Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Neveljünk egyházi tanárokat is! (Marhauser Imre)

s zsebünk s mi egy tőnek természetes hajtásai csak hírből ismerjük egymást s a közös munkát, Isten országának építését, a protestantismus szent ügyénele legmagasztosabb természetű szolgálatát, kölcsönös támogatás, kölcsönös emelés, serkentés, lelkesités nélkül magunkra hagyatottan végezzük. Egyesüljünk ! A porszemet, amelv magában áll, elfújja . . . igen elfúj minket is. Szinte vérzik az ember szive, ha arra gondol, hogy mily csekély szerep az, amit mi hazánk szellemi mozgalmai, törekvései körében, a magyar tudományos élet terén játszunk. Dilettáns, de nem tervszerű egységes munka az amit folytatunk. Pedig a prot. theologusok volnának egyedül arra hivatva, hogv hazánkban, melynek legelső tudományos testülete is kiszavazta a tlieologiát a tudományok köréből, a theologia iránt jobb véleményt keltsenek s megmutassák, hogy azok a problémák, miknek megoldására a prot. tudományos theologia vállalkozik : az emberiség kultúréletének elsőrendű problémái s eredményükben messze ki fognak hatni a keresztyén állami s társadalmi élet nagyszerű átalakulására. De mit utalgassak én mindezekre ott, — ahol a tények maguk beszélnek s vádolnak. — Még csak egvet akarok felemlíteni, ami indítványommal szoÖt/ 7 J rosan összefügg. Az oktoberi konventek alkalmával összegyűlendő theol. tanárok elfogadhatják elvben az egyesülés eszméjét, sőt a prot. theol. tanár egyesületet mégis alakíthatják. De félúton állanak meg, ha ezzel egyidejűleg egyszersmind el nem határozzák egy tudományos prot. theologiai közlöny kiadását. Mi értelme s jelentősége van egy ily közlönynek nálunk, arról lesz alkalmam még elmondani nézeteimet, mert e részben mi saját körünkben már megtettük a kellő lépéseket, bár — fájdalom — a megvalósulás még egvidőre édes reménynek maradt. De annyi bizonyos, hogv közösen vagy külön — a theologiai szakfolyóiratot meg kell, meg fogjuk indítani, mert az a tudományos theologiai élet megteremtésének sine-qua-non-ja. Tehát : egyesület s szakközlöny ; — ez legyen a jelszó. Ha egyelőre ennyit végezünk, — már sokat végeztünk. Megvetettük az alapot, melyen könnyű lesz tovább építeni. A megalakult theol. tanáregyesület hivatása leend aztán nagyobb szabású mozgalmakat indítani meg : szervezni a közös irodalmi társulatot s bevonni abba egyházunk szinét javát az országos ténykedés kifejtése érdekében, továbbá közelebb hozni a theol. intézeteket egymáshoz minden tekintetben, üdvös reformokat kezdeményezni, megbeszélni stb. S végre ennek leend hivatása átvenni a „Prot. Egyh. s Isk. Lap" őrzötte ideális eszmét: az unió eszméjét s annak megvalósítását különösen a hivatás kijelölte munkatéren napról napra előkészíteni. Mind oly dolgok, amik százszorosan szükségessé teszik, hogy ön- és köztudatra ébredjünk. Vajha az oktoberi napokban megteljesednének az összegyülekezők Sz. Lélekkel s megalapítanák az első prot. theol. tanári egyesületet!! Adja Isten! Masznyik Endre. Neveljünk egyházi tanárokat is! A protestáns gymnásiumok még sohasem voltak oly válságos helyzetben, mint napjainkban. — Igaz ugyan, hogy ezen állításom első pillanatra koczkáztatottnak látszik, de ha valóban fontolóra veszszük a dolgot, lehetetlen állításomat kétségbe vonni. Itt vannak egyrészt azon intézetek, melyek az állammal paktáltak s így — sokaknak meggyőződése szerint — evang. egyházunk számára előbb-utóbb nem nevelhetnek protestáns érzelmű, egyházukért hőn lángoló ifjakat. Van még hála Istennek, számos oly intézetünk is, a mely híveink áldozatkészségéből áll fenn s autonomikus alapon nevel az egyháznak s hazának derék munkásokat. Ámde ezek is előbb-utóbb elvesztik azt a protestáns zamatot, mert a bennük működő tanerők a legjobb akarat és buzgóság mellett sem fogják egv pár évtized múlva ifjainkat valódi protestaus szellemben nevelhetni, mert maguk is idegen légkörben, a mai kor vallásközönye közt készültek az egyetemen pályájukra. Maga a közoktatási miniszter bevallotta a „Budapesti szemlében," hogy a mai tanárképzés elhibázott. 0 ugyan az internátustól remél javulást, nézetünk szerint azonban másban kell a bajnak okát keresnünk. Ez pedig abban rejlik, hogy az egyetemen nem gymnasialis tanárokat — „Gymnasial-Lehrer" — hanem egyetemi tanárokat nevelnek. Mennyi küzdelmébe kerül egy ily nagy tudománynyal bővelkedő egyénnek leereszkedni a magasból a fejlődő ifjú légkörébe ! Ezen azonban mi nem segíthetünk, mert annyi pénzünk nincs, hogy prot. tanárképezdét állíthatnánk s így máskép kell a bajon segíteni. De hogyan? Tanuljunk ellenfeleinktől, neveljünk a róm. katholikus polgárok módjára jövőre is paptanárokat. A mód igen egyszerű: engedjük meg, hogy ifjaink két évi theologiai tanulmány után a tanári képezdébe mehessenek, ott e két év legalább is egynek beszámíttatik, — eddig is fordult elő akárhány ily eset — mondjuk ki, hogy az ily ifjak, ha letették a tanári vizsgát, a kandidatikumra bocsáthatók s felavathatók. — Természetes, hogy egyúttal ki kellene mondani, hogy az ily paptanár csak bizonyos időszak, pl. 8 évi tanítás után fogadhatna el lelkészi liiványt. Sokat, nagyon sokat érnénk el ez által. Egyrészt biztosítva volnánk, hogy intézeteinken legalább a vallástanításnál szakember működik, másrészt meglenne tartva az az összetartozósági érzet, a mely eddig is megvolt tanár és pap között. Ily nevelésmód mellett a nem autonomikus alapon szervezkedett tanintézeteket sem kellene féltenünk.