Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Néhai dr. Szeberényi János püspök vezérfonala (Gajdács Pál)

84 Továbbá ezen konfesszionális lutheránus irány­ról G. M. mondja, hogy „az eszményi ember miatt az eszményi társadalmat veszti el szemei elől" — ez úgy látszik ellenmondás, mert a ki az eszményi em­ber fogalmával foglalkozik, az a miatt az eszményi társadalmat nem veszti el szemei elől, sőt az esz­ményi ember képében az eszményi társadalom fogal­mát implicite tárja elénk, mert hiszen csak emberek­ből állhat a társadalom. Végre ezen irányról G. M. állítja, hogy „evan­gyéliomot akar prédikálni akkor is, midőn valamely mathemathikai problémát kellene megfejtenie." — Ezen állítás igaz annyiban, a mennyiben ott, hol oly mathemathikai probléma megfejtéséről van szó, mint a hűtlen sáfárról való példázatban, nagyon is helyén van az evangyéliom prédikálása a bűnről és annak következéseiről ; de hogy valaki annyira balga lett volna, oly nevetségig esztelen fáradtságra rászánni fejét, evangyéliomot prédikálni akarni akkor is, — midőn valamely mathematikai problémát kellene meg­fejtenie ; az épúgy józanúl nem hihető és nem igaz, mint hihető és igaz az, hogy Kopernikus evangyé­liomot prédikál magának és evangyéliomi kegyelmet kér halálában is, az általa választott sirkőfeliratában : Non parem Pauli gratiam requiro, Veniam Petri neque posco, sed quam In crucis ligno dederas latroni Sedulus oro. Mint igaz az, hogy Newton Klopstock példájára, Istennek nevét nem nevezte fedett fővel ; mint végre igaz az, hogy ilyen pajkos kifejezés, legkevesebbet mondva, igen helytelen sarcasmus, mely, ha a kon­fesszionális lutheránus irányt is annyira megszálná a torzsalkodási viszketegség, — könnyen komoly szóra szolgáltatna alkalmat, mely ismét csakhamar a sze­mélyeskedés terére csaphatna át. Ille est optimus theologus, non qui plurimum disputát, sed qui optime vivit, et optime vivere docet. Raphanides Vilmos. Községi él lelkészi bizonyítványok, Igen gyakran előforduló eset az : hogy egyes felek a lelkészhez hoznak „községi és lelkészi bizo­ny ítvány"-okat, melyekben a községek elöljáróságai az illetők családi viszonyairól tesznek tanúságot, de fel­sorolván ezekben születési, esketési és halálozási ada­tokat is, ezek megerősítését az illető anyakönyvvezető lelkész kért hivatalos aláírása által eszközlik. — Ez eljárásnak azonban reánk, lelkészekre nézve kettős árnyoldala van. Először is minden ilyen esetben igen kellemetlen „bélyegkérdés" szokott felmerülni, a meny­nyiben az ezen bizonyítványokat kiállító jegyzők, birák vagy közjegyzők azokat „az illető fél költségé­nek kímélése szempontjából" csak az egyszerű 50 kros bélyeggel akarják ellátni és milielyest a lelkész, hogy a leletezés és megbírságolás veszélyét kikerülje, a nagy mit. magy. kir. pénzügyminisztérium 1878. évi október 30-án 58,773. sz. a. kelt rendeletére hivat­kozik, mely szerint ilyen bizonyítványra az 50 kros bélyeg annyiszor szükségeltetik, a hány anyakönyvi adat foglaltatik benne : az e közben támadó szóvita által úgy tűnik fel a lelkész az ezeket nem értő fél, tehát saját híve előtt, mintha csak ő akarná a költ­ségeket felesleges bélyegek által szaporítani. — Másod­szor pedig az ilyen „községi és lelkészi bizonyítvá­nyok" által a lelkészek amúgy is csekély jövedelme még inkább csökkentetik, mivelhogy, ha csak kapzsi­ság gyanújának nem akarja magát kitenni az illető lelkész, lehetetlen, hogy egyszerű aláírás és meg­pecsételésért azt a díjat követelje, a mi neki rendes anyakönyvi kivonatért jár, holott ép az ilyen bizo­nyítványok kijátszák az anyakönyvi kivonatok ki­állítatásának szükségét; tehát inkább ingyen fogja az ilyen bizonyítványokat aláírása által megerősíteni. Az állam eleve gondoskodott arról, hogy az ő jövedelme kárt ne szenvedjen ily esetben ; tanúsága ennek a fennt idézett miniszt. rendelet; mi lelkészek azonban csak tűrjük és szenvedjük károsításunkat hallgatag is! Hisz talán még kevés munkát végzünk az állam számára — ingyen ! — Kérdem ennél fogva nt. tiszttársimat : nem tartanák e czélszerűnek, ha ezen, mindnyájunk által érzett bajnak akkép meg­kisérlenők végét vetni, hogy a közeledő gyűlések idejében esperességenként egész az egyetemes gyű­lésig azon indítványt tennők : szorgalmaztassék a magy. kir. kormánynál az ilyen bizonyítványok, mint visszaélésnek, eltiltása? Állítsanak ki a világi ható­ságok bizonyítványt, a mennyit és a milyent nekik tetszik, ahhoz semmi közünk ; de ne tehessenek abba anyakönyvi adatokat is ! A kinek pedig anyakönyvi bizonyítványra szüksége van, kérje ezt rendes kivo­nat alakjában ; hisz ezt is igen sokszor ingyen kell kiadnunk, oly esetben is, a mikor az állam bélyeg­járandóságát el nem engedi. De, ha csak lehet, ne tűrjük tovább, hogy egyes, gyakran igen alantas polgári hatósági közeg furfangja által egyrészt anya­gilag megkárosíttassunk, másrészt károsítási gyanúba kerüljünk saját híveink előtt. Schárbert „Néhai dr. Szeberényi János ág. h. evang. püspök vezérfonala a konfirmál an dók okta­tásában, kiadta dr. Szeberényi Gusztáv bánya­kerületi püspök." E czím alatt a napokban hagyta el a sajtót ama könyvecske, mely ezúttal magyar nyelven a 3-dik ki­adásban jelenik meg, s mely konfirmandusok okta­tásánál magyar egyházainkban nemcsak szükséges, de szinte nélkülözhetetlen. Prot, egyházi irodalmunk mezeje, nem mondom, hogy egyáltalában parlagon hever, de valljuk meg az igazat, viszonyítva a többi hitfelekezetekhez, keve­set produkál, minek okát én nem annyira a hiva­tottak akaratának — vagy pedig, a mint azt némelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom