Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A dunáninneni kerület elnökségének kettős jubileuma (a.)

•282 hattak volna. — Olyan együttesen kettős jubileuma i pedig, a hol a kerület két vezérfiainak egyike azért nem üdvözölheti a másikat, mivel minden örömhang, minden jókívánság, mely szájából kijönne, az ő saját személyét is illetné, — a hol tehát a közös öröm és kegyelet kifejezésével egy magamféle gyenge tolmácsot kell megbízni, olyan napja meg sohasem volt sem ezen, sem más egyházkerületnek sem. Es ez az Istennek különös kegyelme. Mert a mi viszonyaink nem voltak olyanok, hogy megüresedvén köztünk az elnöki szék, egy könnyen meg tudtunk volna nyugodni abban, hogy senkisem nélkülözhetetlen, pótolhatatlan. A mi viszonyaink inkább olyanok, hogy egy szív vei-szájjal áldjuk a gondviselést, azért, hogy ma is megszoríthatjuk azon hűséges kezeket, — a melyekbe a kerület kormányát ezelőtt huszonöt évvel letevé. De hogy e huszonöt évvel két drága életnek egy jó része lejárt, mert hiszen „a mi esztendeinknek napjai hetven vagy mennél feljebb nyolczvan esztendő", ez olyan komoly gondolat, melyet a jelen alkalommal nem odázhatunk el magunktól, mely ez örömnapon is halkan megy végig leikünkön, mint a felhő árnya a verőfényes tájon, mint a szellő lebbenése a tükörsima tón. Hová vezessen minket e gondolat, hová máshová, mint annak kegyelmi széke elé, kinek jósága minket eddig kisért, kinek kegyes kezében nyugszik a jövő is! Főtisztelendő s méltóságos püspök úr ! Nagyméltóságú kerületi felügyelő úr ! Ezüstünk és aranyunk nekünk nincs, a mink pedig van, azt odaadjuk. Elhoztuk magunkkal és ünnepi adományokul felajánljuk hálás elismerésünket, benső tiszteletünket, hü szeretetünket. Ezen érzésektől áthatva vesszük kezünkbe a hivő imádságnak kulcsát, hogy megnyissuk a mennyek ajtaját, meg az Isten atyai szívét, és így szólunk : Uram, ki azt mondád, hogy a kik te benned bíznak, azoknak erejök megujul, és szárnyakkal magasságra repülnek, mint a saskeselyük, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg, teljesítsd be ezen Ígéretedet még tovább is ezen te két szolgádon, dicsőítsd meg rajtok, tapasztaltasd meg velők még ezután is soká a te megtartó, erősítő, áldó kegyelmedet ! Főtisztelendő püspök úr nekem egy alkalommal azt mondá, hogy bármi éri is, azt szokta gondolni: transibit. Igen, ezen ünnepély is transibit, emléke egy ideig megmarad, azután elmosódik. És mi ünneplő társak is egyideig tán még mozgunk, beszélünk, ténykedünk, és azután szintén transibimus. De mi nem akarjuk ez ünnepélyt végezni, nem akarunk elmenni a nélkül, hogy főtisztelendőségednek és nagyméltóságodnak valami oly dolgot át ne adnánk, quod non transibit. És ez ezen két biblia, az Istennek amaz igéje, melyről az üdvözítő azt mondja : az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédim semmiképen el nem múlnak. E könyvben van az igazság, mely el nem avul, a gazdagság, mely el nem enyészik, az öröm, mely el nem hervad, a korona, melyet meg nem fog a rozsda, a bánatnak fogyhatatlan enyhülése, a romolhatatlan életnek reménye. Ennél drágább kincset nekünk maga az örökké gazdag Isten sem adott, ennél jobb és illőbb emléket mi sem adhatunk. Kérjük, fogadják tőlünk jó néven! És most végre a magam és sokak nevében én is hadd mondhassam : hazám és felséges királyom iránt tántoríthatatlan hűséggel leszek, evang. egyházam javát tőlem telhetőleg elősegítem, az evangyéliomi szent tudományért, vallásunk s egyházunk törvényes jogaiért és szabadságiért szóval és tettel helyt állok, az egyház békességét, épületét, hasznát, teljes tehetségem szerint munkálom. És mivel azon érzületben, melvből e fogadalom fakad, kerületünk két mélyen tisztelt elnökével magamat egynek tudom, szivem mélyéből annál buzgóbban kivánom, hogy főtisztelendő és méltóságos püspök urat, nagyméltóságú egyházkerületi felügyelő urat az Úr Isten sokáig éltesse ! A dunáninneni kerület elnökségének kittéi jubileuma. Páratlan szép örömnapnak volt részese a dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület f. aug. hó 24-én. Ez örömnap mindkét elnökének, elnökösködésének 25-ik évfordulója. A ker. világi elnöke nagyméltóságú Szent-Iványi Márton úr ugyan egy évvel elébb foglalta el a ker. elnöki széket — mint elnöktársa mélt. és főtisztelendő Geduly Lajos püspök úr — de az ünnepélyt rendező kerület bölcsessége e két ünnep egybekötését kívánta, a mi Isten jóvoltából a legfényesebben sikerült is ! Jól hangsúlyozá az ünnepi szónokok egyike, hogy Istené a dicsőség e szép ünnepért, valóban dicső napja volt ez a dunáninneni, sőt az egész magyar evang, egyháznak; melynek ragyogása még sok ideig befogja sugározni, s felemelő lelkesítő benyomása még sokáig élénk lüktetésben fogja tartani evang. egyházunkat szerető s annak ügyét önzetlenül s minden mellékérdekek nélkül lelkén viselő egyháztagjainak szivét! S e nap egyúttal diadal napja is volt a tiszta evangyeliomi alapon nyugvó protestáns érzelemnek. 25 év alatt sok viszontagságon ment egyházkerületünk keresztül, sok vihar elviharzott feje felett, sok hullám ádáz módon neki rontott egyházi alkotmányunk hajójának. Mind hiába! A két bajnok széllel viharral megdaczolva, most is, „rendületlenül" áll a kormánypolczon, és álljon még soká! Közel s távolból sereglett össze a közönség, melynek ünnepi dísze nagyon emelé az ünnepélyt, azonban a dísznek koronája azon magas vendégek voltak, kik ez alkalomból kerületünket megjelenésükkel megtisztelték, névszerint mlts. Prónay Dezső br. egyet, felügyelő és főtdő Karsay Sándor dunántúli püspök urak. — S azok, akik személyesen meg nem jelenhettek, szellemi részvételüknek adtak kifejezést, tagadhatatlan jeléül annak mily föltétlen bizalommal, mily osztatlan tisztelettel, mily őszinte szeretettel találko-