Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Csecsetka Sámuel. Theol. akad. évkönyv (Gaál M.)

Ne gondolja senki, hogy e'n a jelenlegi rendszer szerint képesített tanárok ellen bizalmatlankodom, korántsem, tudom jól, hogy köztük számos olyan is van, ki protestáns buzgóságra nézve, még rajtunk is túl tesz. Én csak a rendszer ellen szólaltam fel s azt akarom elkerülni, hogy ne legyünk egy pár év múlva kénytelenek, pl. a mathesisra készült tanárra a vallástanítást bízni. Nem is kívánom ennélfogva, hogy minden prot. tanár theologiát hallgatott legyen, hanem csak azt, hogy theologiát végzett tanáraink is legyenek jövőre. Ha szaktársaim a tárgyat elég fontosnak tartják szóljanak hozzá, hozzanak még jobbat javaslatba, — szívesen fogadom el, csak tegyünk e téren is valamit. Bonyhád, szeptember 25-én 1886. Marliauser Imre, L nógrádi esperességi evang, gyűlés igy végzése, Nagy tiszteletű szerkesztő úr ! Már hosszabb idő óta szándékoztam becses lapjába, mint egyetlen egyházi és iskolai közlönyünkbe írni, de vártam, hogy valamely hivatottabb tollú fogja azt megtenni. Esperességünkben évekkel azelőtt azon határozat hozatott, hogy a Zsedényi-féle jutalomdíjra minden iskolai körből a dekanus ajánl egy tanítót, ezekből azután az esp. gyűlés a dekanatusok ABC sorrendje szerint évenként a Főtisztelendő püspök úrnak felterjeszt kettőt. Mi tanítók úgv tudjuk, hogy a megboldogúlt Zsedényi végrendeletében az áll, miszerint ezen jutalomdíjat oly tanítók kapják, a kik kitűnően működnek s a mellett gyermeknevelésnél arra szükségök is van. S ez helyes értelmezés is, mert jutalmat az érdemel, a ki eleget tesz kötelességének, s ha e mellett még gyermekeket is iskoláztat, bizony ezen szűk években nagyon rá is szorúl ily 100 frtos segélvre. o J De a mellett mi tanítók még kitüntetésnek is tekintjük, ha ezen díjjal jutalmaztatunk s rosszűl esik nekünk, ha minden igyekezetünk mellett mellőzve vagyunk s talán érdemetlenebb tanítók kapják meg azt. A mult. esp. gyűlés ezen Zsedényi-féle jutalomra ajánl két tanítót : a losonczi és az abelovai dekanatusból; a losonczi korbeli csak 1884-dik évben, az abelovai korbeli pedig épen csak 1885. évben lett tanító Nógrádban s ez utóbbi hozzá még nőtlen is. Már hogy egy vagy két év utáni működésből lehetne következtetni valamely tanító kitűnő működésére,^ azt tagadni merészkedem. Különösnek, sőt ha úgv kell magamat kifejeznem, méltánytalannak tartom s velem sokan tartják azt, hogy a hol vannak 30—40 évig már működött s ezen hosszú évek során folytonosan kitűnő tanítók, hogy, mondom, ezeknek róvására ily kezdő tanítók ajánltatnak a Főtisztelendő püspök úrnak a jutalmazásra. Amannak, kivált a losonczi körben rég, már megállapított jó nevű tanítók, kik gyermekeket is nevelnek s még mindeddig semmiféle jutalomdíjban nem részesültek. Nem mellőzés-e ez a fiatalabb érdekében? Az ily eljárással nem keseríttetnek-e el ? Az esp. gyűlés nem lehet oka ennek, mert hiszen ez nem tudhatja : ki milyen tanító. A főesperes úrnak sem terjedhet ki mindenre figyelme, de az ajánló dekanusok alkalmasint nincsenek kellőleg tájékozva Zsedényi intentiói felől s innen van ezen anomalia. Azért tisztelettel kérem a Nagytiszteletű szerkesztő urat, méltóztassék becses lapjában megmagyarázni Zsedényi végrendeletének erre vonatkozó pontját , hogy mi tanítók lássuk : csakugyan méltányos eljárás-e az, ha öreg, régi tanítók mellőztetnek s a kezdők dédelgettetnek. Ha tévedek előbb kifejezett feltevésemben, hogy kitűnő, családos tanítóknak óhajtotta Zsedényi hagyományozni ez alapot, akkor bele nyugszom ezen esp. végzésbe, bár így is zokon veszem az öreg tanítók ily mellőzését. Mély tisztelettel maradtam egy Nógrád evang. esperességi néptanító. Az áldott emlékű hagyományozó Zsedényi Ede végrendeletének ide vonatkozó pontja így szól : „2. A többi három ág. hitv. egyházkerületének ugyanis a dunáninneni, a dunántúli és bányaterületnek, mindegyiknek 20,000 frtot, összesen a „háromnak 60,000 frtot hagyományozok a végett, „hogy a mint éltemben a felekezeti néptanítókat „főleg felsegíteni igyekeztem, halálom után is „mindegyik egyházkerületben tíz felekezeti néptanító, az illető esperességek ajánlatára az illető „Superintendens által évenként száz forinttal jutalom azt assék." íme ez a pont! magyarázatra nem szorul. — A tanítók közelebbi kvalifikacziója nincs meghatározva, a működés eredménye vagy a gyermeknevelés említve nincsenek ; de az, ki életében segélyezte a felekezeti tanítókat, holta után is segélyezni s jutalmazni akarja. Hogy a segélyezés a szükség aránya szerint, a jutalmazás az érdem fokozatához mérve történjék, ez természetes. — Különben meg vagyok róla győződve, hogy a nógrádi esperesség a tanító urak méltányos kívánságát meg fogja hallgatni. Szerkesztő Efayviimertitii, A magyarhoni ág. h. evang. egyetemes egyház theologiai akadémiájának évkönyve 1885—1886 (szerkesztette Csecsetka Sámuel, akadémiai igazgató tanár Pozsony 1886). II. Negyedik mű az évkönyvben Dr. Masznyik Endrének az akadémia újszövetségi exegetikai és rendszeres theologia tanárának székfoglaló értekezése: Az „Eszme" evangyeliomáról, melynek bevallott czélja a negyedik evangyeliom prologusát egészen új világitásba helyezni, s annak