Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Észrevételek a békési stb. (Veres József)
93 kell, menyasszonya kedvéért s egy boldog házasság reményében megígérte, hogy fiait a róm. kath. egyházban keresztelendi s e hitben nevelendi. — Az igéret írásbelileg történvén s hívem által aláíratván, kész volt a reversális. Ez eset természetesen tudomásomra jutott s figyelmeztettem híveimet, hogy a reversális törvény ellenes s érvénytelen. Az elmúlt napokban említettek házasságából — épen figyermek született. — Az apa, jóllehet — azonnal intézkedtem s maga is már más véleméyen volt, hogy t. i. gyermekét nálam keresztelteti, a családi béke kedvéért mégis Uza-Panyitra vitette, hol a plébános meg is keresztelte. A plébános észre vette, hogy utána nézek a dolognak s keresztelés után — ez legszebb és legérdekesebb a dologban — így ír nekem : „igaz, hogy Hlavka György azt igérte, hogy fiai a kath. hitben neveltetnek" — „de ha az apa más véleményben van most, legyen neki is kivánsága szerint, a törvény ineki kedvez és a család vagy mi azt önkényt át nem hághatjuk stb." De bíz én nem kérdeztem az apát : kivánja-e vagy sem, hanem a keresztelési aktust anyakönyvembe azonnal bejegyeztem. A róm. kath. plébános maga ismeri be, hogy a törvényt ők sem hághatják át. Miért zaklatják hát híveinket házasságok kötésekor. Miért nem magyarázzák meg nekik akkor őszintén és világosan, hogy a törvény nekik kedvez? Minek erőszakolnak hát térítvényeket, ha úgy is érvénytelenek? Különös ! A rozsnyói plébános semmiféle tételes törvényt ismerni nem akar, mig uza-panyiti kollegája teljes tisztelettel veti magát alá minden — fenálló tételes törvénynek, ha szorul a kapcza. Hát bizony Magyarországon jobban kellene respekItálni az orsz. törvényeket s a prot. jogait, s nem volna szabad a vallásbékét háborgatni. De erőszakoskodással nem csak a vallás, hanem a családi béke is í háborgattatik s veszélyeztetik. Példa az említettem feset. Mióta a gyermek a kath. plébánián megkereszi teltetett s ev. anyakönyvbe bevezettetett, azóta a férj és nő mint két hadakozó fél állnak egymással szemközt, a nő erősen követelvén, hogy férje a tett Ígéretet teljesítse. íme az eredmény! Kérdem: menynyiben egyez meg a róm. kath. egyház tekintélyével és méltóságával, ha magának ily erőszakos úton híveket szerez, de ezek rendesen nem jó katholikusok, mert meggyőződés nélkül, sőt ennek ellenére lettek azokká? Az így megvásárolt lélek a legszerencsétlenebb, se protestáns, se katholikus, vagy minden, csak jó keresztény nem. — Pedig az volna a kath. egyház érdeke is, hogy jó keresztényeket, kik a hitben, szeretetben buzgók, erősek, kik istenfélő, kegyes, erkölcsös életet folytatnak, neveljen s Isten országa nem csak külsőleg, hanem bensőleg terjedjen s a boldog hívek száma szaporodjék. És mennyiben méltó a protestáns egyház arra, hogy hívei nem is a templomban, hanem valahol a kath. paplak küszöbén eskettessenek? Annak a protestáns egyháznak hívei, mely századok óta lobogtatja az evangy. örök igazság lobogóját, mely kiváló tiszteletet, szeretetet és tekintélyt szerzett magának valahol csak az Evangyéliom hirdettetik; annak a protest. egyháznak, a melynek legalább is annyi érdeme — van hazánkban, hogy senki ne tapossa lábbal törvény adta jogait. A vagy az érdem csak abban áll, ha — mint a róm. kath. egyház — bővölködik világi javakban, gazdag, hatalmas? Vagy csak abban, hogy lelkészei egytől egyig helyet foglaljanak a tudományos akadémián, írói körökben? Nem vagyunk gazdagok, nagyok, hatalmasak, nem foglalhatunk el mindnyájan helyet az akadémián, de teljesítjük híven Isten és ember, eg y h áz és haza iránti kötelességeinket. Adjátok nekünk részt a világi javakból, nyújtsatok eszközöket és módokat az annyiszor szemünkre hányt nagy tudományosság fejlesztésére, bizonyára lesznek a protes. egyházban is Haynaldok, Ipolyiak. Könnyű Haynaldnak tudományoskodni, botanizálni botanikus kertjében, holott sok protest. papnak annyi földje sincs, hová a felesége egy kis peterzselyemmagot bevethessen. — Nézzük a szegény katholikus klérust, hányan ülnek ezek közül Haynald, Ipolyi mellett? Szegény prot. egyházunk csak tűr, tűr mindent : visszaéléseket, szemrehányásokat, de reméljük, jön idő és jönnie kell, midőn a törvény és jogtisztelet, az elismerés és igazság fényes fáklyája magosan lángolni fog s fényes lángjától meg fognak nyílni a vakok szemei. Vitéz Lajos, pádári ev. íeikész. Hifin, Észrevételek a szarvasi tanári nyugdíj-intézet alapszabályainak vázlatáho z.*) Igazságtalan is ez az eljárás, mert felesége előbb meghalhat, mint a tanár maga, vagy nyugdíjba lépte előtt meghalhat maga is, s akkor tagsági díjai mind kárba vesztek. Más oldalról igaz, hogy nagy megnyugvást ad az a tudat, hogy maga és családja jövőjéről így is gondoskodott ; de az esélyek bizonytalanságát, a fizetések bizonyos voltát tekintve, igazságosabbnak tartanám, azt mondani ki, hogy köteles a tanár ez intézet tagjává lenni, ha csak legalább ezéhez hasonló kedvezmények feltétele alatt más intézetnek már nem tagja. Nem felejtkezem el arról, hogy ez által a nyugdíjba lépés előtt elhalt ilyen tanárok befizetéseitől, mint tiszta haszontól, elesik az intézet; de nem tartom illőnek és megengedhetőnek, hogy egy békési esperesség a kötelező tagságot ilyen számításból is tartaná szükségesnek; a tanári csekély fizetésre nem illenék így leselkedni még a nyugdíjintézet javára sem. Van még egy másik ok is. A tervezet 10. §-a azt mondja, hogy „ha az országos tanári nyugdíj-intézet felállíttatnék, a kétféle nyugdíj együtt a rendes tanári fizetést meg nem haladhatja." Igen valószínű, sőt bizonyos, *) Az előző közleményt 1. a 10-ik számban.