Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ujvidék

•286 mely meleg és őszinte szavakra a mintegy e gyűlésen másodízben megünnepelt tanár a meghatottság könnyeivel felelt. — Ezek után rövid elmélkedésben ráutalt korunknak — egy veszedelmes betegségére a vallástalanságra. „Átmeneti korszakot élünk" — úgymond. — 1848 nagy eszméit keresztülvinni a feladat. Ez átmenet következménye a nevelés terén is az általánosításban, őseink hagyományának az egyházi nevelésnek mellőzésében nyilvánul — minek szomorú következménye a vallástalanság. Innen a sok öngyilkosság, a társadalmi rend bomlása ; hiszen a ki Istenben nem bízik, önereje pedig az élet küzdelmeiben megtörik — annak csakis két útja van — vagy ki az életből, vagy más emberek, a társadalmi rend ellen. — Ezért kéri elnök a lelkészi s tanítói kart a vallásnak szorgalmas ápolására az egyházban, iskolában, már a legalsó gyermekkortól kezdve. Felügyelő úr e lelkesen elmondott s ép oly lelkesen fogadott, igazi papi szellemű beszéddel az ülést megnyitottnak nyilvánítja, különösen felhíva a gyűlés figyelmét az ülés főtárgyára az erdélyi egyházak ügyére. Ezután Farbaky főjegyző felolvassa püspök úr jelentését. — A kik e főpapot ismerik — s ki ne ösmerné őt? — tudják, mily erélylyel s lelkiismeretes szorgalommal végzi ő teendőit, mely szép erényeinél csak egy nagyobb van : Istennek bő áldása, — mely hü munkásának művére száll .... A terjedelmes jelentés egyesj részletei ismeretesek már e lap olvasói előtt (pl. a canonica visitatio-k stb.), nem is lehetne azt itt még a legrövidebben sem reprodukálni, azt azonban nem mellőzhetjük megemlítés nélkül, — hogy a főpásztor úr fáradhatatlanságának legszebb bizonyítéka azon majd 100,000 forint, mely ez éven újból adományok, alapítványok stb. czimen begyült. — Miután még a jegyzői hivataláról — főesperessé lett választása miatt lemondott Zelenka Pál helyére Gr lauf Pál rimaszombati lelkész választatott meg s esküdtetett föl — a gyűlés rátért erdélyi magyar hitrokonaink kérvényének tárgyalására, melyben a kerületbe való felvételüket kérték. A 23 ívet tévő irat élénken, ecseteli az ő helyzetüket. — Dr. Marko Sándor ker. főjegyző, mint ez ügy előadója, bámulatos preczisióval tudta röviden a gyűlés elé állítani az olyannyira bonyolult dolgot, — melynek hű képe ez :• A bárczasági székelyek („hétfalusi csángók") miután 1564-ban a magyarok és a többi székelyek Luther nézetétől Kálvinéhoz pártoltak át, egyedül maradtak az evang. egyház kebelében, természetesen a szászokkal egy szervezet keretébe jutva. Valaha voltak önálló egyházközségeik, minden parochiális jogot szabadon gyakorló papokkal. Idővel Brassó város földesurasága alá jutván, egyházi ügyeikben is a városi tanács hatalma alá kerültek, s ez idő óta a bárczasági magyarság évszázadokon át, minden helyi autonomia sőt egyházközségi szervezet nélkül, nemcsak az egész erdélyi evang. egyházkerület kormányzására nem gyakorolhatott befolyást, de még saját ügyeinek intézésére sem. A magyar evang. papok a brassói szász pap káplánjainak („Prediger") neveztettek s annak „inspectiója" alatt állottak s jóllehet igen csekély segélytől, s csak is 1—2 községet eltekintve, teljesen híveiktől kapták fizetésüket, mégis őket a brassói szász pap meghallgatásával a városi tanács nevezte ki s helyezte át, oly önkényüleg, hogy az ellenszegülőt állásától is megfosztá. S ez így ment 1842-ig. Ekkor a bárczasági magyar papok egy „lelkészi kört" alakítottak, ily czimen : „Az ág. vallástételt követő bárczai magyar papság társasága." A szász pap és tanács azonban ezt meg nem erősítették, sőt magyar testvéreink a szász pap elé ..ad audiendum verbum" idéztetvén, keményen megdorgáltattak. Erre ezek 1844-ben az erdélyi akkori „g u b er n i u m hoz" fordultak s az erdélyi ref. egyházkerület főhatósága alá helyeztetésük megengedését kérték. Panaszuk eredménye az lett, hogy a „gubernium" végzésileg megengedte nekik, bajaik orvoslása végett egyenesen a főkonzisztoriumhoz (tehát a Landesconsist. mellőztével) fordúlhatni. így most a főkonsistórium hoz fordúltak, kívánságaikat 5 pontban foglalva össze : 1) az egyházak önállósítása s külön esperesség (természetesen, a szász, helyesebben erdélyi ág. hitv. evang. egyházkerületen belül); — 2) alakíttassák ennek papjaiból magyar evang. káptalan; — 3) a községek válaszszák szabadon papjaikat; — 4) magyar papjelöltek hiányában csak olyan egyének választassanak meg, kik kitűnő érettségi vizsga után legalább 2 évig magyarhoni lyczeumon theologiát hallgattak (tanítók pedig legalább 1 évig philosophiát) ; — 5) a specialis canonica visitatio és felügyelet a brassói szász pap helyett ezentúl a magyar esperest illesse. A főkonzisztorium maga is megsokallta a magyar hitrokonokon elkövetett sok jogtalanságát — s 1848-ben rendeletileg meghagyta, hogy — ezentúl a magyar papok „Prediger" (káplán) helyett „Pfarrer" névvel illettessenek. (Mily bőkezű igazságszolgáltatás !) Azonban a káptalanba való felvételük mindig késett. 1860-ban újból sürgették nem az önálló káptalant, de a szász káptalanba való felvételüket .... azonban ilyforma feleletet kaptak, hogy a káptalan hajlandó őket tagjai közé fogadni, de csakis azokat, kik külföldön végeztek s a főkonzisztorium előtt tettek s tesznek vizsgát, ezenkívül ha a káptalan eddig gyűjtött vagyonára igényt nem formálnak. Végül is csak egy véletlen segítette magyar testvéreinket a káptalanba, ugyanis a szász egyházban súrlódás támadván az úgynevezett „uri" és „néppárt" között, ez utóbbinak feje Schiel brassói pap — megnyerni akarván a magyar elemet -— maga irta meg ennek számára a felfolyamodást — s sikerrel. De csak rövid időre, mert 3 év múlva, midőn egyes fiatal magyar lelkészek magyarúl írtak a káptalanhoz, a vihar kitört s 1873-ban elhordta helyéről az 1861-ben a káptalanba jutott két magyar ülnököt s a magyarok ezóta képviseltetés nélkül maradtak. Erre elhatározták, hogy végkép elszakadnak; e szándékukat 1874-ben be is jelentették a megyei konziszt. útján a főkonzisztoriumhoz, s a közokt. miniszterhez azért fordúltak, hagyná e kiválásukat jóvá. A miniszter biztost küldött ki, kinek kiküldetése ellen a szász superintendens kifogásokat tett s midőn az mégis megjelent a kisérő levél s utasítás adását tőle kereken megtagadta. A min. biztos, Szász Károly, így csak magukkal az egyházakkal érintkezhetett, panaszaikat meghallgatta, megvizsgálta s eljárásáról a miniszternek kimerítő jelentést tett. E jelentés alapján a miniszter leiratok intézett az erdélyi evang. superintendenshez, melyben a magyarok feljajdulását s panasztevését „méltónak és jogosultnak" elismeri. Érdekes e leirat, mely szerint a szász egyházi tanács által ..még a magyar kormány magyarúl