Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlini városi missió (Saguly János)
46 tott jelöltek semmiféle vizsga alá többé nem vonhatók, az állami képezdékből kikerült növendékek, habár vallásunk tárgyaiban oktatást is nyertek s erre nézve bizonyitványnyal is vannak ellátva, ha esperességünkben működni akarnak, az állandó tanügyi bizottság előtt még a vallástudományból, kivált az egyházi szertartások- és énekben való jártasságuk 1) beigazolása végett vizsgát tenni tartoznak. Végre oly filiális gyülekezetek, — melyek minden áldozatkészségük daczára tanítójuknak 200 frt évi jövedelmen túl nem biztosíthatnak, okleveles pályázó hiányában választhatnak ugyan nem képesitett egyént is tanítóúl, de a megválasztott egyént köteleztetnek megvizsgálás végett a tanügyi bizottság elé állítani, mely bizottság az illetőt „kisegítő" tanítónak minősítheti, számára a tanítói és kántori teendők elvégzésére, ama filiális gyülekezetben meghatalmazást állithat ki. 7-szer. Tanképesités. Az esperességbeli iskolákban működő tanító tanképesítési minősítvényére nézve az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 133. §. értelmében, csak azon tanítók tekintetnek képesítetteknek, a kik valamely hazai nyilvános tanító képezdében sikeres képesítési vizsgát tettek és ennek alapján tanítói oklevelet nyertek s kivételesen azok, kik a hivatkozott t. cz. meghozatala előtt anyaegyházban működő rendes tanítók valának és vagy képezdei póttanfolyam látogatásáról szóló igazolványt, vagy esperesi hivataltól nyert tanításbeli jártasságukat igazoló bizonyítványt előmutathatnak. A kik ezt tenni nem képesek, nem képesített, segéd vagy kisegítő tanítóknak tekintetnek s 200 forintot meghaladó javadalmazású állomásra nem is pályázhatnak. Közli Kelt Szügyben 1886. évi jan. 26. Wladár Viktor, nógrádi alesperes. A százados örömünnep Szepes-Bélán január-hó 24-án legnagyobb részvét mellett tartatott meg. Már reggel számos szánkán a legjobb szán-úton megérkeztek az idegen vendégek a szomszéd községekből. 10 órakor bevonul vagy 3000 ember a templomba, mely száz év előtt szenteltetett be először és mely most emléknapjára virágokkal és koszorúkkal gazdagon és ékesen volt feldíszítve. 11 lelkész papi ruhában vett részt az ünnepélyen. — Justh alesperes intonálta az éneket : „Allein Gott in der Höh' sei Ehr'" és végezte az oltári Liturgiát. — Fábry főesperes úr a beszentelő beszédét az oltár előtt mondta el, mely a hallgatók sziveire mély hatást gyakorolt. A szószékről az alólirott 1. kir. 8, 57—58. alapján szónokolt. — Az áhítat emelésére közreműködött egy vegyes, urak és leányokból álló énekkar, mely Asszonyi Adolf tanító vezetése alatt két négyhangú éneket „Ein' feste Burg ist unser Gott" és „Stern bei Bethlehem", felette sikerülten adott elő. — Két gyermek keresztelését Justh Gusztáv menhárdi lelkész végezte. Az oltári szent igét Lersch Márton leibitzi lelkész olvasta fel. — Az áhitat az istenitisztelet tartama alatt oly emelkedett volt, mint az csak a legritkább esetekben szokott előfordulni. Az offertorium az istenitisztelet után tett 71 forintot, melyet a lelkész községének engedett át. A százados ünnepély alkalmából következő kegyesadományok folytak be : javításokra a templomban és az *) Hozzá tehetnénk még : „egyházi zenéből." alapra egyesek adakozásából bejött 83 5 frt, a községi pénz tár 1000 frtot adott. — Új csillárra gyűjtöttek a község asszonyai 103, fiatalsága 31 frt 30 krt, nőegylete 100 és a confirmandusai 10 frt 60 krt. — Gretzmacher Amália asszony oltár-, keresztelő-medencze- és szószék-teritőt — 58 frtnyi értékben — ajándékozott. — Kis Nándor úr szepes-bélai születésű, jelenleg bécsi kereskedő oltárszőnyeget küldött 30 frtnyi értékben. — Dr. Andaházy László, a késmárki kerület képviselője a monographia kiadását 50, a jubilaeumi szegényalapot 300 frttal segítette elő. A sikerült díszebéd számos felköszöntéssel volt fűszerezve. A polgármester O Felségére és a koronaherczegre emelt poharat. Azután éltették a XIII városi esperesség elnökeit, a vendégeket, a késmárki lyczeumot, a bélai egyház lelkészét stb. — Távolról levélben és távirattal üdvözleteket küldtek : Czékus István püspök úr, Stehló János VI szabad királyi város főesperese, Kniesner Ágost laibachi lelkész és Broschkó Tóbiás Philadelphiából. Az ünnepélyes nap az itteni szinműkedvelő társaság: „Endlich hat er es doch gut gemacht" czimű vígjáték előadásával ért véget, mely 269 frtot jövedelmezett az evang. egyháznak. A szini előadás után tánczmulatság következett, úgy hogy a vendégek minden tekintetben teljesen kielégítve, — csak másnap hagyták el az ünneplő egyházat, melynek jubilaeuma maradandó emléket biztosított a jelenlevők szivében. Weber Samu. A berlini városi missióról. (Die Berliner Stadtmission.) (Folytatás és vége.) Nem hagyhatom emlités nélkül azon áldásos vállalatot sem, melyet a városi misszió a vallásos iratok —, különösen az ú. n. prédikáczió terjesztéssel — (Predigtvertheilung) 1881. Advent első vasárnapján megindított. 600 példányban jelent meg az első prédikáczió, — most minden vasárnapon 80,000 példányban megy szét nemcsak Berlinben és Németországban, hanem a világ minden részeiben, ahol német ember található. Ilyen vállalat kívánatos mindenütt, de különösen a nagy városban. — Hány ezer ember van Berlinben, — kinek csak néha van szabad vasárnapja, hány ezer, kinek soha sincsen ! — Százezeren, a kik szeretnének, nem jöhetnek, százezeren nem akarnak jönni az Úr házába. — A ki nem jön a templomba, a templom menjen hozzá s a bajon mégis segíteni kell. S hogy az illető, a mennyire lehet, csakugyan az Űr házában képzelje magát, arra czéloz már a prédikáczió perrendezése is : rövid előima, egy ének, a textus, melyre a következő prédikáczió épül, ima és áldás. — Ha a tér megengedné, sok kedves történetet lehetne a vállalattal kapcsolatban mondani. A „Sonntagsfreund "-on kivül, mely csak a mult éven kezdte meg pályafutását, kiád még a misszió könyvkereskedése egy „Frauenbund" czimű havi lapot. Ez azon nő- (leginkább háziasszonyokból álló) egyletek hangadója,
