Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A Jelenik-Almássy végrendelet kérdéséhez (Justh Sám. István)

kával azon viszontkedvezmény, melyben az állam részesíti a lelkészeket? Hogy e kérdésre lielyes választ adhassunk, fel kell sorolnunk azon munkahalmazt, a mit az állam és a törvényhatóságok különféle közegei követelnek tőlünk lelkészektől ez idő szerint. Mindenek előtt az anyakönyvek egy példányban a megyei levéltárak számára szerkeszt endők. Ez még hagyján vólna. De van nem egy eset rá, hogy a beküldött másodpéldányok, másod ízben is követeltetnek, zaklatva és nyilvános körlevelekben pellengérre téve a lelkész becsületes nevét, mások, a megyei, tisztviselő urak mulasztása miatt. Némely törvényhatóság nincs megelégedve a kerületek által elfogadott rovatmintákkal s visszaküldi azokat, mert úgymond a keresztelési anyakönyv „Szülők" rovatában nincs meg a „Parentum locus originis domicilii, numerus domus", de azon már nem akad fel, ha a római katholikus lelkészek még mindig latin nyelven, zsidó polgártársaink meg épen sehogy sem vezetik az anyakönyveket. A lelkész tartozik továbbá évenként kii mi a hadköteles ujonczokat, és habár nagy gonddal és fáradtsággal kijegyzi az illető rovatba a 20 évi időköz alatt elhaltakat is, a szolgabíró ezzel nem elégszik meg — a nagytekintetű sorozó bizottság csak azt képes a rovatos kimutatásból kiolvasni, hogy Péter született, de azt már nem, hogy Péter meghalt, az elhalálozásokat minden egyes esetben külön-külön anyakönyvi kivonattal kell igazolni. Ez zaklatás — a hol a lelkésznek ilyen halotti bizonyítványokat a szélrózsa minden irányában postán kell expediálni. Valóban ezen üzelem ellen tömegesen kellene felszólalnunk s követelni, hogy csupán az élő hadköteles ujonczok Írassanak ki az anyakönyvekből „az elhaltak pedig mint nem létezők egyszerűn hagyassanak ki." A lelkész összeállítja évenként a legparányibb részletekre kiterjedő népmozgalmi táblákat, — vagyis elkészíti az ország statisztikáját ingyen. — Mely nagy időt nyel el a munka s mily pontosságot igényel, leginkább azok érezik, kik népesebb gyülekezetek lelkészei. Megemlítendő, miszerint megtörtént az a comicum, hogy a törvényhatóság statisztikai bizottsága a hajszálnyira pontos statisztikai táblázatokat helytelen correctióival összefirkálva visszaküldte az illető lelkésznek kijavítás végett. Negyedévenként kiadja a lelkész az illető körorvosnak a közegészségügyre vonatkozó adatokat. Ebből készül azután az országos közegészségi statisztika. Persze, hogy a lelkész az a szakértő, ki a halálesetet bejelentő parasztbába bemondása alapján constatálja — a typhust, dyphteritist, cholerát stb., hanem a fizetést még sem ő, hanem a körorvos úr húzza. Az 1877. évi XX. t. cz. 230. §-a értelmében az anyakönyvvezető közeg köteles a jegyző felszólítására a kiskorú örökösök születésére vonatkozó bizonyítványt hivatalból, díjmentesen kiszolgáltatni. — Tehát még azon esetben is, midőn a kiskorú százezreket örökölt, s midőn az állam illeték adóját, a kör és közjegyző a haláleset felvétele és tárgyalásakor saját díját kivette, az árvaszék az egy °/

0-ot lefoglalta, csak a pap tartozik ingyen dolgozni az országnak, a megyének, az alispánnak, a szolgabírónak, törvényszéknek, árvaszéknek, közjegyzőnek, körjegyzőnek, körorvosnak, községi birónak, tanfelügyelőnek, kórházaknak s ki birná azt elszámlálni kinek és minek még. De azt bátran állíthatjuk — mert számítottuk — hogy ezer lélek után egy lelkész legkisebb számítással 150 forint értékű munkát végez az államnak és községeinek évenként ingyen. És mit kap viszontkedvezményül ezért az államról? Portomentesen adhatja postára egyházi ügyben irott leveleit, a melyek száma ugyanazon ezer lélek után legnagyobb számítással 30 darab, 5 krjával = 1 frt 50 kr. mond egy forint és ötven krajczár valóságos osztrák értékben. De a pénzügyminiszter ő nagyméltósága már ezt is sokalja — mert legutóbbi exposéjában kilátásba helyezte a „portomentesség megszorítását. " Felfogásom szerint tehát ne legyen szó arról : dolgozzunk szép csendben, mert külömben elveszik az anyakönyveket tőlünk ; hanem arról : követeljük egyhangúlag a teljesített munka méltányos díjazását, — s mondjuk ki nyiltan, mert úgy is ránk fér : do ut des, facio ut facias. Wlaclár Viktor. A Jelenik-Almássy végrendelet kérdéséhes. Megvallom, hogy némi nyugtalansággal vártam az ezidei egyetemes gyűlésről szóló részletes közleményekre ; főleg azért, hogy megtudjam, miként döntettek el a Jelenik-Almássy végrendelet körül felmerült kérdések. Hetek multak azonban a nélkül, hogy a várva várt tudósítás megjött volna; a politikai lapok épúgy, mint egyházi lapjaink mélyen hallgattak ezen ügyről úgy, hogy kétség támadhatott az iránt, váljon tárgy altatott-e általjában azon ügy vagy nem. Végre azonban mégis igénybe vette dr. Sztehlo János ügyvéd úr a „protestáns egyházi és iskolai lap" hasábjait azon czélból, hogy közölje az egyetemes gyűlés a Jelenik-Almássy végrendelet tekintetében hozott határozatát; egyszersmind megdöbbenését fejezvén ki az egyetemes gyűlés végzése felett, azt egyszerűen jogilag fenn nem állónak nyilatkoztatván ki. Elvi és gyakorlati szempontokból kiválóan fontosnak tartván a kérdésben lévő ügyet őszinte hálámat és elösmerésemet indíttatva érzem magamat a nevezett ügyvéd úrnak kifejezni, hogy férfias nyíltsággal és határozottsággal nyilatkoztatta ki véleményét. A kérdés alatt lévő eset a következő. Jelenik-Almássy István, a tiszai evang. egyházkerület tekintélyes és egyházi téren nagy érdemekkel