Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ujvidék

•285 harmadszor! Mig a gyermek lábán erősen megállhat, többször el kell esnie; Az eddigi papválasztás, illetve kandidálás helyett hadd legyen tehát nyilvános pályázat! A többi marad­hat, (t. i. ebben az ügyben), de bizonyosan maradni is fog, me'g igen soká!? Tolnai József, bőnyi hely. ev. pap. Apróságok, Okosa bb dolga nem lévén a „Religio"-nak — egyik utóbbi száma tele van a lutheránusok elleni dühöngéssel. Legújab­ban a G\ A.-egyletet tiszteli meg egy oldalba rúgással : még pedig — örvendj Róma! — egy lutheránusnak fegy­verével. — A Kőszegben tartott dunántúli ker. gyámint. gyűlésen egy „hazafias felszólaló" azt indítványozta volna, hogy a Gr. A.-egylettől a lutheránusok ne fogadjanak el segélyt, mert a Gr. A.-egylet az ujabb időben inkább látszik nemzetiségi mint protesztáns érdeknek hódolni." (Tehát csak látszik!) Nem is marad adósa a jó lap a felszólalónak. „Mi üdvözöljük őt és biztosítjuk a legmelegebb rokonszenvünk­ről" ! —No mi az amicét nem irigyeljük ugyan, az itt ki­vívott babéraiért! Azt a jó tanácsát pedig a „ Religio"-nak hárítsanak luther. polgártársaink mindent el, mi őket a leg­kisebb gyanúba hozhatná és tanuljanak inkább áldozni, ha kell nélkülözni mint elfogadni oly segélyt, melyet magyar ember legszentebb érzelmeinek gyanúsítása vagy veszélyez­tetése nélkül el nem fogadhat;— köszönettel vesszük ugyan, de bocsásson meg — nem kérünk belőle; mert a mi jó benne, azt a tanács nélkül is követjük régen — az áldo­zást — meg a nélkülözést — de már, hogy szakítsunk mindennel a mi gyanúba hozhatna, ezt nem tehetjük, mert akkor első sorban evang. vallásunkkal kellene szakítanunk — minthogy a történet tanvisága szerint tömérdekszer szolgál­tatott vallásunk gyanúra okot és alkalmat, de szakítanunk kellene minden keresztyén erényekkel is, melyek egyházunk keretén kívül is gyakorolhatók, mert nincs oly jeles csele­kedet, oly tiszta gondolat, oly nemes érzelem, melyhez gyanú ne furakodhatnék! Hogy magy. evang. egyházunk elfogadja-e annak az egy hazafias felszólalónak indítványát azt e pillanatban nem tudjuk ; de nem is hisszük ! Annyit tudunk, hogy legszen­tebb érzelmeinket a jóllehet talán gyanúnak igen, de ve­szélynek kitéve a Gr. A. részéről nincsen! Az feltehető, hogy egy biztosra vett segély megtagadása hozhatta oly evolutióba a hazafias felszólalót : Vagy talán indít­ványozó és „Religio" a „deutscher Schulverein"-t zavar­ják a Gr. A. egylettel? Kívánjuk, hogy a hazafias felszólaló és a „külföldhöz hitben, tiszteletben és engedelmességgel ragaszkodó legnevezetesebb értelemben vett ultramontán hazafi" „Religio" soká örüljenek egymásnak ! iitriii. Újvidék, 1886. augusztus hó 25-én. — Tekin­tetes Szerkesztőség! A mai napon Újvidéken tartott bács-szerémi ág. h. ev. rendkívüli esperességi köz­gyűlés avval bizott meg engem, miszerint a kiszácsi lelkész Steltzer Frigyes által nyomtatott gúnyirat folytán méltán felháborodott magyarhoni protestáns közérzület megnyug­tatása tekintetéből a hazai protestáns közönséget arról értesítsem, miszerint e gyűlés tárgyalás alá vévén a gunj 7­irattal együtt a kiszácsi hivek irás és szóbeli panaszait, hogy a kiszácsi lelkész ellen indított törvényes eljárás formailag is minden követelményeknek megfeleljen augusztus 28-ára kikiildve lett Kiszácsra Steltzer ellen egy öt tagú nyomozó bizottság s September 2-ára pedig ujolag össze­hivatott egy rendkívüli esperességi közgyűlés a szükséges további szigorú intézkedések megtétele tekintetéből. Kutlïk Félix, egyházi főjegyző. Egy epochalis egyházkerületi gyűlés. — A tiszai ág. hitv. evang. folyó év f. hó 18- és 19-ikén Késmárkon tar­totta évi közgyűlését, a melyet a fenti czimben nem alap­talanul neveztem ep ochalisnak. — Mert a gyűlés volt az, mely édes anyaként, kitárva ölelő karját az egyház­kerület 8 édes gyermeke, a 8 esperesség mellé örökbe foga­dott egy 9-iket, a — most már — „brassói ág. hitv. ev. magyar esperesség"-et. Olvasóink tudják, kikről van szó; ismerik azon viszo­nyokat, melyek között erdélyrészi magyar hitsorsosaink a szász testvérekkel (?) éltek, hiszen azon hosszú czikksoro­zat, mely „A szászok igazsága" czím alatt „egy hétfalusi pária 4 , tollából e kedves lapunk hasábjain hosszú időn át megjelenek, élénken ecseteié a küzdelmet, mely a magyar­ság léteért folyt, a chauvinisztikus ravaszságot, mely azt elfojtani akará — sa reménytelenségig fokozódott csügge­dést, panaszt, mely magyar testvéreink szivén rágott, aj­kán csüggött. — Nem kevesebbről volt tehát a tiszai egy­házkerület e gyűlésén szó, mint a honjában hontalannak biztos menedéket adni. a csüggedőt, a veszni indultat, életre hívni, megmenteni És mikor egy magát teljesen el­hagyottnak, árvának tudott, gyermek igazán ölelő szülői karokba talál, mily nagy annak az öröme ! . . . és mikor ez az anya többi gyermekeivel egyenjogúvá, igaz szeretetének egyenjogú részesévé teszi az újonnan befoga­dottat, mily nagy az öröm az égben ! — Az I rnak napja volt az! A gyűlés, érdekesebb mozzanataiban következőleg folyt le. — Rövid istentisztelet után, melyet nagyt. F a r b a k y József nyíregyházai lelkész, kerületi főjegyző úr, a val­lásos kebel igazán ihletett emelkedettségével végzett elfog­lalták helyeiket az érdekes ódon fatemplom oltára előtti zöld asztal körül nagymélt. Péchy Tamás kerületi fel­ügyelő s méltóságos és főtisztelendő Czékus István püspök urak velők az esperességek egyházi és világi kép­viselői, a jegyzők — míg a gyűlés többi tagjai a körüllevő padokat töltötték meg. — Világi elnök mindenekelőtt meg­emlékezvén a gömöri esperességnek a mult évben elhúnyt két jeles vezéréről, néh. Szontágh Bertalan felügyelőről és néh. Bartholomaeidesz László főesperesről s emléküket jkvi­leg megörökíttetni kérvén — üdvözli Szentiványi Ár­pádot és Tahy Mihályt, mint újonnan választott espe­rességi felügyelőket s Zelenka Pál miskolczi és T e r r a y Gryula süvetei lelkészt,, mint újonnan választott főesperese­ket. Megemlékezik még főleg két jubileumról, Bartholo­maeidesz János nyíregyházai lelkész s kiérd, főesperes, most más örökös „tiszteletbeli főesperes" 3-as (25 éves es­peresi, házassági és 50 éves papi) jubileumáról, s Kramar­csik Károly rozsnyói tanár 50 éves tanári jubileumáról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom