Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Néhai dr. Szeberényi János püspök vezérfonala (Gajdács Pál)
84 Továbbá ezen konfesszionális lutheránus irányról G. M. mondja, hogy „az eszményi ember miatt az eszményi társadalmat veszti el szemei elől" — ez úgy látszik ellenmondás, mert a ki az eszményi ember fogalmával foglalkozik, az a miatt az eszményi társadalmat nem veszti el szemei elől, sőt az eszményi ember képében az eszményi társadalom fogalmát implicite tárja elénk, mert hiszen csak emberekből állhat a társadalom. Végre ezen irányról G. M. állítja, hogy „evangyéliomot akar prédikálni akkor is, midőn valamely mathemathikai problémát kellene megfejtenie." — Ezen állítás igaz annyiban, a mennyiben ott, hol oly mathemathikai probléma megfejtéséről van szó, mint a hűtlen sáfárról való példázatban, nagyon is helyén van az evangyéliom prédikálása a bűnről és annak következéseiről ; de hogy valaki annyira balga lett volna, oly nevetségig esztelen fáradtságra rászánni fejét, evangyéliomot prédikálni akarni akkor is, — midőn valamely mathematikai problémát kellene megfejtenie ; az épúgy józanúl nem hihető és nem igaz, mint hihető és igaz az, hogy Kopernikus evangyéliomot prédikál magának és evangyéliomi kegyelmet kér halálában is, az általa választott sirkőfeliratában : Non parem Pauli gratiam requiro, Veniam Petri neque posco, sed quam In crucis ligno dederas latroni Sedulus oro. Mint igaz az, hogy Newton Klopstock példájára, Istennek nevét nem nevezte fedett fővel ; mint végre igaz az, hogy ilyen pajkos kifejezés, legkevesebbet mondva, igen helytelen sarcasmus, mely, ha a konfesszionális lutheránus irányt is annyira megszálná a torzsalkodási viszketegség, — könnyen komoly szóra szolgáltatna alkalmat, mely ismét csakhamar a személyeskedés terére csaphatna át. Ille est optimus theologus, non qui plurimum disputát, sed qui optime vivit, et optime vivere docet. Raphanides Vilmos. Községi él lelkészi bizonyítványok, Igen gyakran előforduló eset az : hogy egyes felek a lelkészhez hoznak „községi és lelkészi bizony ítvány"-okat, melyekben a községek elöljáróságai az illetők családi viszonyairól tesznek tanúságot, de felsorolván ezekben születési, esketési és halálozási adatokat is, ezek megerősítését az illető anyakönyvvezető lelkész kért hivatalos aláírása által eszközlik. — Ez eljárásnak azonban reánk, lelkészekre nézve kettős árnyoldala van. Először is minden ilyen esetben igen kellemetlen „bélyegkérdés" szokott felmerülni, a menynyiben az ezen bizonyítványokat kiállító jegyzők, birák vagy közjegyzők azokat „az illető fél költségének kímélése szempontjából" csak az egyszerű 50 kros bélyeggel akarják ellátni és milielyest a lelkész, hogy a leletezés és megbírságolás veszélyét kikerülje, a nagy mit. magy. kir. pénzügyminisztérium 1878. évi október 30-án 58,773. sz. a. kelt rendeletére hivatkozik, mely szerint ilyen bizonyítványra az 50 kros bélyeg annyiszor szükségeltetik, a hány anyakönyvi adat foglaltatik benne : az e közben támadó szóvita által úgy tűnik fel a lelkész az ezeket nem értő fél, tehát saját híve előtt, mintha csak ő akarná a költségeket felesleges bélyegek által szaporítani. — Másodszor pedig az ilyen „községi és lelkészi bizonyítványok" által a lelkészek amúgy is csekély jövedelme még inkább csökkentetik, mivelhogy, ha csak kapzsiság gyanújának nem akarja magát kitenni az illető lelkész, lehetetlen, hogy egyszerű aláírás és megpecsételésért azt a díjat követelje, a mi neki rendes anyakönyvi kivonatért jár, holott ép az ilyen bizonyítványok kijátszák az anyakönyvi kivonatok kiállítatásának szükségét; tehát inkább ingyen fogja az ilyen bizonyítványokat aláírása által megerősíteni. Az állam eleve gondoskodott arról, hogy az ő jövedelme kárt ne szenvedjen ily esetben ; tanúsága ennek a fennt idézett miniszt. rendelet; mi lelkészek azonban csak tűrjük és szenvedjük károsításunkat hallgatag is! Hisz talán még kevés munkát végzünk az állam számára — ingyen ! — Kérdem ennél fogva nt. tiszttársimat : nem tartanák e czélszerűnek, ha ezen, mindnyájunk által érzett bajnak akkép megkisérlenők végét vetni, hogy a közeledő gyűlések idejében esperességenként egész az egyetemes gyűlésig azon indítványt tennők : szorgalmaztassék a magy. kir. kormánynál az ilyen bizonyítványok, mint visszaélésnek, eltiltása? Állítsanak ki a világi hatóságok bizonyítványt, a mennyit és a milyent nekik tetszik, ahhoz semmi közünk ; de ne tehessenek abba anyakönyvi adatokat is ! A kinek pedig anyakönyvi bizonyítványra szüksége van, kérje ezt rendes kivonat alakjában ; hisz ezt is igen sokszor ingyen kell kiadnunk, oly esetben is, a mikor az állam bélyegjárandóságát el nem engedi. De, ha csak lehet, ne tűrjük tovább, hogy egyes, gyakran igen alantas polgári hatósági közeg furfangja által egyrészt anyagilag megkárosíttassunk, másrészt károsítási gyanúba kerüljünk saját híveink előtt. Schárbert „Néhai dr. Szeberényi János ág. h. evang. püspök vezérfonala a konfirmál an dók oktatásában, kiadta dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök." E czím alatt a napokban hagyta el a sajtót ama könyvecske, mely ezúttal magyar nyelven a 3-dik kiadásban jelenik meg, s mely konfirmandusok oktatásánál magyar egyházainkban nemcsak szükséges, de szinte nélkülözhetetlen. Prot, egyházi irodalmunk mezeje, nem mondom, hogy egyáltalában parlagon hever, de valljuk meg az igazat, viszonyítva a többi hitfelekezetekhez, keveset produkál, minek okát én nem annyira a hivatottak akaratának — vagy pedig, a mint azt némelyek