Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Lipcse (Klobusiczky Gusztáv)

54 tattal, a „Brit- és külföldi Bibliatársulatnak" Budapesten 1878-ban megjelent kiadása szerint van adva. Bövid előszó után a virágvasárnapi : „Nebesky Pán" kezdetű éneket a fordító igy indítja meg : Égi Urunk — Szívben leborulunk — Nagy jóságod előtt ma — Hogy emberré lettél, mint mi — S mentél a halálba. A következő versben : Ach ját sem Kriste, priőina smrti tvé. Ach já zajiste rán tvych i krve tvé. Ach Jezu, Jezu, ty beránku tichj^ Zsnals z sveta hrichy. az első két sor fordítása elég hű : „Én vagyok oka a te halálodnak — Véred, sebeid s égető kínodnak." — A másik két sor fordítása már szabadabb, de szintén helyes : „Oh Jézus, Jézus, türelmed olyan nagy — Jó Megváltónk vagy!" A fordító, mint látjuk, nem ragaszkodik a betűhöz, hanem a szellemet, a gondolatot igyekszik visszaadni. Az átvett énekeken változtatni bajos dolog, s azért hiszem, hogy pl. a dunántúli énekes könyvből átvett: „0 tezkosti, o zalosti" kezdetű ének szebben zengett volna Melczer Gy. fordításában. Például a 2-dik vers : „0 zármutku, nedostatku — Pán na krizi umirá — T a k království nebeské — Z milosti nám dáva. — magyarban így hangzik : Oh nagy Ínség, keserűség ! — Isten fia meghala — Mert a mi bűneinknek — Terhe rajta vala. — A második két sorban az első sorokból folyó consequentiának kellett volna kifejezést adni az eredeti szöveg szerint, holott az átvett fordításban az Isten fia halálának oka van elmondva. Melczer Gyula énekeinek rhythmusa erős s kiváló érdeme, hogy a rímekre is ügyel. — így pl. a könyv végén álló nyolcz és hét tagu sorokból álló imájában az első két szakban egyetlen egyszer sem vét a metszet ellen, a harmadik szakban is csak egy ilyen — sokszor elkerülhetetlen — szabálytalanságot észleltem. Különben a költői ihlettségű s az egyházi énekirodalom terén előnyösen ismert fordító nem szorult dicséretemre, sem arra, hogy művét ajánlgassam, ajánlja az maga magát és ajánlja a pestmegyei evang. esperesség, mult évi jegyzőkönyvének 21-dik pontja szerint a következőképen : „Főesperes úr bemutatja Melczer Gyula acsai lelkész virágvasárnapi és nagypénteki magyar passióját, mint oly művet, mely a vegyes nyelvű egyházakban sikerrel használható ; közli egyúttal a papi értekezlet elnökének — Dobronyovszky Károlynak — e művecskére vonatkozó abbeli véleményét, mely az énekeket népszerűen a jelesen fordítottaknak s a művet használhatónak mondja. — Határoztatott : hogy az esperesség örömmel üdvözli e liturgikus, hézagpótló magyar munkát kiadatását óhajtja, és a vegyes-ajkú egyházaknak megszerzés végett ajánlja." Ez a kis magyar passiós könyvecske tehát nagy dolgokat mozgat, először is építeni akar, aztán megakarja szerettetni a magyar nyelvű istenitiszteleteket s mintegy int bennünket, hogy e czélból azon módon rendben tartsuk meg őket, mint a hogy a tót istenitiszteleteket tartottuk. Hiba volna tehát, a liturgián lényegesen változtatni, avagy azt egészen elhagyni. Teljes szivünkből üdvözölhetjük e könyvecskének megjelenését, melyet a fordító tót-prónai és blatniczai báró Prónay Dezső úrnak, a magyarországi evang. egyházak és iskolák főfelügyelője és az acsa-erdőkürthi egyház felügyelőjének s pártfogójának mély tisztelete jeléül ajánlott, ki is 100 példányt rendelt meg az acsai egyház használatára, Megrendelhető Hornyánszkynál. Endreffy János. lilfitl. „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el." Ez a biztató ige betölt újabban a Pozsony-megyében, az osztrák határszélen, minden evang. gyülekezettől távol fekvő kisded nagylévárdi egyházunkon is. Ott az iskolás gyermekek eddig az 1799-ben épült szerény lelkészi laknak egy nagyon szűk szobájában taníttattak. A hívek tehát elhatározták, hogy külön iskolaházat építenek. — És ez tolok, a kevés számuaktól, a nagyon szegényektől, — merész vállalkozás volt. De találkoztak jóltevőik. — Özvegy Pukánszky Andrásné, született Kubáni Teréz, kinek összes földi vagyona 3000 frt., ajándékozott nekik 800 frtot, gróf Wenckheim István a téglát kedvezményi áron, az épületfát ingyen adta, az államsegélyből pedig 120 forint jutott nekik. Ezenkívül buzgott az egyháztagok áldozatkészségének kútforrása, adtak a magok szegénységéből pénzt, vetekedve ingyen végezték a szekeres és gyalognapszámokat. Az építési költség 1428 frt 82 kr. volt, de az iskola udvarának rendbe hozására és bekerítésére még hiányzik a 200 frtnyi fedezet. Az új iskola felszentelése a vízkereszt utáni harmadik vasárnapon ment végbe. A zsúfolásig megtelt templomban Simko József lelkész-tanító, kinek a munka jó sikerében kiváló érdeme van, Zsolt. 34. 12. alapján fejtegette, miért szükséges az iskola és az iskolai tanítás, és meghatott szívvel köszönetet mondott a jótevőknek. Erre az egész gyülekezet elment az új iskolába: ott adta ezt a lelkész át az ő rendeltetésének, és kérte rá az Isten oltalmát és áldását. A kegyes lévárdi hívek pedig hajlékaikba térve örömmel mondogatták : a mi kedves őseink hagytak ránk templomot és lelkészlakot, mi pedig iskolát hagyunk utódainkra! Szívből kívánjuk, segítse őket továbbra is az Isten, ki adta nekik a jó szándékot és a jó végbevitelt! H. rtifiii, Lipcse, 1885. deczember — A lipcsei ev. Gusztáv-Adolfegylet f. hó 6-án az itteni ev. Vereinshaus nagy termében tartotta meg ez idei közgyűlését főt. Pank superintendens úr elnöklete alatt. Annak daczára, hogy a szokott ünnepélyesség ez alkalommal el maradt a terem teljesen megtelt előkelő közönséggel. Egy bevezető énekvers után az egylet elnöke nyitotta meg megható előbeszédével a gyűlést, a melyben mindenekelőtt okadatolja az ez évi közgyűlés istentiszteleti ünnepélyességének elmaradását, de egyszersmind azon reményét fejezi ki, hogy az elmulasztott utólag pótoltatik ki majd és pedig karácsony és húsvét közti időben. Ez alkalomra tehát csak a számadási (geschäftlicher) rész maradt. Örömmel jelenti, hogy Lindenauban (Lipcse mel-