Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A Jelenik-Almássy végrendelet kérdéséhez (Justh Sám. István)

•399 biró tagja és az eperjesi kollégium volt felügyelője, minden tekintetben törvényes és megtámadhatatlan végrendeletben vagyonával rendelkezvén, két ágra

1) szakadó rokonait nyilatkoztatta ki örököseinek, de olv megszorítással, hogy vagy harmadfél százezer forintnyi vagyonának összes jövedelmeiből 1/

3 rész mindég tőkesítessék és csak a jövedelem többi %-da az öröklő rokonoknak szolgáltassék ki, a kollégium

2) számára évenként 250 forintot kifizetvén. Azon esetben azonban, ha az örökösök fiágban kihalnának, az összes akkor meglévő vagyon az eperjesi kollégium birtokába menne át, esetleg ha már akkor a kollégium nem léteznék, az eperjesi evang. egyházközség örökölné azt : könnyen megérthető, hogy az illető örökösök érdekökben állónak tartották ezen megszorító és úgyszólván csak élvezeti jogot biztosító végrendelkezést minden módon megváltoztatni és e helyett maguknak teljesen szabad és független birtokot biztosítani. A Hedry család csakugyan meg is kezdte az alkudozásokat, eleintén csak 5000 forintot (= 250 forint 5°

0 kamatának a tőkéjét), későbben 10,000 forintot felajánlván a kollégiumnak. A kollégium belement az alkudozásokba és elfogadta végre a következő egyezséget : Az eperjesi kollégium beleegyezik az örökhagyó és hagyományozó végrendeletileg megalapított akaratja és rendelkezése lényeges megváltoztatásába, ha a kollégium számára 10,000 forint biztosíttatik, melynek fejében a kollégium összes végrendeleti jogairól kész lemondani. Az ügy további fejlődésének jellemzése czéljából ide iktatom dr. Sztehlo János úr tudósításának szavait : ,,A kollégium pártfogósága az egy

Tezséget egy parányi majoritással (28 szavazattal 26 ellenében) elfogadta; a tiszai kerületi közgyűlés pedig, hová ezen Iigy a kisebbség által felvitetett, az egyezséget, egy kiválóbb jogászok részvétele mellett alakított szakértő bizottság egyértelmű véleménye alapján, mint a kollégiumra nézve károst elvetette. Az egyezség mellett állást foglalók erre felvitték ügyüket az egyetemes gyűléshez, mely e tekintetben végérvényesen határozni hivatva volt. Az ország egyeteme pedig az e részben megbízott bizottság véleménvét fogadta el, O ö J 7 mely vélemény a következőkben kulminál : A kollégiumot e tekintetben a végérvényes határozati jog megilleti, eme határozat jogorvoslattal meg nem támadható, ergo ezen ügy a kerületi gyűléshez fel sem volt vihető. Ily indokoknál fogva a kollégium pártfogóságának az egyezséget elfogadó határozata tartatik érvényben El nem mulaszthatom azonban abbeli sajnálatomnak kifejezést adni, hogy az egyetemes gyűlés, egy oly nagy horderejű és nemzedékekre kiható kérdést alakiságokon elbuktatott, a nélkül, hogy az ügy érdemébe behatolni csak meg is kisértette volna. A tanácskozás 3-ik napján, déli 1 órakor lett emez ügy elővéve, 1 órakor !) Hedry sárosmegyei közbirtokos és Jelenik budapesti ügyvéd. 2) Óhajtandó volna, ha a végrendelet egész szövege szóról szóra közöltetnék valamely egyházi lapban. végérvényesen el volt döntve és a bizottság eleinte mindenkit meglepő javaslata a csekély számú és fáradt résztvevők által elfogadva. Sommás eljárás ! Elbuktatnak egy kimérhetlen fontosságú ügyet az illetékesség másodrendű kérdésén alig egy félórai tanácskozás után. Tették pedig ezt egy — nézetem szerint hibás illetékességi doktrina felállításával. Hogy t. i. a kollégium eme határozata megtámadhatlan volna, ez határozottan nem áll. Kollegiumunk kerületi kollégium s mint ilyen minden fontosabb ügyében a kerület alatt áll. A kerület mint ez különben a tiszai egyházkerület rendezetéből is kétségtelen, igen is volt jogosítva a kollégium határozatát felülvizsgálni, midőn tehát ezt tette, nem lépte át hatáskörét Quid nunc? Az egyetemes gyűlés saját hatáskörét leszállítani jogosítva volt, ennek következményeként azonban a kollégium határoZ cl t cl t cl közbeeső kerületi határozat mellőzésével — fenállónak kimondani, nem volt jogosítva. Utóbbi intézkedés azért jogilag fenn nem áll. Azon anomaliába estünk tehát, hogy tényleg az egyezséget elfogadó jogérvénytelen határozat, jogilag azonban mégis az azt elutasító kerületi határozat áll fenn." Véleményem és meggyőződésem, de általjában protestáns vallás-erkölcsi elveink alapján is, törvénybe ütközőnek tartom az eperjesi kollégium fent részletezett egyezségét. Tudtommal ugyanis minden törvény védelme alá veszi az örökhagyó akaratját, ha az a törvényes kellékekkel el van látva, sőt lesznek valószínűleg törvények és rendeletek is, melyeknek a felett őrködniök kell, hogy erkölcsi testületeket illető alapítványok és hagyományok csorbítatlanúl az örökhagyó intentiójához gondosan alkalmazkodván, azon czélnak megtartassanak, melyre azokat az örökhagyó szentelte és hagyományozta volt. Hát, mit is akarhatott tulajdonképen a megboldogúlt örökhagyó? tán csak nem azt, hogy halála után ép azok rontsák és semmisítsék meg végrendeletét, kik számára vagyona élvezetét biztosítani akarta és legkevésbé azok, kikre esetleg egész vagyona szállott volna. Nem szenved ugyan kétséget, hogy az örökhagyó akaratja az volt, hogy vagyona ne osztassék, ne daraboltassék szét, hogy az idegen kezekbe ne jöjjön, hanem, hogy növeltessék az összes jövedelem harmadrészével, mi által az alapítványi tőke esetleg nagyszerű összeggé növekedett volna; akarta, hogy rokonai élvezzék vagyona jövedelmeinek nagyobb részét, mig fiágban léteznek, ö ö Azok nem létében örökölte volna az összes vagyont (földbirtokot, tökepénzt stb.) a kollégium, esetleg evang. egyházunk egyházközségeinek egyike. — Ha az örökhagyó azt akarta volna, hogy a kollégium 10,000 frtot kapjon vagyonából, végrendeletében elrendelte volna, hogy évenként 500 frtnyi jövedelmet húzzon a kollégium birtokaiból, mely zálogjogilag betábláztatván, az idők minden viszontagságaiban biztosítva maradt volna. Hisz 5000 frt már úgyis biztosítva volt a végrendeletileg hagyományozott 250 frtnyi járadék által. Ha a kollégiumnak csakugyan ki fog fizettetni a 10,000 frtnyi összeg megváltásúl végren-