Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Észrevételek a békési stb. (Veres József)
94 hogy ott is az évek számához mérten emelkedik a nyugdíj s teszem 30 évi szolgálat után a teljes fizetés összegét üti meg, akkor a szarvasi tanár a szarvasi intézettől egy fillért sem kap; miért volt hát köteles fizetni, ha jogát teljesen elvesztette? Hiszen, ha évi díjait egy jóravaló életbiztosító intézetnél helyezi el, bizonyosan megkapja a kikötött összeget! A köteles tagság csak az intézetnek áll érdekében, úgy de nem a tanárok vannak a nyugdíj-intézetért, hanem a nyugdíj-intézet a tanárokért. Hátha állami segélyt kérvén az esperesség az állam által kinevezett tanárai is lesznek, azok is kötelesek lesznek, ez intézet kötelékébe belépni?! A nyugdíjazás esélye a tanárnál igen csekély, mindegyiknek szabad elhatározására bíznám : akarja-e, birja-e több intézetnél is a tagsági díjat fizetni? Sőt, ha országos intézetet szervez az állam, ezeket az apró-cseprő, gyenge, tengődő intézeteket teljesen megszüntetném. A 4. §. nem alapszabályba való, kivéve azt : „az esperesség az intézet terhére csak akkor kezdhet nyugdíjat megszavazni, ha az alaptőke eléri a 10,000 frtot." A 5. §. „Az intézet rendes jövedelmeit teszik" ; kihagyván a „rendes" szót, s a íélsorolt négy jövedelemhez oda csatolván a 6. §-ból „az intézet évi jövedelmének 20°/ 0) kegyadományok, az adományozó rendelkezése szerint vagy a tőkéhez vagy felhasználhatásra ; valamely tanári szék megürülése által előálló esedékes jövedelem, tandíjosztalék" stb. Ez utóbbiak eddig — ha jól tudom — a főiskolai közpénztárba folytak; az első §. zái'ó szavai ezért nem felelnek meg a valóságnak. A 7. §. megszabja a nyugdíj összegét azon időre, míg az intézet nagyobb összegek kiadására is megerősödik ; öt évről öt évre ötven frttal emeli az összeget. Igazságosabbnak találnám az évenkinti emelést p. o. 10 frttal. A javaslat szerint egy hónap hiánya az öt évből a nyugdíjban 50 frt különbséget okozna. Itt kellene intézkedni a mostani tanárok éveinek beszámításáról is. Ugyanazon pontban : „azon tanárok irányában, kik más evang. tanintézetekben huzamosb időn át tanárkodtak, az esperesség fenntartja magának meghatározni stb." kihagynám az „evang." szót. Fordúlhat elő az az eset is, hogy állami intézetből választ evang. tanárt az esperesség, olyant, kit megnyernie érdekében és módjában álland, — miért kötné meg kezét előre a méltányos egyezkedés előtt?! A 8. §. „A nyugdíj-összegek csak az intézet rendes évi jövedelmének erejéig szavazhatok meg," hozzá tenném : „a szolgálati évek arányában elosztva." A mit a javaslat ajánl, hogy a kellő Összeg nem létében egy új nyugdíjazandó számára az összegről „az esperesség más úton gondoskodik," nem tartom szerencsés megoldásnak. Új terheket róni a gyülekezetekre mostanában nem lehet ; és a mi fő, ha ilyen más utat az esperesség nem talál, az az illető kénytelen legyen várni, míg sorba kerül valamelyik előzőjének holta után ő is azon nyugdíj igénybe vételével, — melyhez neki épen oly joga volt, mint amannak, csakhogy az a szerencsétlen, szerencséjére, előbb lett munkaképtelenné?! Mekkora tért nyitna az ily út keresése a rokonvagy ellenszenv nyilvánításának, a sokféle tüntetésnek, pártfogáskodásnak a nyugdíjazok, — a megalázkodásnak szégyenkezésnek a nyugdíjazott részéről?! A 9. §-nál volna helyén meghatározni a nyugdíj kifizetésének idejét, módját : negyed-évenként, előre, az életben létről tanúskodó bizonyítvány mellett. A 10. §. szerint azon esetben, ha az országos tanári nyugdíj-intézet is felállíttatnék, „a kétféle nyugdíj együtt a rendes tanári fizetést meg nem haladhatja." Hátha több egyházi nyugdíjat is élvezhetne a tanár akkor is megtartanák ezt a kikötést? És azon esetben — bár ez nagy igazságtalanság volna, — melyik intézet lenne köteles, a teljes nyugdíjat kifizetni és melyik lenne jogosult, azt csak pótolni a tanári fizetés összegéig ? 11. §. „A nyugdíjazást akár az illetőnek saját kérelmére (oda tenném : megokolt kérelmére) akár a tények kényszerűségénél fogva a főiskolai tanács indokolt felterjesztése alapján az esp. gyűlés rendeli el," itt is oda tenném : a tanári kar felterjesztését is figyelembe vévén, — hiszen az őket illető összegről van szó, méltó, hogy őket is, mint illetékes, érdekelt feleket meghallgassa az esperesség. Vegyünk egy esetet : egy teljes erejében levő, de jómódú tanár látná, hogy egyik szegény kartársát ma-holnap nyugalomba kell helyezni, de akkor a maga számára már nem igen jut a rendelkezésre álló összegből : siet beadni kérelmét s ezzel elébe vág vagyontalan kartársának, kinek díj äZäSS; nemcsak a személyes, hanem a főiskola általános szempontjából is sokkal sürgősebb és kívánatosabb, s mégis most már majd amannak kell a föntemlített „más útra" várakozni. Ezért tanácsos a kérelem megokolását, a tanári kar meghallgatását is kívánni. Még inkább kitűnik ez a következő §-okból. (Itt volna kitüntetendő az is, hogy mikor kezdődik a nyugdíj-képesség : a munkaképtelenné létei, vagy a megszavazás idejétől-e?) 12. §. „A mely tanár a főiskola kötelékéből akár más tanintézetbe távozás, akár más hivatal vállalása, akár. egyszerűen lemondás vagy elmozdítás által kilép, nyugdíjra nincs jogosítva." Ennek szó szerinti egyenes értelme az, hogy nyugdíjra eg}'általán senki sincs jogosítva ! Azt azonban bizonyára nem így gondolta a tervező ! — Ha valamely tanár érzi gyöngülését s önkéntes lemondása által a szégyenteljes elmozdítást meg akarja előzni s alkalmat adni az esperességnek új tanerő alkalmazására — miért veszítené el jogát a nyugdíjra ? Hiszen lemondása nemes okból származott, sőt kívánatos volt; csak nem akarja az esperesség az olyan, különben is szánalomra és részvétre méltó tanárt még arra is kényszeríteni, hogy tehetetlensége tudatával is tovább vonszolja a nehéz igát s hátráltassa az ifjúság képződését?! — Ha önként le nem mondana, akkor meg el kellene mondítani hivatalából, s mindkét esetben elveszítse még nyugdíját is? Az elmozdítás is sokféle lehet; történhetik p. o. abból az okból, hogy testi vagy szellemi ereje meggyöngülvén, sikeres tanári működésre képtelenné vált; vagy le kell mondania, vagy le kell mondatni ; de a nyugdíjat meg kell neki adni, mert ez esetben a lemondás és az elmozdítás jogos, megokolt, a nyugdíj megtagadása pedig jogtalan volna. — Ámde az elmozdítás más forrásból is eredhet, p. o. az államtól is, mint a szabadságharcz után politikai okokból hány tanárt el nem mozdított hivatalából a kormány, jogos volna-e az ilyentől a derekasan eltöltött évek arányában őt illető nyugdíjt is elütni s ezzel szerencsétlenségét, — melyet éppen a haza és egyház iránti forró szeretete és érdemei okozhattak, még fokozni is?! így önhibája nélkül nemcsak
