Evangélikus Egyház és Iskola 1886.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - „Do ut des, facio nt facias” (Wladár Viktor)
Negyedik évfolyam. 49. szám. Pozsony, 1886. évi deczember 4. E VA NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. t Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 , — „ negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára : 12 kr. o. e. MEGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 5. 3z. Fele'lös szerkesztő s kiadó : T Ä S Z ÜST S Z ZKZ^ST FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Do ut des, facio ut facias. (Wladár Viktor.) Belföld. — Külföld. — Vegyesei A Jelenik-Almássy végrendelet kérdéséhez. (Justh Sám. István.) — Apróságok. — Dq ut in, facio üt facias. Általánosan van elterjedve az a nézet, liogy az állam és törvényhatóságok különféle közegei által, tőlünk mint anyakönyvvezetőktől követelt ingyen munkát türelemmel kell teljesítenünk ; mert hogy ellenkező esetben nagy veszély fenyeget bennünket : Elveszi tőlünk az állam az anyakönyvek vezetését ! Nézzünk ezen állítás szeme közé s vitassuk meg először : lehete egyáltalán félni attól, hogy az anyakönyvek vezetése elvétetik tőlünk? másodszor : feltéve de meg nem engedve, ha az csakugyan elvétetnék tőlünk oly felette nagy veszély fenyegetne-e ez esetben bennünket? végre harmadszor : arányban áll-e az általunk teljesített ingyen munkával azon viszont kedvezmény, mely' r> az állam részesíti a lelkészeket? Az első kérdésre én hai . zott nemmel felelek. Az anyakönyvek ugyanis oly fontos közokmányokká lettek, hogy azoknak vezetését csak a legkipróbáltabb jellemű tisztviselőkre szabad bízni kivált a mai sikkasztó, váltó és okmányhamisító világban. A biró vagy polgármester csak nagyobb városokban bírna e tekintetben elegendő qualificatióval, de az is bizonyos, hogy megszaporodott munkájának illő s megérdemlett jutalmát nyomban követelné ; ellenben kisebb községekben a biró teljesen képtelen az anyakönyvek vezetésére. A körjegyző vagy járási szolgabiró még kevésbbé lenne erre hivatva. Mert eltekintve attól, hogy hivatalos hanyagság miatt a körjegyző ellen foganatosított fegyelmi vizsgálatok száma legio s hogy a szolgabirák épen úgy mint a körjegyzők valóban nem győzik a reájok rótt munkát s így egy új terhes s nagy felelőséggel járó munkát elvállalni teljesen képtelenek; mondom eltekintve ezektől, figyelembe veendő, hogy a körjegyzők és szolgabirák az anyakönyveket márcsak azért sem vezethetnék pontosan ; mert a vidékről a bejelentéseket pontosan bekényszeríteni nincsen hatalmukban. Azt képzelni sem lehet, miképen lehetne a feleket minden keresztelés, esketés vagy haláleset alkalmával távol vidékről bejegyzés végett a központba befárasztani, és ha lehetne, nagy kérdés menynyire lennének hitelesek a bemondott adatok. Jól tudja azt az állam, hogy az anyakönyvek vezetése jobb és olcsóbb kézben nem lehet mint a lelkész kezében, s én megvagyok győződve, hogy ha az állam e téren új experimentátiókba bocsátkoznék, valaha rövid idő alatt szerzett csalódása a régi alapra kergetné vissza. Én nem félek attól, hogy az anyakönyvek vezetését elveszik tőlünk. A második kérdés az, oly felette nagy veszély fenyeget-e bennünket, ha az anyakön v vv ez etés elvétetik tőlünk? Kétséget nem szenved, hogy az anyakönyv vezetéséből, közvetve az egyes kivonatokért, cseppen a lelkész számára egy kis jövedelem ; de az ily hasznot hozó kivonatok köztapasztalat szerint nagyrészt az egyház keretén belől használtatnak fel, és tekintve azt, hogy mi lelkészek egyházi czéljainkra minden körülmények között vezetnénk anyakönyveinket, nagyon természetes, hogy az ily jövedelem sértetlenül kezeink között maradna. Családi értesítő hadkötelezettségtől való felmentéshez ritkán kell már s rövid idő múlva majdnem teljesen meg fog szűnni ; mert nem csupán az intelligentia, a köznép is szokik már hozzá, hogy a katonáskodás nem megsiratandó helyzet többé, de pálya, kenyérkereset, dicsőség. Az örökösödéshez vagy perhez szükséges kivonat pedig, — mióta a sokfélekép „kiszivattyúzott" birtokos nem érez többé hajlandóságot véletlenül megmaradt vagyonkáját pörökre fecsérelni — oly nagy ritkaság, hogy jóformán említést sem érdemel. A veszély tehát, mely fenyegetne jóformán semmivé törpül. Harmadszor és ez a legfontosabb, arányban áll-e az általunk teljesített ingyen mun-
