Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Néhai dr. Szeberényi János püspök vezérfonala (Gajdács Pál)
85 ránk sütni szeretnék — képzettségének hiányában, — hanem egyrészt evangyélmi szegénységünkben, másrészt pedig azon lábra kapott meddő polémiákban keresem, mikben egyrészt a legjobb erők kicsinyes dolgok feszegetése által igazán sajnálatra méltóan elkallódnak, másrészt pedig mely polémiák a helyett, hogy egymást nem ledorongolva, de támogatva, gyengéinket nem a világ piaczára hurczolva, hanem békességben otthon elintézve, a munkaerőt fokoznák, a személyeskedés által, melyet ritkán kerülnek ki, gyűlölséget s egyenetlenséget szítva, magát a munkakedvet is csirájában elfojtják. Ezeknél fogva egy-egy hasznos könyvnek egyházirodaltíiunk piaczán való megjelenése minden igaz prot. ember lelkét örömmel tölti el. — E sorok íróját is a fenti könyv megjelenése, — jóllehet az csak az első kiadásnak átdolgozása s kibővítése, kellemesen érintette. — Örömmel ragadom meg tehát az alkalmat, hogy azt az „Evang. Egyház és Iskola" t. olvasóival a nt. szerkesztő úr becses engedelméből megismertessem s szives figyelmüket reá irányozzam. A konfirmandusok oktatásának e vezérfonala jelen terjedelmében (143. old.) nálunk, általam ismert valamennyi hasonczélu művek között a legbővebb. — Igaz ugyan, hogy a bőség valamely tankönyvnek inkább hátrányául, mint előnyeül szolgál, mert szerintem a tankönyvekre is némileg rá illik clZ, à mit a dalról mondanak, hogy mennél hosszabb annál rosszabb. — De megint az olyan tankönyv is, mely rövidség kedveért a sokszor lényeges dolgokat is mellőzi, szerintem szintén nem felel meg a czélnak. — Nem mondom, hogy a jelen mű átdolgozásánál nem lehetett volna rövidítéseket tenni. — A káté, mely tulaj donképen bevezetésül szolgál az egészhez, nem felesleges része a munkának, mert midőn gyermekeinket különösen is oktatjuk abban, hogy evang. hitünk s egyházunk főbb ágazatait, alapigazságait ismerjék, a kátét, mint olyat, mely úgyszólván az evang. jelleget n vom ja reánk, nem mellőzhetjük, annyival is inkább, mert a konfirmandusok oktatásánál a káténak vagyis a gyermekek vallástani ismereteinek ismétlése igen helyes kiindulási pontul szolgálhat. — De lehetett volna összébb szorítani a káténak azon részét, mely a gyónásról szól. Szerintem az 55-dik kérdéstől : Mely bűneinket kell meggyónnunk? egész a 64-ikig mindaz bátran elmaradhatott volna, annyival is inkább, mert „mi általános gyónást tartunk, azaz elegendőnek hiszszük, ha Isten előtt elismervén bűnös voltunkat, bűneinket megbánjuk" (A Vezérfon. 98. old.), az oly részletes gyónás pedig, a minőre ott utalás történik, nagyon közel áll a fülbe való gyónáshoz. — De rövidebbre lehetett volna szabni a káté e részét már csak azért is, mert maga a Vezérfonal 22-ik §-a a szentségekről, különösen az úrvacsoráról s gyónásról úgyis részletesebben tanít. — De ha már e tannál vagyunk, megjegyzem, hogy a káté 65-ik kérdésére: S mit szóland ismét a lelkész erre? adaudó feleletben; .... én pedig az én Uram a Jézus Krisztus meghagyásából megbocsátom neked a te vétkeidet stb." én szerintem sokkal megfelelőbb lett volna, a „megbocsátom neked a te vétkeidet" helyett azt mondani : Én pedig mint az Ur Jézus Krisztus szolgája hirdetem neked a te bűneid bocsánatát és pedig az igaz megtérés föltétele mellett stb., úgy a mint a feloldozást maga a vezérfonal erről szóló §-a is értelmezi. S én ügy hiszem az absolutiónál „a hirdetem bűneid bocsánatát" kifejezés dogmatikailag helyesebb annál : „megbocsátom neked a te bűneidet." Mert igaz ugyan, hogy apostolainak Krisztus Urunk Ján. 20, 23 szerint azt mondá : „Valakiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; a kiknek megtartjátok, megtartatnak." — De ezzel mennyei Megváltónk csak annyit jelzett; a kik valóban megtérnek s ti látva amaz igaz megtérést, bűneik bocsánatját hirdetni fogjátok nekiek, azoknak megbocsáttatnak bűneik. — A bűnök megbocsátása tisztán kegyelmi ténye annak, a ki ellen vétkeztünk. Maga Idvezítőnk, a ki pedig Mát. 9, 6 szerint önmagáról mondja: „hogy pedig tudjátok, miszerint az ember fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket", sehol sem mondja: én megbocsátom te neked bűneidet, hanem: „bizzál, megbocsáttatnak neked a te bűneid." Nehogy azonban ismertetésemben messzire terjeszkedjem, csak annyit jegyzek meg, hogy jelen könyvnél a bőség leszámítva az előbb jelzett s a gyónásra vonatkozó tanát a káténak, — miután e könyv, — igaz ugyan első sorban a konfirmandus gyermekek tanítására, — de a felnőttebbek s netán hozzánk áttérni kivánók oktatására is, sőt családi olvasmányul is szolgálhat, — csak előnyeül tekinthető, a mennyiben sok oly lényeges dolgot hoz a gyermek emlékezetébe, mit mint protestánsnak tudnia kell, s mire későbben is a keresztény erények gyakorlásánál figyelnie szükséges. — így előnyeül szolgál az is, hogy a történelmi rész terjedelemben jóval meghaladja az előző kiadás e részét, a mennyiben hozzácsatoltatok a hitjavítás terjedésének története hazánkban, — s igen helyesen, mert gyermekeinknek ismerniök kell a prot. egyház történelmi fejlődését ügy általában, mint különösen annak terjedését édes magyar hazánkban. — Sa jelen könyv 16-ik §-a a magyar prot. egyház főbb mozzanatait, derültebb és sötétebb napjait, virágzását s küzdelmeit, arany korát s üldöztetését rövid vonásokban s mintegy dióhéjba szorítva ecseteli. Tetemesen bővült e munka az ó- és új testámentomi könyvek egyenkénti tárgyának s tartalmának rövid ismertetése által is, mi a 2-ik kiadásban egészen hiányzik, de a mi a fentebb érintett okoknál fogva csak javára válik a jelen kiadásnak, valamint az is. hogy a függelékben a konfirmácziói oktatáshoz s magához a konfirmáczióhoz néhány alkalmas i m a s végül az egyházi év beosztása, ünnepeink rendje, azok értelme s jelentősége is csatoltatott. Nem tagadom, hogy e bővítések folytán a könyv ára is tetemesen emelkedett, de úgy hiszem, hogy gyermekeért egyszersmindenkorra bármely sziilo szívesen meghozza azt a 40 krnyi áldozatot.
