogy a kérdéses dallam nem bir azon stabilismussal a németeknél, mint nálunk a hol mindég feltéve, hogy Skultéty "stb.

1) 8) Sor: 93—100. A „valamire való praeparandiai tanulókra" való hivatkozás tőlem nem ered. 9) Sor: 101—124. Jelen czikkem V. alatt meg fog világíttatni. 10) Sor: 125—132. Egészen más — még eddig nem ismert dallamról szól. Tehát uj thema! 11) Sor: 133—180. Megemlékszik ismét Thurzó é k r ó 1 (Czobor Erzsébet) és Lányi Illésről — végre még Thurzó Imréról is „ki nem csak a receptivitás, hanem az aktivitás és moderálás viszonyában állott a wittenbergi theologusokkal" — jelen czikkem III. részében 1) stb.) alatt meg van világítva! 12) Sor: 180—196. J. K. úr, úgy látszik, nem igen hisz a kozák históriába, alkalmasint elképzelni nem tudván, hogy van-e Oroszországnak ilyen kozákja is, a ki a pálinkát — főleg akkor, ha megkínálják vele ingyen — határozottan visszautasítaná! Emlékezeti tehetségemben sem bizik, mert négy évtizedig emlékezni egy harmonikus kozákdalra, a z kissé sok! Kerüljön csak egyszer J. K. úr a kozákok kezeibe : akkor tudom, hogy ezen találkozást el nem felejti egész életében! Báadásul előnkbe varázsolja a Hunyadiak és Zrínyiek népének fiait, a mohácsi gyászt, Lajos király veszedelmét stb.! Lám, mily nevezetes eredményeiben egy kozák dal!!! 13) Sor: 197—204. A mit elébbi czikkemben „conclusio" gyanánt kijelentettem, hogy t. i. J. K. úr minden feltevései, okoskodásai és következtetései alapnélküliek, tarthatlanok és komolyaknak nem vehetők, mert merőben ellenkeznek a századokon át gyűjtött és fentartott hiteles, történelmi adatokkal, arra J. K. ár válaszol egy „locus communis" mély értelmű mondatával ekképen: „De néha a psychologiai törvények és lelki jelenségek analógiája biztosabban vezérelnek, mint egyes, a nemzetek hiúsága által féltékenyen őrzött okmányok és felJ) J. K. úr itt már elég óvatos, hogy visszavonulásának vonalait ne koczkáztassa !