Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekeink kérdéséhez (Justh Samu István)
.198 nál fogva a czélzottal épen ellenkező hatást szülhetnek, s látni fogjuk a meghatottság vagy lelki öröm érzelmeit hallgatóink arczain. Mig az elméleti legszebb beszédek, melyeket a magasabb műveltségű emberek élvezettel tudnak meghallgatni csak álmossá teszik a kevésbbé értelmes közönséget; addig a felismerhető életképek élénk figyelemre serkentik őt. S ha nem is lesz azonnal látható életükön a javulás, mégis gondolkozni, beszélni, vitatkozni fognak róla egymás között s az az erkölcsök egy-egy kiszögellését mindig leköszörüli. Maga üdvözítő Urunk mutatta meg nekünk ilyetén munkálkodásunknak útját, ki köztudomásúlag keveset dogmatizált s csakis akkor és annyiban, a hol és a mennyiben ez az erkölcsi tanítások alapjául szükséges volt ; de a szeretetet, türelmet, engedelmességet, békességet, egyetértést, alázatosságot hirdette minden alkalommal. Kövessük mi is az ő példáját. Isten nevében s Krisztus Urunk parancsa szerint terjedjen ki figyelmünk az élet minden viszonyaira. Ne legyen előttünk egysem közülök jelentéktelen arra, hogy beszédeink tárgyává tegyük. Szent könyvünk mindenhez bőséges támogatást nyújt s a javuló családi viszonyok fogják tevékenységünket jutalmazni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hitczikkeink hirdetését végkép mellőzzük, Isten ments ! ez annyit jelentene, mint erkölcsi építkezésünket alapjától fosztani meg ; hanem azt mondom, hogy látván népünk életének materialistikus irányát, ettől túlnyomóan erkölcsi irányú beszédekkel igyekezzünk őt a humánus, patriarchalis életmód szeretetéhez visszavezetni. Még egy, szinte hathatós mód van hatalmunkban, melylyel népünk családi életére jótékony befolyást gyakorolhatunk, s ez a lelkipásztori dajkálkodás. A protestáns nép ajtaja örömmel nyilik még meg lelkészének látogatása előtt; ne resteljük azokat nyitogatni, hogy népünk erkölcsi és anyagi viszonyaival megismerkedjünk. A nép, miként a gyermek, nem igen tud képmutató lenni; egy okos ember rövid érintkezés után teljesen kiismeri bel- és küléletét, s kiismerve azt, módokat is találhat annak javítására. Két fontos érdek parancsolja, ma jobban mint valaha, ezen látogatásokat: saját tekintélyünk és befolyásunk öregbítése, valamint híveink javának előmozdítása. Nem alaptalan azon panasz, hogy a mi hivatalos tekintélyünket a megváltozott társadalmi rend tetemesen aláásta. Nekünk erre a tekintélyre nem saját érdekünkben, hanem a vezetésünkre bizott nép érdekében van szükségünk. Társadalmi tekintélyt saját egyéniségünk értéke biztosit nekünk, ugy mint bárkinek másnak, a szerint a minő. De nekünk hivatalos tekintélyre van szükségünk, hogy szavunk, dicséretünk vagy dorgálásunk, minden különösebb megokolás nélkül is nyomatékkal birjon s ezt azután népünk javának emelésére fordíthassuk. Ezt a tekintélyt hathatósan előmozdítja a népnek saját tűzhelyénél való megismerése. A gyöngébb mindig vonzódik az erősebbhez, kiben esetleg támogatót találhat s ha látja, hogy csakugyan erős, tekintélylyel fog birni előtte: a nép legközvetlenebb támogatója a lelkész, ne vonuljon tehát tőle vissza, sőt adjon neki alkalmat arra, hogy erejét megismerje, ezen erő pedig: az iránta való szeretet. Nem feladatom most a „cura pastoralis" fontosságáról elmélkedni ; annyiból tartottam azt ezúttal szükségesnek felhozni, hogy a megingatott lelkészi tekintély és befolyás egyik leghathatósabb emeltyűjét előtérbe állítsam, mely tekintélyre pedig népűnk családi életének javításánál múlhatatlan szükségünk van. Ismertessük meg népünkkel teljes jóakaratunkat, ismerjük meg apróra az ő szükségeit, hiányait, előnyeit, mindenféle családi viszonyait, — már az magában véve is javító befolyást fog gyakorolni reá, — de megmutatja a népnek azt, hogy őrködő atyai szem kiséri figyelemmel lépteit ; előttünk pedig feltárja népünk családi életének minden redőjét s alkalmat ad megtudnunk, hol és miképen hathassunk, hogy népünk igaz javát előmozdíthassuk. HoUes Dániel. Egyházi énekeink kérdéséhez. 2-ik rész. Válaszúi ifj. Jeszenszky Károly evang. lelkész úr 1) czikkére: „Egy magyar egyházi ének dallamáról." ,."Was deines Amtes nicht ist, da lass deinen Fürwitz." Jes. Sir. III. 24. IV. Már most czikkem legkellemetlenebb részéhez jövök, melyben egyrészről saját positióimat megvédenem, ellenben J. K. úr erőditvényeit ostromolnom kell. A mennyire csak lehet, óvakodni fogok a sok idézésektől, de fogok utalni J. K. úr 5-ik czikké11 e k soraira számuk megnevezése által, u. m. 1) Sor: 1 — 6. J. K. úr 5-ik czikkének bevezetésében emliti a „Chován Zsigmond-féle chorálkönyvét", melyet azon berendezése miatt, hogy csak tótajkú egyházközségek használhatják, nem helyeselhetek.-) Ha ilyen exclusivitás Békésben létesülhetett — épen J. K. úr egyházmegyéjében — hát akkor hol és mikor fog tündérálma teljesedésbe menni „hogy azon eszme magyar egyház a soknyelvű államban — az emberek sziveibe győzelmesen bevonuljon?!" Lukács XXIII. 31. 2) Sor 7 — 11. Első czikkemben a czél világosan és határozottan meg van nevezve t. i. bebizonyítani, hogy a kérdéses dallam szerzője: Hassler H. L. 1601. (1611.) évben. Az első és pedig halotti ének volt „Herzlich thut mich verlanIfj. Jeszenszky Károly ev. lelkész úr teljes czime helyett J. K. ú r betűket fogom használni. 2) Feltűnő, hogy J. K. úr azon körülményt csak nagyon szelíden így registálja „és ez nem válik előnyére ezen a szerző nagy szorgalmáról tanúskodó műnek."
